A Gatling-ágyú egy olyan géppuska, amelynek több forgó csöve van; a csövek körbeforgatásával és a hozzájuk kapcsolt töltetkezelő mechanizmussal sorozatban lő ki lövedékeket. Az eszközt Richard J. Gatling találta fel, és első szabadalmai az 1860-as évek elejére nyúlnak vissza: ezt tekintik az egyik első, sikeresen alkalmazott gyorslövésű fegyvernek. Bár az elv nagyon hatékony volt nagy tűzgyorsaság elérésére, az első modellek kézi hajtásúak voltak (a kezelő kézzel tekerte a hajtókarját), ezért nem minden értelemben feleltek meg a későbbi, teljesen automata automata fegyvereknek.
Története
A Gatling-ágyút először az amerikai polgárháborúban ajánlották fel a harctérre, és az Unió hadserege néhány példányt be is szerzett; a gyakorlatban azonban a háború vége felé, korlátozott számban használták őket. A 19. század második felében a forgócsöves géppuskák több fegyveres konfliktusban is megjelentek: alkalmazták őket többek között gyarmati összecsapásokban és tengeri szolgálatban. Elterjedésükről beszámolnak olyan ütközetekben, mint az angol-zulu háborúban, továbbá megjelentek későbbi konfliktusokban is, például a spanyol-amerikai háborúban. (A forrásokban előforduló egyes hivatkozások és elnevezések eltérhetnek, ezért konkrét használati helyekkel kapcsolatban a részletes, tárgyi források ajánlottak — egyes linkek az eredeti szövegben így szerepelnek, például bosinói háborúban.)
Működés és változatok
A korai Gatling-modellek többnyire hat vagy több csővel rendelkeztek, és a csövek forgása biztosította, hogy minden cső időben hűljön és egyszerre töltődjön újra. A korai töltés általában gravitációs adagolóból vagy szalagból történt; a csövönkénti zárás, elsütés és kivetés mechanikája volt a fő különbség az egyszerűbb ismétlő fegyverekhez képest. A kezdeti modellek tűzgyorsasága néhány száz lövés/perc volt, míg a későbbi, fejlettebb hajtású változatok (különösen elektromos hajtással) több ezer lövés/perc elérésére is képesek voltak.
A kaliberek és kivitelek idővel változtak: a polgárháborús példányok nagy, puskagolyós kalibereket használtak, később kisebb, gyorsabban ismétlődő lőszerkombinációk is megjelentek. A Gatling-elvre alapozva a XX. század közepén elektromosan hajtott, többcsöves forgó géppuskák jelentek meg, amelyek a mechanikus kézi hajtást felváltották.
Használat és hatások
Az első Gatling-ágyúk előnye a nagy tüzelési intenzitás volt, ami különösen védelmi állásoknál, hajófedélzeti alkalmazásoknál vagy távolsági tűztámogatásnál bizonyult hasznosnak. Hátrányuk a tömeg, költség és a kezelőszükséglet volt: a korai modelleket leginkább állványra vagy hintóhoz rögzítve használták, és többfős személyzet kellett a működtetésükhöz és ellátásukhoz.
A 20. század elején a teljesen automata, gáz- vagy visszacsapó rudazatú géppuskák (például a Maxim-féle típusok) technikailag és logisztikailag sok helyzetben előnyösebbnek bizonyultak, ezért a kézi hajtású Gatling-féleségeket háttérbe szorították. Ugyanakkor a forgócsöves elv nem tűnt el: később abból született meg a korszerű, magas tűzgyorsaságú, elektromosan hajtott forgó géppuska.
Minigun és a modern Gatling-elv
A Minigun és más modern típusok az eredeti Gatling-elv továbbfejlesztett, elektromosan hajtott megvalósításai: több cső forgatása és külső meghajtás alkalmazása révén képesek nagyon magas, folyamatos tűzgyorsaságra. Fontos megkülönböztetni, hogy az eredeti Gatling-szerkezetek (kézi hajtású modellek) nem működtek úgy, ahogy a későbbi, önműködő rendszerek: a kezelőnek fizikailag kellett forgatnia a kart, míg a modern, motorral hajtott változatok már nem igényelnek folyamatos kézi hajtást — ezért mondjuk róluk, hogy a Gatling-elvű modern fegyverek már közelebb állnak a teljesen automata fegyvernek számító rendszerekhez. A korábbi megfogalmazásban említett „Gatling pisztoly” kifejezés néha pontatlan: a Gatling-fegyverek általában nehéz, többszemélyes, forgócsöves géppuskák voltak, nem kézi méretű géppisztolyok. (A kezelési módra utalva: a klasszikus változatnál a kezelőnek tovább kellett tekernie a hajtókarját, ellentétben a ravasz lenyomásával működtetett automata fegyverekkel; lásd ravaszt.)
Összefoglalva: a Gatling-ágyú jelentős lépés volt a gyorslövésű fegyverek fejlődésében, amelynek alapelve — több cső forgatása a hűtés és nagy tűzgyorsaság érdekében — a modern többcsöves, elektromosan hajtott géppuskákban él tovább.
