Ugrás a tartalomhoz
Kezdőlap

Lowrey-orgona: az elektronikus orgona története és jellemzői

Lowrey-orgona története és jellemzői: ismerd meg a Lowrey elektronikus orgonák fejlődését, ikonikus modelljeit, jellegzetes hangzását és gyártástörténetét.

A Lowrey-orgona egy házi és színpadi használatra szánt elektronikus orgona, amelyet névadója, Frederick C. Lowrey (1871–1955) fejlesztett. Lowrey Chicagói iparos és vállalkozó volt, aki a második világháború után az otthoni zenélés iránti növekvő keresletre reagálva kezdett foglalkozni elektronikus hangszer-fejlesztéssel. Halála évében, 1955-ben érte el az első komolyabb kereskedelmi sikerét a Lowrey teljes méretű elektronikus orgonájával; ez a modell gyakran S Spinet vagy Berkshire néven szerepel a forrásokban.

Képgaléria

6 Képek

Fejlesztés és korai modellek

Lowrey már a 1940-es évek végén piacra vitt egy, zongorára rögzíthető kiegészítőt, az Organo nevű egységet, amely 60 hangregisztert biztosított, miközben a zongora eredeti funkcióit is megtartotta. Ezt a kiegészítőt először 1949-ben adták el, és a korszak egy népszerű, egyszerű elektronikus hangszere volt, amely a Hammond Solovox-szal állt versenyben. A későbbi teljes méretű Lowrey-orgonák már önálló hangszerként jelentek meg, különböző kivitelekben (konzol, spinet, hordozható modellek), és szisztematikusan fejlesztették a hanggenerálást, a kíséret-automatizmust és a kezelőfelületet.

Jellemzők és technológia

  • Hangforrás: A korai modellek vákuumcsöves és korai tranzisztoros elektronikai megoldásokat alkalmaztak, majd az idő során átálltak integrált áramkörökre és digitális elemekre. A Lowrey orgonák dallam- és regiszterrendszerei karakteres, „meleg” elektronikus orgonahangot adtak.
  • Automatikus kíséret és ritmusok: A Lowrey sok modelljét automatikus kíséretfunkciók, beépített ritmusegységek és automatikus akkordképzés jellemezte, amelyek az otthoni zenélést és a egyedül történő előadást egyszerűsítették.
  • Regiszterek és effektusok: Sok típusban megtalálhatók voltak különféle regiszterek, effektusok (vibrato, reverb, sustain), valamint részletes hangszín-szabályozási lehetőségek.
  • Kivitel: A Lowrey kínálatában voltak teljes konzol-orgonák, kompakt spinet modellek és hordozható, otthoni használatra szánt változatok is, így széles felhasználói réteget szolgáltak ki.

Piaci helyzet és gyártás

Az 1960-as és 1970-es években a Lowrey a világ egyik legnagyobb elektronikus orgonagyártójává vált, különösen az otthoni piacokon volt erős jelenléte. A vállalat sikerét a hozzáférhető árú, könnyen kezelhető modellek és az automata kíséretfunkciók népszerűsége segítette. 1989-ben a Lowrey Organ Company bejelentette egymilliomodik orgonája legyártását, ami a vállalat jelentős volumenű gyártását tükrözte.

Hosszú ideig, egészen 2011-ig, a Lowrey-orgonákat az Illinois állambeli LaGrange Parkban gyártották. 2011-ben a cég bejelentette, hogy bizonyos modellek gyártását áthelyezik Indonéziába, részben a költséghatékonyság és a globális gyártási struktúra átalakítása miatt.

Örökség és mai helyzet

A Lowrey-orgonák kulturális jelentősége leginkább az otthoni zenélés, a könnyűzenei kíséret és az egyéni előadói igények kielégítésében mutatkozik meg. Sok modell vált népszerűvé háztartásokban és iskolákban, illetve amatőr zenészek körében. Bár a digitális zongorák és modern szintetizátorok megjelenése valamelyest háttérbe szorította a hagyományos elektronikus orgonákat, a Lowrey neve ma is ismert azok számára, akik a vintage elektronikus hangszereket és a kíséret-automatika korai megoldásait értékelik.

Összefoglalva: a Lowrey-orgona fontos szerepet játszott az elektronikus házi hangszerek fejlődésében — az egyszerű zongorakiegészítőtől a teljes méretű, automatikus kíséretre képes orgonákig —, és termékei több évtizeden át meghatározóak voltak a piacon.

Történelem

Az 1918-1940-es években Frederick Lowrey elektronikus orgona tervezésével kísérletezett. Különböző hangkeltési módszereket próbált ki. Az 1940-es években az Eccles-Jordan áramkörre rögzült. Ez egy stabil flip-flop oszcillátor. Ez lett Lowrey védjegyévé. A Lowrey-orgona teljesen elektronikus hangkeltésre épült. Ez különbözött fő versenytársától, a Hammond orgonától. A Hammond 1975-ig elektromechanikus hangtárcsákat használt. A Lowrey vezette a Hammondot az automatikus kísérőfunkciók kifejlesztésében. Az 1968-as évben automatikus ritmusvezérléssel egészítették ki. A Genie modell 1970-ben automatikus bal kézzel és pedállal egészült ki. Lowrey eredetileg az otthoni szórakoztatási piacot célozta meg. A Lowrey színházi orgonákat és egy teljes 2 manuálos, pedálos templomi orgonát is gyártott.

