Legionella – Gram-negatív baktérium és a legionellózis ismertetése
Legionella: Gram-negatív baktérium és legionellózis (Legionnaires-betegség) tünetei, terjedése vízrendszerekben, kockázatok és hatékony megelőzési tippek.
Legionella nemzetségbe tartozó baktériumok a Gram-negatív baktériumok közé sorolhatók, és több patogén fajuk ismert. A legismertebb betegségek, amelyeket okozhatnak, a Legionnaires-betegségnek nevezett súlyos, tüdőgyulladás típusú forma, valamint a kevésbé súlyos, influenzaszerű Pontiac-láz.
Ezek a baktériumok a természetes vizekben és mesterséges vízrendszerekben egyaránt elterjedtek. Kolóniáik laboratóriumi tenyészetben gyakran szürkés-ezüstös megjelenésűek; ezért a „Ezüstös foltokkal látható.” megjegyzés a tenyészetekre utal. A Legionella nemzetségből több mint 60 faj és több mint 70 szerotípus ismert, amelyek közül a Legionella pneumophila okozza a legtöbb humán megbetegedést.
A sejtfal oldalláncai — azaz a lipopoliszacharid (LPS) O-antigénjei — határozzák meg a baktériumok szomatikus antigénspecifikusságát. Ezek a kémiai eltérések (az összetevők és a cukrok elrendeződése) adják a szerológiai különbségeket, és ennek alapján történik számos Gram-negatív baktérium osztályozása.
A Legionella név a legismertebb járványtörténeti esetre vezethető vissza: 1976-ban, egy akkor ismeretlen eredetű megbetegedés tört ki egy Philadelphiában tartott konferencián. A járványt először az Amerikai Légió — az amerikai katonai veteránok szövetsége — kongresszusán részt vevők között figyelték meg; összesen 221 embert fertőzött meg és 34 haláleset történt. 1977. január 18-án az Egyesült Államok Betegségellenőrzési Központja (CDC) egy korábban ismeretlen baktériumot azonosított, amelyet később Legionella pneumophila-ként neveztek el.
Gazdaszervezetek és terjedés
A Legionella természetes vízi környezetben (tavak, folyók) él, de különösen problémásak a mesterséges vízrendszerek, ahol meleg, stagnáló víz és aeroszol képződés fordul elő. Tipikus helyek:
- hűtőtornyok és klímaberendezések
- melegvíz rendszerek, bojler és csőhálózatok
- fürdőkádak, pezsgőfürdők, uszodák
- díszkutak és szökőkutak
- orvosi eszközök, köztük párásítók
A baktérium hőmérsékleti optimuma általában 25–45 °C körül van; 20 °C alatt lassabban szaporodik, 50–60 °C felett a túlélése csökken. A Legionella képes túlélni és szaporodni szabadon élő amőbákban és protozoonokban, ami hozzájárul a környezeti rezisztenciájához.
Fertőzés módja és kockázati tényezők
A fertőzés leggyakrabban kontaminált vízcseppek (aeroszolok) belégzésével történik; a közvetlen emberről emberre terjedés ritka és általában nem jellemző. Fő kockázati tényezők:
- idősebb életkor (főleg >50 évesek)
- dohányzás
- krónikus tüdőbetegség
- immunszuppresszió (pl. daganatellenes kezelés, szervezetátültetés miatt)
- cukorbetegség, vesebetegség vagy egyéb súlyos alapbetegségek
Kliniaki jellemzők
A Legionnaires-betegség jellemzően lázzal, köhögéssel, nehézlégzéssel és általános rossz közérzettel jelentkezik; sokszor hasi panaszok (hasmenés, hányinger) és zavartság is előfordul. A Pontiac-láz egy enyhébb, influenza-szerű betegség lázzal és izomfájdalommal, mely rendszerint spontán gyógyul.
Diagnózis
A fertőzés igazolásához több módszer használatos:
- törzskultúra speciális táptalajon (pl. BCYE — buffered charcoal yeast extract)
- vizelet antigénvizsgálat (gyors, főként a L. pneumophila 1. szerotípusára érzékeny)
- PCR alapú molekuláris vizsgálatok a légúti mintákból
- szérum szerológia (az antitestválasz vizsgálata) ritkábban használatos a kezdeti diagnózisban
Kezeés
A Legionella-fertőzések kezelése antibiotikumokkal történik. Elsővonalbeli szerepek:
- makrolidok (pl. azitromicin)
- fluorokinolonok (pl. levofloxacin) — különösen súlyos esetekben gyakran ajánlott
A megfelelő antimikrobiális terápia korai megkezdése jelentősen javítja a kimenetelt, különösen súlyos vagy immunszupprimált betegeknél.
