Az A Fever You Can't Sweat Out a Panic! at the Disco nevű rockzenekar első albuma. A lemez 2005. szeptember 27-én jelent meg a Fueled by Ramen kiadónál.

Az album két részre van osztva, az 1-7. számok elektronikus hangszerekkel, például szintetizátorokkal és dobgépekkel, a 9-13. számok pedig hagyományos hangszerekkel, például harmonikával és orgonával szólalnak meg. A 8. track (Intermission) összekötő kapocsként szolgál a két rész között, techno stílusú táncos ütemekkel indul, majd zongorára vált. Az album bakelitlemezes változatán az A oldalon az 1-8. dalok, míg a B oldalon a 9-13. dalok találhatók, ami még jobban mutatja az album kettéosztottságát.

Az album leginkább társadalmi problémákkal foglalkozik, amelyeket a zenekar különböző dalokon keresztül mutat be. Olyan témák, mint a házasság szentsége, házasságtörés, alkoholizmus, prostitúció és vallás, végigvonulnak az albumon. A gitáros Ryan Ross két dalt is az alkoholista apjával való együttéléshez köt. Az album csak az Egyesült Államokban több mint 1,6 millió példányban kelt el.

A lemez rögzítése és producere jelentős szerepet játszott abban, hogy a Panic! at the Disco egyedi hangzást találjon: a felvételek többségét a bandával többször dolgozó Matt Squire producerrel vették fel, aki hozzájárult a pop-, elektronika- és alternatív rock elemek keveréséhez. A két rész közötti kontraszt — elektronikus, programozott elemek az egyik oldalon és vintage, akusztikus hangszerelés a másikon — tudatos művészi döntés volt, amely színházi, sőt revival-szerű atmoszférát ad az albumnak.

A dalok közül különösen ismertté vált a I Write Sins Not Tragedies, amely a zenekar első igazán nagy slágerévé vált: zenei videója és rádiós játszása nagyban hozzájárult a banda országos ismertségéhez. Emellett a lemezről több dal is turnédal lett, és a zenekar intenzív koncertezésen keresztül építette fel rajongótáborát. A felvételek élő előadásaiban kitűnik a dalok színházi, előadói jellege — a zenekar látványos, dramatikus show-elemekkel egészítette ki fellépéseit.

Kritikailag az album vegyes, de elsősorban pozitív visszhangot kapott: dicsérték a friss, teatralitással átszőtt dalszerzését és a merész hangzáskeverést, míg egyes kritikák a stílusbeli eklektikusságot és az érzelmi túlzásokat emelték ki. Kommersz sikerét jól jelzi, hogy a lemez rövid időn belül többszázezres, majd milliós eladást ért el, és mára a 2000-es évek egyik meghatározó debütjeként tartják számon a pop-punk/emo hullámban.

Az album témái és dalszövegei gyakran szatirikus, ironikus hangvételűek, sokszor társadalmi kritikát fogalmaznak meg személyes történeteken keresztül. Ez a kettősség — a pimasz, ironikus narratíva és a komolyabb, sötétebb témák — adja meg a lemez tartalmi mélységét, és ezért tudott széles közönséghez szólni.

A felállás az album idején: Brendon Urie (ének, gitár), Ryan Ross (gitár, háttérénekek, dalszerzés), Spencer Smith (dobok) és Brent Wilson (basszusgitár). A későbbi években a sorban történtek változások, de ez az eredeti négyes tette lehetővé a lemez létrejöttét és korai sikereit.

Összegzésként az A Fever You Can't Sweat Out nemcsak a Panic! at the Disco karrierjét indította el, hanem a középső-2000-es évek alternatív popkultúrájában is maradandó nyomot hagyott: egyaránt vonzó azoknak, akik energikus, táncolható szerzeményeket keresnek, és azoknak, akik értékelik a zenében megjelenő irodalmi, színházi elemeket és a társadalomkritikát.