Leideni palack
A Leydeni edény (vagy Leideni edény) a statikus elektromosság tárolására szolgáló eszköz. Ez egy nagy üvegpalack, amelyet általában belülről és kívülről is valamilyen fémfóliával bélelnek. A koraiak közül néhányban víz volt. Lehetővé teszik a kísérletező számára, hogy nagy mennyiségű töltést gyűjtsön össze.
Ezek az elektromos tárolás első formája. Ezeket a módszereket ma "kondenzátorok" vagy "kondenzátorok" néven ismerjük.
Az első elektromos tárolóedényt Edwald von Kleist dékán alkotta meg 1745. október 11-én. Ő volt a Németország északi partvidékén, Pomerániában (akkor még különálló ország) található Cammin székesegyházának dékánja. Az érdekelte, hogy vajon a statikus elektromosság tárolható-e üvegben, mivel tudta, hogy az elektromosság nem tud átmenni az üvegen. Úgy gondolta, hogy talán képes lesz egy kis mennyiséget befogni és tárolni. Csak egy kis kísérleti súrlódási generátorral rendelkezett.
Ezerszeresen alábecsülte, hogy egy kis gyógyszeres üveg mennyi áramot képes tárolni. Az elektromosság egy sajátossága lehetővé teszi, hogy tovább áramoljon a palackba, feltéve, hogy a palack külseje elektromosan vezető felülettel rendelkezik, amely a földdel van összekötve. Ez semlegesíti a kifelé áramló töltés nyomását.
Von Kleist esetében ez az elektromosan vezető felület csak a keze volt, de ez elég volt ahhoz, hogy egy, a parafa dugójába vert szögön keresztül igen jelentős töltés jusson be a befőttesüvegbe, és ott is maradjon.
Amikor véletlenül hozzáért a szöghöz, olyan sokkot kapott, hogy az átdobta a szobán. Kapcsolatot teremtett a belső töltés és a felgyülemlett külső töltés között, és mivel ezek ellentétes előjelűek voltak (az egyik pozitív, a másik negatív), az összes felgyülemlett töltés átáramlott a testén.
Nem értette, hogy miért tárolják ezt a befőttesüveget ilyen hatékonyan, de egy titkosított leírást elküldött néhány berlini munkatársának, és egy példányt továbbküldött von Klein régi egyetemi munkatársának, Andreas Cunaeusnak, ahol az a Leydeni Egyetem fő fizikaprofesszorának, Pieter van Musschenbroeknek a kezébe került. Ő dolgozta ki, hogy a tárolókapacitás csak akkor javul hatalmas mértékben, ha a lombikot a kézben tartják, és a franciaországi tudósnak írt levele adta az edénynek a "Leydeni edény" nevet.
Sokáig a Leydeni edény volt az elektromos tárolás fő eszköze, és ez így is maradt egészen a kémiai akkumulátor és a ma használatos elektromos generátorok feltalálásáig.
Korai vízzel töltött Leydeni edény
Később elterjedtebb fémfóliát használó típus, 1919
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Leydeni edény?
V: A Leydeni edény (vagy Leideni edény) a statikus elektromosság tárolására szolgáló eszköz. Ez egy nagy üvegpalack, amelyet általában kívül és belül is valamilyen fémfóliával bélelnek. Néhány korai készülékben víz volt, ami lehetővé tette a kísérletezők számára, hogy nagy mennyiségű töltést gyűjtsenek. Ezeket tekintik az elektromos tárolás első formájának.
K: Ki találta fel az első elektromos tárolóedényt?
V: Az első elektromos tárolóedényt Ewald Georg von Kleist alkotta meg 1745. október 11-én. Akkoriban a Németország északi partvidékén fekvő pomerániai Cammin székesegyházának dékánja volt.
K: Hogyan alkotta meg találmányát von Kleist?
V: Von Kleist egy kis kísérleti kristálygenerátort használt, és úgy gondolta, hogy egy üvegben kis mennyiségű statikus elektromosságot tud befogni és tartani, mivel tudta, hogy az elektromosság nem megy át az üvegen. Ezerszeresen alábecsülte, hogy a palack valójában mennyi áramot képes tárolni.
K: Milyen különleges tulajdonság teszi lehetővé, hogy az elektromosság továbbra is a Leyden-üvegbe áramoljon?
V: Az elektromosság sajátossága lehetővé teszi, hogy továbbra is áramoljon a palackba, feltéve, hogy van egy vezető felület a palackban, amely a földdel van összekötve, és amely semlegesíti a töltés által okozott nyomást, amely megpróbál visszaáramolni. Von Kleist esetében ez az elektromosan vezető felület csak a keze volt, de ez elég volt ahhoz, hogy áramütés érje, amikor véletlenül megérintett egy szöget, amelyet a parafa dugóba vertek, és átdobta a szobán.
K: Ki nevezte el ezt a találmányt "Leydeni edénynek"?
V: Pieter van Musschenbroek, aki akkoriban a Leydeni Egyetem fizika professzora volt, felfedezte, hogy a tárolókapacitás jelentősen javul, ha csak a kezünkben tartjuk, és erről a felfedezéséről levelet küldött a francia tudósoknak, innen a "Leydeni üveg" elnevezés.
K. Meddig maradt ez a találmány az elektromosság tárolásának fő eszköze?
V: A Leydeni edény maradt az elektromosság tárolásának fő eszköze egészen a kémiai elemek és a modern generátorok sok évvel későbbi feltalálásáig.
