Leizu: a selyem felfedezője és a kínai selyemipar legendás királynője
Ismerd meg Leizut, a selyem felfedezőjét és a kínai selyemipar legendás királynőjét: mítoszok, találmányok és történelmi örökség.
Leizu egy legendás kínai királynő volt. A hagyomány szerint ő fedezte fel a selymet és találta fel a selyemszövőszéket az i. e. 28. században.
Leizu a selyemhernyókat a király eperfái közelében tett sétája során fedezte fel. Arról azonban, hogy pontosan hogyan fedezte fel, hogy a selyemhernyók selymet készítenek, különböző történetek keringenek.
Az egyik történet szerint az ujjával megérintett egy féreget, aminek hatására egy selyemszál jött ki belőle. Ahogy a selyem egyre jobban kijött, a nő az ujja köré tekerte. Amikor a selyem kifutott, meglátott egy kis gubót, és rájött, hogy ez a gubó a selyem forrása.
Egy másik történet szerint selyemhernyókat talált, amelyek az eperfa leveleit ették és gubókat fontak. Összegyűjtött néhány gubót, majd leült teázni. Miközben egy csésze teát kortyolgatott, egy gubót dobott a gőzölgő vízbe. A gubóból egy finom fonál kezdett leválni. Leizu rájött, hogy ezt a puha és kedves fonalat az ujja köré tudja tekerni.
Megkérte a férjét, hogy adjon neki egy eperfa ligetet, ahol a gubókat készítő férgeket tarthatja. Neki tulajdonítják a selyemtekercs feltalálását, amely a vékony selyemszálakat a szövéshez elég erős, vastagabb fonallá fűzi össze. Neki tulajdonítják az első selyemszövőszék feltalálását is. Nem tudni, hogy ebből a történetből mennyi igaz, ha igaz egyáltalán, de a történészek tudják, hogy a selymet először Kínában állították elő. Leizu megosztotta másokkal, amit megtudott, és a tudás általánossá vált.
A legenda változatai és jelentősége
A Leizu körüli elbeszélések több változatban élnek a néphagyományban. Egyes változatok kiemelik a véletlen felfedezés motívumát — a gubó véletlen gőzölése a teáscsészében — míg más történetek a szorgalomra és a megfigyelésre helyezik a hangsúlyt: Leizu figyelte a természetet, begyűjtötte a gubókat, és kipróbálta, hogyan lehet a finom fonalat felhasználni. A hagyomány szerint férje a legendás Sárga Császár (Huangdi) volt, aki támogatta felfedezését és megadta neki az eperfák gondozására alkalmas ligetet.
Tudományos és régészeti háttér
Bár a Leizu története mitikus elemeket tartalmaz, a tudományos és régészeti kutatások megerősítik, hogy a selyem előállítása Kínában nagyon régi hagyomány. A selyem előállítása és a selyemhernyó háziasítása hosszú folyamat eredménye lehetett, amely során kialakult a mulberry (eperfa) termesztése, a selyemhernyók tenyésztése, a gubók begyűjtése, majd a fonal kifordítása és feltekerése (selyemtekercs). A selyemre vonatkozóan talált tárgyi leletek és textildarabok több ezer évre nyúlnak vissza, de a pontos időrend és az egyes találmányok (például a korai szövőszékek) kialakulása terén a kutatások folyamatosan fejlődnek.
A selyemipar fejlődése és technikái
Alapvető lépések a hagyományos selyemkészítésben:
- Az eperfa (mulberry) termesztése, mert a háziasított selyemhernyó (Bombyx mori) fő tápláléka az eperfa levele.
- A selyemhernyók gondozása és gubófonása.
- A gubók begyűjtése és a fonál kifordítása: a gubót meleg vagy gőzölés hatására fellazítva lehet a belőle jövő fonalat feltekerni.
- A finom szálak megerősítése, több szál összefűzése (selyemtekercs), hogy szövésre alkalmas vastagabb fonalat kapjanak.
- A fonal befonása szövőszéken, amelyet a hagyomány Leizuhoz köt.
Ezek az eljárások évszázadokon át finomodtak, és a selyemkészítés mestersége fontos női tevékenységként is rögzült Kínában: a háziipari jellegű selyemtenyésztésben és -feldolgozásban gyakran nők vettek részt.
Kulturális és gazdasági hatás
A selyem nemcsak textilipari alapanyag volt, hanem politikai és gazdasági jelentőséggel is bírt. Kínában hosszú ideig komoly exportcikknek számított, és a selyem kereskedelme — később a Selyemút révén — összekötötte Kínát a közép-ázsiai és közel-keleti, majd európai piacokkal. A selyem iránti kereslet hozzájárult a technológiák elterjedéséhez és a nemzetközi kapcsolatok alakulásához.
Leizu a kollektív emlékezetben gyakran a selyem „anyjaként” vagy a sericultura védőszentjeként jelenik meg: tiszteletére szentélyek, emlékhelyek és népi ünnepek alakultak ki, amelyekben a selyem előállításának hagyományát és a női kézimunka szerepét is ünneplik.
Összegzés
Leizu alakja egyszerre mitikus és kulturális szimbólum: a hozzá kötődő történetek rávilágítanak arra, hogyan kapcsolódik össze a megfigyelés, a háziasítás és a kézművesség a társadalom fejlődésével. Bár a pontos történeti részletek vitatottak, a selyem feltalálásának és elterjesztésének fontossága vitathatatlan — Kína több évezreden át meghatározó szereplője volt ennek a különleges anyagnak.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Leizu?
V: Leizu egy legendás kínai királynő volt.
K: Mit tulajdonítanak neki a felfedezéséért?
V: Neki tulajdonítják a selyem felfedezését és a selyemszövőszék feltalálását az i. e. 28. században.
K: Hogyan fedezte fel Leizu a selyemhernyókat?
V: Leizu a selyemhernyókat a király eperfái közelében tett sétája során fedezte fel.
K: Milyen különböző történetek szólnak arról, hogyan fedezte fel Leizu, hogy a selyemhernyók selymet készítenek?
V: Az egyik történet szerint az ujjával megérintett egy kukacot, aminek hatására egy selyemszál jött ki belőle. Egy másik történet szerint selyemhernyókat talált, amelyek az eperfa leveleit ették, és gubókat szőttek.
K: Mi az, amit Leizunak tulajdonítanak?
V: Leizunak tulajdonítják a selyemtekercs feltalálását, amely a vékony selyemszálakat egy vastagabb, szövéshez elég erős fonallá egyesíti. Neki tulajdonítják az első selyemszövőszék feltalálását is.
K: Tudjuk, hogy Leizu története mennyiben igaz?
V: Nem ismert, hogy a történetből mennyi igaz, ha egyáltalán igaz. A történészek azonban tudják, hogy a selymet először Kínában készítették.
K: Leizu megosztotta a selyemmel kapcsolatos tudását másokkal?
V: Igen, Leizu megosztotta másokkal, amit megtudott, és a tudás általánossá vált.
Keres