Kanadai Alsóház (House of Commons): felépítés, szerep és működés

Ismerje meg a kanadai Alsóház felépítését, szerepét és működését: választott képviselők, bizottságok, kormány felelőssége és az ottawai Parlament működése.

A kanadai alsóház (franciául: Chambre des communes) a kanadai parlament része, a főkormányzó által képviselt uralkodóval és a szenátussal együtt. Az alsóház egy választott testület, amely 338 tagból áll, akiket parlamenti képviselőknek (Members of Parliament, MPs) neveznek. A képviselőket egyenként legfeljebb négy évre választják. Minden egyes képviselőt az ország egyik szövetségi választási körzetében választanak meg, amelyeket általában nevezünk "ridings"-nek.

Az alsóházat 1867-ben hozták létre, amikor az 1867-es Brit Észak-Amerika törvény létrehozta a Kanadai Dominiumot, és a brit alsóház mintájára alakították ki. Az alsóházat néha "alsóháznak" nevezik, annak ellenére, hogy több hatalommal rendelkezik, mint a "felsőház", a szenátus. Mindkét háznak egyet kell értenie az új törvényekkel, de a szenátus nagyon ritkán utasítja el az alsóház által elfogadott törvényjavaslatokat (bár a szenátus időnként módosítja a törvényjavaslatokat). Kanada kormánya csak az alsóháznak tartozik felelősséggel. A miniszterelnök csak addig marad hivatalban, amíg az alsóház támogatását élvezi.

A kanadai alsóház az Ontario állambeli Ottawában, a Parliament Hillen található Parlament épületének középső tömbjében található.

Az Egyesült Királyság parlamentjétől eltérően a kanadai parlament hatásköre korlátozott, mivel a tartományi törvényhozásoknak kizárólagos joguk van bizonyos dolgokról törvényt hozni.

1982-ig csak az Egyesült Királyság parlamentjének volt hatásköre a Brit Észak-Amerika törvény megváltoztatására, ez a tartományi törvényhozások jogainak és hatásköreinek védelmét szolgálta. Ezt a Kanadáról szóló törvény változtatta meg. Kanadában a Brit Észak-Amerika törvényt most alkotmánytörvénynek nevezik.

Az alsóház munkájának nagy részét bizottságok végzik, amelyek több időt tölthetnek egy-egy téma vizsgálatával, mint amennyit az egész alsóház tudna.

Felépítés és választási rendszer

Az alsóház jelenlegi összetétele 338 főből áll. Minden képviselőt a választók egyszerű többséggel (first-past-the-post) választanak meg a választási körzetükben. A képviselők mandátuma elméletileg legfeljebb négy évre szól; 2007 óta létezik egy törvény, amely rögzíti a négyéves időközt a szövetségi választásokra, de a miniszterelnök továbbra is kérheti a főkormányzótól a parlament feloszlatását, és előrehozott választásokat írathat ki. Ha egy képviselői hely megüresedik (lemondás, haláleset, vagy érvénytelen választás miatt), úgy kiegészítő választást (by-election) tartanak az adott körzetben.

A választási körzetek határait a lakossági változásokhoz igazítják; általában körülbelül tízévente történik átdolgozás (redisztribúció), hogy biztosítsák a választói arányosságot.

Szerep és hatáskör

Az alsóház legfontosabb feladatai közé tartoznak:

• Törvényhozás: minden törvényjavaslatot (különösen a költségvetést és adóügyeket érintő javaslatokat) az alsóházban kell megvitatni és elfogadni; ezt követően a szenátuson van a sor, majd a főkormányzó adja meg a királyi jóváhagyást (royal assent).
• Kormány ellenőrzése: a kormány politikáját és végrehajtását az alsóház ellenőrzi kérdések, interpellációk, bizottsági vizsgálatok és meghallgatások útján. A legismertebb napi ellenőrzési eszköz a Question Period (kérdések ülése).
• Költségvetés és kiadások jóváhagyása: a kormány csak az alsóház támogatásával kaphatja meg az előirányzatokat; a pénzügyi törvények (supply bills) elvesztése bizalmatlansági indítványnak minősülhet.
• Képviselet: az MPs képviselik választóik érdekeit, kezdeményezhetnek törvényeket (pl. private members' bills), és közvetítik a helyi ügyeket a szövetségi szinthez.

Működés és eljárások

Az alsóház üléseit a Speaker (háznagy) vezeti, akit a képviselők választanak titkos szavazással. A Speaker feladata a rend és a házszabályok biztosítása, valamint a független elnök szerepének betöltése. A házvezetés része a pártfegyelem fenntartása is, amit a párti whip-ek irányítanak.