Jelentős felhasználók

Az 1960-as és 1970-es években a Lowreyt néhány rockegyüttes használta.

Garth Hudson, a The Band billentyűse a Lowrey Festival orgonán játszott az együttes legjelentősebb dalain. Hangja jól hallható a "Chest Fever" című 1968-as felvételen, amely egy Bach-ihlette prelúdiummal/intróval kezdődik.

A Beatles 1967-es dala, a Légy a sárkány úr javára! " című dalban egy Lowrey-orgonát használtak. Ezt a vásári hangulat megteremtéséhez használták. Egy Lowrey DSO Heritage orgonát használtak a "Lucy in the Sky with Diamonds" nyitányához.

A Who "Baba O'Riley" című dalában egy Lowrey orgonát használtak a szintetizátorszerű háttérzajhoz, egy ütemes "marimba repeat" beállításon.

Mike Oldfield a Tubular Bells című albumán és számos későbbi albumán is nagymértékben használta a hangszert. A State of the Art című Gotye-dal a Lowrey Cotillion D-575-ös modell hangjainak bemutatására íródott.

Későbbi modellek

1966 és 1971 között Lowrey a Gibson gitárgyártó cég számára készített combo-orgonákat. Ezek közül a legnépszerűbb 1966-ban készült Kalamazoo K-101 néven, de hamarosan átnevezték Gibson G-101-re. A Gibson márkájú orgonák kialakítása és áramköre a Lowrey "T-1", "T-2", "TLO-R" és "Holiday" spinett modelleken alapult. Számos olyan kiegészítő tulajdonsággal rendelkeztek, amelyek hangzásukat megkülönböztették a Lowrey-modellektől. Az extra effektek közé tartozott a "Repeat", a "Glide" és a "Trumpet Wow-wow".

Az 1970-es évek végén a Lowrey házi orgonák értékesítési jellemzői közé tartozott a Magic Genie Chords, a Track III Rhythm és az Automatic Organ Computer.

Az 1980-as években a Lowrey piacra dobta a MicroGenie hordozható orgonák sorozatát. Ezek beépített hangszórókkal rendelkeztek. Néhány modell elemmel is működhetett. Ezek közé tartozott a MicroGenie V60, V100/101, V105, V120, V125 és MicroGenie Pro V600 (amely programozható volt és MIDI-képes).

Vásárlás a Kawai által

1988-ban a Lowrey-t megvásárolta a Kawai.

2018. október 5-én Seijiro Imamura, a Kawai America Corp. Lowery divíziójának alelnöke bejelentette, hogy a Lowery orgonák gyártása 2019 januárjában megszűnik.

Ezt a cikket frissíteni kell. Frissítésével segítheted a Wikipédiát. (2018. október)

Kérdések és válaszok

K: Ki fejlesztette ki a Lowrey-orgonát?

V: A Lowrey-orgonát Frederick C. Lowrey chicagói iparos és vállalkozó fejlesztette ki.

K: Mikor volt először kereskedelmi forgalomban sikeres a Model S Spinet vagy Berkshire?

V: A Model S Spinet vagy Berkshire először 1955-ben, Frederick C. Lowrey halálának évében volt kereskedelmi szempontból sikeres.

K: Mit fejlesztett Lowrey a Model S Spinet vagy Berkshire előtt?

V: Az S Spinet vagy Berkshire modell előtt Lowrey kifejlesztett egy zongorához való tartozékot, az Organo-t, amely 60 hangon elektronikus orgonarészleteket adott hozzá, miközben megtartotta a zongora funkcionalitását. Ezt először 1949-ben értékesítették.

K: Hogyan hasonlított az akkori más orgonákhoz?

V: Az Organo akkoriban a Hammond Solovox sikeres versenytársa volt.

K: Mikor lett a Lowrey a világ legnagyobb elektronikus orgonagyártója?

V: Az 1960-as és 1970-es években a Lowrey lett a világ legnagyobb elektronikus orgonagyártója.

K: Milyen mérföldkövet értek el 1989-ben?

V: 1989-ben gyártották le az 1 000 000. orgonájukat.

K: Hol gyártották a legtöbb orgonájukat 2011-ig?

V: 2011-ig a legtöbb orgonájukat az Illinois állambeli LaGrange Parkban gyártották.

Kapcsolódó cikkek

Szerző

AlegsaOnline.com Lowrey-orgona: az elektronikus orgona története és jellemzői

URL: https://hu.alegsaonline.com/art/59617

Megosztás

Források