Aspergillus flavus: aflatoxin-termelő patogén gomba, kockázatok
Aspergillus flavus és aflatoxin: egészségügyi és élelmiszerbiztonsági kockázatok, fertőzés, megelőzés és védekezés gyakorlatias, naprakész útmutató.
Az Aspergillus flavus potenciálisan veszélyes kórokozó, amely a világ számos pontján elterjedt. Gyakran található a talajban, ahol szaprofita módon bontja a szerves anyagokat, de képes növényeken és élelmiszereken is megtelepedni. Jelentős gazdasági és egészségügyi kockázatot jelent, mert gabonaféléken, hüvelyeseken és diófélékben is megterem, különösen meleg, párás környezetben.
Jellemzők és előfordulás
Aspergillus flavus telepei zöldessárgák lehetnek, mikroszkopikus gombafonalai és spórái könnyen terjednek a levegőben. A spórák belégzése allergiás reakciókat okozhat, illetve súlyosabb esetekben tüdő- vagy szisztémás fertőzést. A gomba növekedését elősegítik a magas hőmérséklet és páratartalom, a sérült vagy rosszul tárolt termények, valamint a magas nedvességtartalomú talajok.
Mikotoxinok — aflatoxinok
A betakarítás előtti és utáni fertőzések okozása mellett számos törzs termel toxikus vegyületeket, úgynevezett mikotoxinokat. Ezek elfogyasztásuk esetén mérgezőek az emlősökre. Az e faj által leggyakrabban termelt toxinok az aflatoxinok (pl. B1, B2, G1, G2), közülük az aflatoxin B1 az egyik legerősebb természetes májkarcinogén. A tehenek takarmányában található aflatoxinok egy része metabolizálódik, és tejbe kerülve aflatoxin M1 formájában is megjelenhet.
Fontos: az aflatoxinok akut mérgezést (aflatoxikózis) és hosszú távon májkárosodást, májrákot okozhatnak, emellett csökkenthetik az állatok termelékenységét és immunrendszerének hatékonyságát.
Egészségügyi hatások emberre és állatra
Az A. flavus emberi és állati kórokozó. Az emlősöknél a tartós vagy nagy dózisú aflatoxin-fogyasztás májkárosodáshoz és májrák kialakulásához vezethet. Emellett az aspergillus-spórák belégzése légúti problémákat okozhat — allergiás rhinitist, asztmás rohamokat, valamint invazív aspergillózist azoknál az embereknél, akiknek az immunrendszere károsodott (pl. immunszuppresszív kezelés, leukémia, szervátültetés után). A gomba helyi fertőzései (pl. aspergilloma) tüdőüregben is kialakulhatnak.
Megelőzés és kockázatcsökkentés a mezőgazdaságban
A fertőzések és az aflatoxin-szennyeződés csökkentése érdekében alkalmazható intézkedések:
- Megelőző termesztési gyakorlatok: ellenálló fajták választása, optimális vetésforgó, megfelelő tápanyag- és vízgazdálkodás.
- Betakarítási és utólagos kezelések: időbeni betakarítás, sérült szemek és csomók eltávolítása, gyors és alacsony páratartalmú szárítás a nedvesség csökkentésére.
- Tárolás: száraz, jól szellőző, rovarmentes raktárak; a tárolt termények rendszeres ellenőrzése penészesedés jelei után kutatva.
- Biológiai és kémiai védekezés: egyes atoxigén törzsek alkalmazása biokontrollként, megfelelő növényvédőszerek és fungicidek használata az előírásoknak megfelelően (helyi szabályozás szerint).
- Minőségellenőrzés: szemrevételezés, válogatás, illetve laboratóriumi vizsgálatok alkalmazása (pl. ELISA, HPLC, LC–MS/MS) a mikotoxin-szintek kimutatására.
Diagnózis, kezelés és fogyasztói tanácsok
Az aspergillózis diagnózisa klinikai tünetek, képalkotó vizsgálatok és mikrobiológiai mintavétel (pl. köpet, biopszia) alapján történik; invazív fertőzés esetén célzott gombaellenes kezelés szükséges. A mykotoxin-mérgezés kezelésében tüneti, támogató terápiát alkalmaznak; súlyos esetekben intenzív ellátás válhat szükségessé.
Fogyasztói szinten érdemes:
- kerülni a penészes, dohos, sérült magvakat, dióféléket és gabonákat;
- száraz, jól zárható tárolóedényekben tartani a magvakat és gabonákat;
- nagy kockázatú élelmiszereknél a megbízható forrást és gyártói vizsgálatokat előnyben részesíteni;
- tehéntej esetén figyelembe venni, hogy a takarmány szennyezettsége befolyásolhatja a tej aflatoxin-tartalmát (aflatoxin M1).