Az ülések általában olvasásokból álló törvényalkotási folyamaton mennek keresztül: bevezetés (1. olvasat), részletes viták és bizottsági vizsgálat (2. olvasat és bizottsági munka), jelentés a háznak, és végső elfogadás (3. olvasat). Szavazások lehetnek szóbeli (voice vote), de gyakran alkalmaznak feljegyzett, név szerinti szavazást (recorded vote) is.

A ház működését jellemzi a kétnyelvűség: a munkanyelvek az angol és a francia, és biztosítják az egymás közti tolmácsolást. Az ülésekről hivatalos jegyzőkönyv (Hansard) készül, amely részletesen rögzíti a hozzászólásokat.

Bizottságok

Az alsóház munkájának túlnyomó részét állandó (standing) és különleges (special vagy select) bizottságok végzik. A bizottságok:

• részletesen megvizsgálhatnak törvényjavaslatokat és kormányzati politikákat,
• bizonyítékokat hallgathatnak meg szakértőktől és a nyilvánosságtól,
• jelentéseket és ajánlásokat adhatnak a háznak, amelyek gyakran befolyásolják a végleges törvényszöveget.

A bizottságok fontos szerepet játszanak az átláthatóságban: ellenőrzik a költségvetési kiadásokat, vizsgálják a minisztériumok működését és reagálnak közérdekű ügyekre.

Kormány és bizalmi viszony

A kormány (a miniszterelnök és a kabinet) csak akkor maradhat hivatalban, ha az alsóház bizalmát élvezi. Ez azt jelenti, hogy súlyos kérdésekben (különösen a költségvetési törvények esetén) a kormány elvesztése bizalmatlansági indítványhoz vagy választásokhoz vezethet. Ha egy kormány nem rendelkezik többséggel (minoritárius kormány), gyakran kell egyeztetnie más pártokkal a törvényhozás elfogadtatásához.

Helyszín, ceremóniák és központi elemek

Bár az alsóház hagyományosan a Parliament Hill Centre Block (középső tömb) épületében ült, a Centre Block 2018-ban bezárult helyreállítási munkálatok miatt. Azóta az alsóház (és más parlamenti ülések) ideiglenesen a West Block-ban és más áthelyezett termekben zajlanak. A parlament épületei és az ülésterem jelképei — mint a mace (a ház jelvénye), a hivatalos ceremóniák és a királyi jóváhagyás — mind fontos részei a parlamentáris hagyománynak.

Történeti és alkotmányos háttér

Az 1867-es alapítás óta az alsóház szerepe folyamatosan fejlődött. Az 1982-es alkotmányreform — amely Kanadát teljes alkotmányos önállósághoz juttatta a brit parlamenttől — megőrizte a szövetségi és tartományi hatáskörök megosztását. A tartományok kizárólagos jogkörei miatt a kanadai parlament hatásköre bizonyos területeken korlátozottabb, mint például Nagy-Britanniában.

Egyéb fontos tudnivalók

• Nyilvántartás és átláthatóság: Az alsóház tevékenységét részletesen dokumentálják, a bizottsági meghallgatások és jelentések nyilvánosak.
• Ossza meg a felelősséget: A minisztériumok vezetői (miniszterek) általában az alsóházból kerülnek ki, bár ritkábban szenátor is lehet miniszter.
• Kisebbségi és koalíciós lehetőségek: Ritkán hivatalos koalíció is létrejöhet, de a gyakoribb megoldás a bizalmi megállapodás más pártokkal a kormány stabilitásának biztosítására.
• Függetlenség és etikai szabályok: Az MPs-et etikai és viselkedési szabályok kötik; léteznek szabályok a jövedelmek, érdekeltségek és összeférhetetlenségek bejelentésére.
• Nemzetiségi és közösségi képviselet: Az alsóház egyre nagyobb hangsúlyt fektet a sokszínűségre és az őslakos, francia- illetve más kisebbségi képviseletre.

Összességében a kanadai Alsóház a szövetségi kormányzás központi intézménye: törvényhozó, ellenőrző és képviseleti szerepet tölt be. A parlament működését hagyományok, szabályok és a pártpolitika kombinációja határozza meg, miközben a demokratikus elszámoltathatóság és a választópolgárok érdekeinek védelme áll a középpontban.

Kérdések és válaszok

K: Mi az az alsóház?

K: Mennyi időre választják meg a képviselőket?

K: Hogyan választották meg a képviselőket az alsóházba?

K: Mikor hozták létre az alsóházat?

K: Milyen kapcsolat van a szenátus és az alsóház között?

K: Hol található a kanadai alsóház?

K: Milyen hatáskörrel rendelkezik a kanadai parlament?

Keresés betűvel