Groß‑Berlin (Nagy‑Berlin) – a 1920-as Nagy‑Berlini törvény és kialakulása

A cikk címe a ß karaktert tartalmazza. Ahol ez nem áll rendelkezésre vagy nem kívánatos, ott a név Gross-Berlinként is írható.

Groß‑Berlin vagy Nagy‑Berlin a porosz parlament 1920. április 27‑i törvényével jött létre. A törvényt röviden Nagy‑Berlin‑törvénynek (németül: Groß‑Berlin‑Gesetz) nevezték el. Teljes neve "Törvény az új berlini önkormányzat újjáépítéséről" (németül: Gesetz über die Bildung einer neuen Stadtgemeinde Berlin).

Miért volt szükség a törvényre?

A 19. század végén és a 20. század elején Berlin gyors iparosodáson és terjeszkedésen ment keresztül. A város és környéke közigazgatásilag sok kis egységre volt felosztva, ami megnehezítette az egységes közmű‑, közlekedési és városrendezési politika kialakítását. A törvény célja az volt, hogy egyetlen, nagyobb és hatékonyabban irányítható városi egységet hozzon létre, amely képes kezelni a lakosság számának növekedését, a közlekedés fejlesztését és az infrastruktúra egységes tervezését.

A törvény tartalma és hatályba lépés

A törvény kimondta, hogy 1920. október 1‑jén Nagy‑Berlint el kell választani Brandenburg tartománytól, és egy külön közigazgatási egységgé, új városi kerületté kell alakítani. Az intézkedés célja volt a városrészek integrálása a közös közigazgatás, közművek és várostervezés keretébe.

Az új Nagy‑Berlin területi összetétele

Az új körzetet a következők alkották:

• Berlin városa (Alt‑Berlin);
• 7 várost, amelyek körülvették Berlint:
• Charlottenburg,
• Köpenick,
• Lichtenberg,
• Neukölln,
• Schöneberg,
• Spandau és
• Wilmersdorf;
• 59 vidéki terület és 27 birtokrész a környező Niederbarnim, Osthavelland és Teltow járásokból;
• és a Berliner Stadtschloss (a királyi palota) területét, amely egy önálló birtoknegyedet alkotott.

Terület, népesség és közigazgatási hatások

Az új Berlin 13‑szor nagyobb volt, mint a régi: területe 66 km2-ről 883 km2-re nőtt. A lakosság megduplázódott, közel 1,9 millióról közel 4 millióra emelkedett; ebből csak a 7 környező városból közel 1,2 millió új lakos került az új közigazgatási egységbe. A kiterjesztés lehetővé tette a közszolgáltatások — például víz‑ és csatornarendszer, tűzoltóság, rendőrség és közlekedés — egységesítését és jobb koordinálását.

Az új kerületfelosztás

Groß‑Berlin 20 kerületre (Verwaltungsbezirke) oszlott:

• Alt‑Berlinből:
• Mitte,
• Tiergarten,
• Esküvő,
• Prenzlauer Berg,
• Kreuzberg és
• Friedrichshain;
• a korábban önálló 7 város mindegyikének egy‑egy kerülete:
• Charlottenburg,
• Köpenick,
• Lichtenberg,
• Neukölln,
• Schöneberg,
• Spandau és
• Wilmersdorf;
• 7 új kerület, amelyeket a régi területek legnagyobb településéről neveztek el:
• Pankow,
• Reinickendorf,
• Steglitz,
• Tempelhof,
• Treptow,
• Weißensee és
• Zehlendorf

Későbbi változások és történelmi utóélet

A jogszabályban meghatározott városhatár — kisebb változtatásoktól eltekintve — nagyjából ugyanaz, mint a mai határvonal, de természetesen a 20. század eseményei többször módosították a város működését. A második világháború és az azt követő megszállás hatására Berlin különleges politikai és jogi státuszt kapott. A hidegháború idején a város megosztottá vált: Kelet‑Berlin a NDK fővárosa volt, míg Nyugat‑Berlin de facto nyugatnémet befolyás alatt álló enklávéként funkcionált.

A berlini fal 1961 és 1989 között fizikailag is kettészelte a várost, és ez a közigazgatási kapcsolatokra is kihatott. Az 1970‑es és 1980‑as években Kelet‑Berlinben három új kerület jött létre, amikor korábbi kerületeket felosztottak. A fal leomlása után, 1990 előtt és után, Berlin újból egyesítésre került, és végül a Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi tartományaként (Bundesland Berlin) rendeződött a státusza.

A Berliner Stadtschloss területe a törvény részeként szerepelt; a palotát a háború és az 1950‑es években a keletnémet hatóságok lebontották. A helyén később a Marx‑Engels‑Forum és más épületek álltak; 21. századi rekonstrukciós munkák eredményeként a Stadtschloss visszaépítése és a Humboldt Forum létrehozása jelentős kulturális és városképi változást hozott.

Jelentősége ma

A Nagy‑Berlin létrehozása alapvető lépés volt a modern nagyvárosi közigazgatás kialakításában. Lehetővé tette az egységes várospolitikát, a közlekedési rendszerek átfogó fejlesztését és a hosszú távú tervezést. A 20. század második felében és a 21. században bekövetkezett politikai változások (a megosztottság, majd az egyesítés) ellenére a 1920‑as törvény által kijelölt keretek meghatározóan befolyásolták Berlin fejlődését és mai arculatát.

Bár a kerületi határok és a helyi igazgatás több alkalommal módosult (például a 2001‑es közigazgatási reformban a kerületek összevonásakor), a Groß‑Berlin törvény hozta meg azt az alapvető területi egységet, amelyre a modern Berlini várospolitika és városfejlesztés épült.