Vizsgálatok és szabályozás
A legtöbb országban a mikotoxinokra vonatkozó határértékeket és élelmiszerbiztonsági előírásokat jogszabályok szabályozzák; az ellenőrzés laboratóriumi módszerekkel történik (gyors tesztek, immunoassay-ek, kromatográfiás eljárások). A pontos határértékek országonként eltérhetnek, ezért érdemes a helyi élelmiszerbiztonsági előírásokat követni.
Összefoglalás: az Aspergillus flavus széles körben elterjedt, talajban és növényi anyagokon megtelepedő gomba, amely aflatoxinokat termelve komoly egészségügyi és gazdasági kockázatot jelent. Megfelelő mezőgazdasági gyakorlatokkal, tárolási intézkedésekkel és rendszeres ellenőrzéssel a fertőzés és a mikotoxin-szennyezés jelentősen csökkenthető.
Mennyire halálos?
1960-ban egy angol farmon mintegy 100 000 pulyka pusztult el. A halál oka az elsődleges táplálékforrás, a mogyoróliszt volt. A. flavusszal fertőzött volt. A tenyészetet izolálták, tiszta kultúrában tenyésztették, és az egészséges pulykák egy részhalmazát megfertőzték. A tiszta tenyészet izolátum az egészséges pulykáknál okozta a pusztulást. Négy mérgező vegyi anyagot (aflatoxinokat) mutattak ki.
A törökországi boncolások kimutatták, hogy az aflatoxinok a májat célozták meg, és vagy teljesen elpusztították a szöveti sejteket, vagy tumorképződést idéztek elő. Új szabványokat dolgoztak ki az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek előállítására, ami a költségek növekedéséhez vezetett.
Növénygazdálkodás
Ahhoz, hogy a gabonafélék és hüvelyesek ne fertőződjenek meg az A. flavus-fertőzéstől, néhány dolgot meg kell tenni a betakarítás előtt, alatt és után. A nedvességtartalmat 11,5% alatt kell tartani. A tárolóegységek hőmérsékletét a lehető legalacsonyabban kell tartani: a kórokozó 5 °C alatt nem tud elszaporodni. Az alacsony hőmérséklet lassítja a légzést és csökkenti a nedvességet.
A gázosítás csökkenti a rovarok és az atkák számát, különben elősegítik a kórokozó terjedését. Az öreg, éretlen, sérült és törött magok eltávolítása, valamint a tisztaság szintén visszafogja a kórokozó terjedését.
Biológiai védekezés
Élesztő
Az A. flavus által érintett diófa- és kukoricanövények védelme érdekében a növények Pichia anomala élesztőgombával való kezelése csökkenti az A. flavus növekedését. A pisztáciafák P. anomala-élesztővel történő kezelése a kezeletlen fákhoz képest 97%-kal gátolta az A. flavus növekedését. [1] Az élesztő sikeresen versenyez az A. flavusszal a helyért és a tápanyagokért, végső soron korlátozva az A. flavus növekedését.
A.flavus AF36
A jó hír az, hogy létezik egy nem ártalmas törzs, amely felülmúlja a patogén törzseket.
Az Aspergillus flavus AF36 törzs nem karcinogén és toxinmentes. A növényvédő szerek hatóanyagaként használják. Az AF36 egy gomba-antagonista, és kereskedelmi célú biológiai védekezésként alkalmazzák gyapotban és kukoricában az aflatoxin expozíció csökkentése érdekében. Az AF36-ot steril vetőmagokon termesztik, amelyek hordozóként és tápanyagforrásként szolgálnak. A kijuttatást és kolonizációt követően az AF36 termesztett magvak felülkerekednek az A. flavus aflatoxintermelő törzsein. A nem aflatoxin spórák szétszóródását a szél és a rovarok segítik.
Kérdések és válaszok
K: Mi az az Aspergillus flavus?
V: Az Aspergillus flavus egy széles körben elterjedt és potenciálisan veszélyes gomba.
K: Hol nő az Aspergillus flavus?
V: Az Aspergillus flavus a talajban szaprofita módon, valamint gabonaféléken, hüvelyeseken és diófélékben is elszaporodik.
K: Mik azok a mikotoxinok?
V: A mikotoxinok az Aspergillus flavus bizonyos törzsei által termelt mérgező vegyületek.
K: Mi a neve az Aspergillus flavus által termelt toxinnak?
V: Az Aspergillus flavus által termelt toxin neve "aflotoxin".
K: Káros az Aspergillus flavus az emlősökre?
V: Igen, az Aspergillus flavus káros az emlősökre, mivel toxinjai mérgezőek számukra.
K: Az Aspergillus flavus okozhat májrákot?
V: Igen, az Aspergillus flavus májrákot okozhat, ha a szennyezett élelmiszert emlősök fogyasztják.
K: Ki van kitéve az Aspergillus flavus okozta aszpergillózis veszélyének?
V: Az Aspergillus flavus okozta aszpergillózis veszélyének azok vannak kitéve, akiknek az immunrendszere károsodott.
Keres