Megelőzés és járványügyi intézkedések
A megelőzés elsősorban a vízrendszerek karbantartásán és fertőtlenítésén alapul. Fontos intézkedések:
- forró víz hőmérsékletének fenntartása a tárolókban és csőrendszerekben (általában >50 °C a tárolókban, keringésnél >55 °C célzottan)
- hidegvízrendszerekben a hőmérséklet 20 °C alatt tartása, stagnálás elkerülése
- rendszeres tisztítás, fertőtlenítés és mikrobiológiai monitorozás (különösen kórházakban és közösségi létesítményekben)
- hűtőtornyok és párásító rendszerek rendszeres üzemellenőrzése és kezelése
Összefoglalva: a Legionella környezetben gyakori, vízrendszerekben könnyen elszaporodhat, és súlyos tüdőgyulladást okozhat bizonyos kockázati csoportokban. A korai felismerés, célzott diagnosztika és megfelelő antibiotikus kezelés mellett a megelőzés fő eszköze a vízrendszerek szakszerű üzemeltetése és fertőtlenítése.
Legionárius betegség és Pontiac-láz
A légiós betegség a tüdőgyulladás súlyos formája - általában fertőzés okozta tüdőgyulladás. A legionárius betegséget egy Legionella nevű baktérium okozza.
Az emberek nem kaphatják el a légiós betegséget személyközi érintkezés útján. Ehelyett a legtöbb ember a baktérium belégzésével kapja el a légiós betegséget. Az idősebb felnőttek, a dohányosok és a legyengült immunrendszerű emberek különösen fogékonyak a légiós betegségre.
A Legionella baktérium Pontiac-lázat is okoz, amely egy enyhébb, influenzához hasonló betegség. Külön-külön vagy együtt a két betegséget néha legionellózisnak nevezik. A Pontiac-láz általában magától elmúlik, de a kezeletlen legionárius betegség végzetes lehet. Bár az azonnali antibiotikumos kezelés általában meggyógyítja a legionárius betegséget, egyeseknél a kezelés után is fennállnak a problémák.
A fertőtlenítőszerek segítenek az embereknek elkerülni a fertőzést.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a legionella?
V: A Legionella a Gram-negatív baktériumok egyik neme, amely patogén, és amelybe a Legionárius betegséget és a Pontiac-lázat okozó fajok tartoznak.
K: Milyen betegségeket okozhat a Legionella?
V: A Legionella okozhat Legionnaires-betegséget, egy tüdőgyulladás típusú betegséget és egy enyhe influenzaszerű betegséget, az úgynevezett Pontiac-lázat.
K: Hol fordul elő általában a Legionella?
V: A Legionella számos környezetben, többek között a talajban és a vízi rendszerekben gyakori, legalább 50 fajt és 70 törzset azonosítottak.
K: Hogyan osztályozzák a Legionella baktériumokat szerológiai szempontból?
V: A Legionella baktériumok szerológiai osztályozására a szomatikus vagy O antigéndeterminánsokat használják, amelyeket a cukrok kémiai összetétele és elrendeződése határoz meg.
K: Miért kapta a Legionella a nevét?
V: A Legionella nevet egy 1976-ban kitört ismeretlen "rejtélyes betegség" járványáról kapta, amely 221 embert betegített meg 34 halálesettel, és amelyet először egy amerikai légiós kongresszuson részt vevő emberek körében észleltek. Az okot később Legionellaként azonosították.
K: Mi a jelentősége annak, hogy a Legionella Gram-negatív baktérium?
V: Az, hogy a legionella Gram-negatív baktérium, azt jelenti, hogy külső membránnal rendelkeznek, amely ellenállóbbá teszi őket az antibiotikumokkal és más környezeti tényezőkkel szemben.
K: A Legionella fertőző az emberek között?
V: A legionella nem fertőző az emberek között, inkább a vízrendszerekből származó szennyezett aeroszolok vagy köd belégzésével terjed.
Keres