Legionella nemzetségbe tartozó baktériumok a Gram-negatív baktériumok közé sorolhatók, és több patogén fajuk ismert. A legismertebb betegségek, amelyeket okozhatnak, a Legionnaires-betegségnek nevezett súlyos, tüdőgyulladás típusú forma, valamint a kevésbé súlyos, influenzaszerű Pontiac-láz.

Ezek a baktériumok a természetes vizekben és mesterséges vízrendszerekben egyaránt elterjedtek. Kolóniáik laboratóriumi tenyészetben gyakran szürkés-ezüstös megjelenésűek; ezért a „Ezüstös foltokkal látható.” megjegyzés a tenyészetekre utal. A Legionella nemzetségből több mint 60 faj és több mint 70 szerotípus ismert, amelyek közül a Legionella pneumophila okozza a legtöbb humán megbetegedést.

A sejtfal oldalláncai — azaz a lipopoliszacharid (LPS) O-antigénjei — határozzák meg a baktériumok szomatikus antigénspecifikusságát. Ezek a kémiai eltérések (az összetevők és a cukrok elrendeződése) adják a szerológiai különbségeket, és ennek alapján történik számos Gram-negatív baktérium osztályozása.

A Legionella név a legismertebb járványtörténeti esetre vezethető vissza: 1976-ban, egy akkor ismeretlen eredetű megbetegedés tört ki egy Philadelphiában tartott konferencián. A járványt először az Amerikai Légió — az amerikai katonai veteránok szövetsége — kongresszusán részt vevők között figyelték meg; összesen 221 embert fertőzött meg és 34 haláleset történt. 1977. január 18-án az Egyesült Államok Betegségellenőrzési Központja (CDC) egy korábban ismeretlen baktériumot azonosított, amelyet később Legionella pneumophila-ként neveztek el.

Gazdaszervezetek és terjedés

A Legionella természetes vízi környezetben (tavak, folyók) él, de különösen problémásak a mesterséges vízrendszerek, ahol meleg, stagnáló víz és aeroszol képződés fordul elő. Tipikus helyek:

  • hűtőtornyok és klímaberendezések
  • melegvíz rendszerek, bojler és csőhálózatok
  • fürdőkádak, pezsgőfürdők, uszodák
  • díszkutak és szökőkutak
  • orvosi eszközök, köztük párásítók

A baktérium hőmérsékleti optimuma általában 25–45 °C körül van; 20 °C alatt lassabban szaporodik, 50–60 °C felett a túlélése csökken. A Legionella képes túlélni és szaporodni szabadon élő amőbákban és protozoonokban, ami hozzájárul a környezeti rezisztenciájához.

Fertőzés módja és kockázati tényezők

A fertőzés leggyakrabban kontaminált vízcseppek (aeroszolok) belégzésével történik; a közvetlen emberről emberre terjedés ritka és általában nem jellemző. Fő kockázati tényezők:

  • idősebb életkor (főleg >50 évesek)
  • dohányzás
  • krónikus tüdőbetegség
  • immunszuppresszió (pl. daganatellenes kezelés, szervezetátültetés miatt)
  • cukorbetegség, vesebetegség vagy egyéb súlyos alapbetegségek

Kliniaki jellemzők

A Legionnaires-betegség jellemzően lázzal, köhögéssel, nehézlégzéssel és általános rossz közérzettel jelentkezik; sokszor hasi panaszok (hasmenés, hányinger) és zavartság is előfordul. A Pontiac-láz egy enyhébb, influenza-szerű betegség lázzal és izomfájdalommal, mely rendszerint spontán gyógyul.

Diagnózis

A fertőzés igazolásához több módszer használatos:

  • törzskultúra speciális táptalajon (pl. BCYE — buffered charcoal yeast extract)
  • vizelet antigénvizsgálat (gyors, főként a L. pneumophila 1. szerotípusára érzékeny)
  • PCR alapú molekuláris vizsgálatok a légúti mintákból
  • szérum szerológia (az antitestválasz vizsgálata) ritkábban használatos a kezdeti diagnózisban

Kezeés

A Legionella-fertőzések kezelése antibiotikumokkal történik. Elsővonalbeli szerepek:

  • makrolidok (pl. azitromicin)
  • fluorokinolonok (pl. levofloxacin) — különösen súlyos esetekben gyakran ajánlott

A megfelelő antimikrobiális terápia korai megkezdése jelentősen javítja a kimenetelt, különösen súlyos vagy immunszupprimált betegeknél.

Megelőzés és járványügyi intézkedések

A megelőzés elsősorban a vízrendszerek karbantartásán és fertőtlenítésén alapul. Fontos intézkedések:

  • forró víz hőmérsékletének fenntartása a tárolókban és csőrendszerekben (általában >50 °C a tárolókban, keringésnél >55 °C célzottan)
  • hidegvízrendszerekben a hőmérséklet 20 °C alatt tartása, stagnálás elkerülése
  • rendszeres tisztítás, fertőtlenítés és mikrobiológiai monitorozás (különösen kórházakban és közösségi létesítményekben)
  • hűtőtornyok és párásító rendszerek rendszeres üzemellenőrzése és kezelése

Összefoglalva: a Legionella környezetben gyakori, vízrendszerekben könnyen elszaporodhat, és súlyos tüdőgyulladást okozhat bizonyos kockázati csoportokban. A korai felismerés, célzott diagnosztika és megfelelő antibiotikus kezelés mellett a megelőzés fő eszköze a vízrendszerek szakszerű üzemeltetése és fertőtlenítése.