Epstein-Barr-vírus (EBV): definíció, tünetek és egészségügyi kockázatok

Epstein-Barr-vírus (EBV): tünetek, fertőzés módja és rák- illetve autoimmun kockázatok. Tudja meg, hogyan ismerhető fel, kezelhető és megelőzhető.

Az Epstein-Barr-vírus (EBV), más néven humán herpeszvírus 4 (HHV-4), a herpeszfélék családjába tartozó nyolc vírus egyike. Ez az egyik leggyakoribb vírus az emberben.

Az EBV leginkább a fertőző mononukleózis (mirigyláz) okozójaként ismert. A rák egyes formáival, például a Hodgkin-limfómával és a humán immunhiányos vírussal (HIV) összefüggő állapotokkal is összefüggésbe hozható. Az EBV összefüggésbe hozható bizonyos autoimmun betegségek nagyobb kockázatával. Évente mintegy 200 000 rákos esetet okozhat (vagy hozható összefüggésbe) az EBV-vel.

Az EBV-vel való fertőzés a nyál és a nemi szervek váladékának szájon át történő átvitelével (orális átvitel) történik.

A legtöbb ember megfertőződik az EBV-vel, és adaptív immunitást szerez. Az Egyesült Államokban az ötéves gyermekek mintegy felénél és a felnőttek mintegy 90 százalékánál kimutatható a korábbi fertőzés. A csecsemők fogékonnyá válnak az EBV-re, amint az anyai antitestvédelem megszűnik. Sok gyermek fertőződik EBV-vel, és ezek a fertőzések általában nem okoznak tüneteket, vagy csak enyhe, rövid gyermekkori megbetegedések. Az Egyesült Államokban és más fejlett országokban sokan nem fertőződnek meg EBV-vel gyermekkorukban. Ha az EBV-fertőzés serdülőkorban történik, az esetek 35-50 százalékában mirigylázat okoz.

Az EBV az immunrendszer B-sejtjeit és a hámsejteket fertőzi. Miután az EBV kezdeti fertőzése ellenőrzés alá került, a nem aktív EBV az illető B-sejtjeiben marad élete végéig.

Mi történik a fertőzés során?

Az EBV elsődlegesen a nyálkahártya hám- és B-sejtjeit fertőzi. A fertőzés lehet tünetmentes, enyhe légúti tünetekkel járó vagy súlyosabb, a fertőző mononukleózis-hoz hasonló kórkép formájában zajlik. Akut fertőzés után a vírus lappangó (latens) állapotba kerül, és a fertőzött B-sejtekben életre szólóan megmaradhat. Bizonyos körülmények — például immunszuppresszió vagy egyéb fertőzések — újraaktiválhatják a vírust.

Tünetek

A tünetek életkortól és az egyéni immunválasztól függnek. Gyermekeknél gyakran tünetmentes vagy enyhe tünetek jellemzőek; serdülőknél és fiatal felnőtteknél gyakrabban alakul ki jellegzetes mirigylázszerű kép.

• Gyakori tünetek: hosszan tartó fáradtság, láz, torokfájás, nyirokcsomó-megnagyobbodás (elsősorban a nyakon), izomfájdalmak.
• Gyakori kísérőjelenségek: megnagyobbodott lép vagy máj, májfunkciós eltérések, ritkábban sárgaság.
• Laboratóriumi eltérések: ún. atípusos limfocitózis, emelkedett májenzimek.
• Ritkább, súlyos szövődmények: légúti elzáródás, szpleenruptúra (léprepedés), idegrendszeri tünetek (pl. encephalitis, meningitis), hematológiai problémák (pl. hemolitikus anémia).

Diagnózis

A diagnózis a klinikai kép és laboratóriumi vizsgálatok kombinációján alapul. Gyakori vizsgálatok:

• Teljes vérkép: atípusos limfociták megjelenése.
• Szerológia: EBV-specifikus antitestek kimutatása (VCA IgM, VCA IgG, EBNA IgG). A VCA IgM pozitivitás akut/korai fertőzésre utal; az EBNA IgG rendszerint a korábbi fertőzést jelzi.
• PCR: vírus DNS kimutatása speciális helyzetekben (immunszuppresszált betegek, szövetminták).
• Egyéb vizsgálatok a szövődmények kizárására (májfunkciós tesztek, képalkotók szükség szerint).

Kezeletés

Specifikus, széles körben elfogadott antivirális kezelés EBV ellen nincs rutinszerűen alkalmazottan hatékony terápiaként. A kezelés elsősorban tüneti és támogató:

• pihenés és folyadékpótlás, láz- és fájdalomcsillapítás (pl. paracetamol, NSAID-ok),
• súlyos torokduzzanat esetén kortikoszteroidok adása rövid ideig mérlegelhető,
• agonisták/antivirális szerek (pl. acyclovir) hatása korlátozott az általános EBV-fertőzésekben; bizonyos speciális esetekben (pl. súlyos immunhiány) alkalmazzák őket,
• szövődmények kezelése célzottan (pl. kórházi ellátás, transzfúzió, műtéti beavatkozás léprepedés esetén).

Szövődmények és hosszú távú kockázatok

Az EBV-hez több, ritkább, de súlyos szövődmény kapcsolódik:

• Daganatok: bizonyos rákos megbetegedések — többek között Burkitt-limfóma, Hodgkin-limfóma, nasopharyngealis karcinóma és post-transzplantációs lymphoproliferatív betegségek — kapcsolatba hozhatók az EBV-vel. (Az eredeti szöveg szerint évente mintegy 200 000 rákos eset köthető az EBV-hez.)
• Immunológiai hatások: az EBV-fertőzés bizonyos autoimmun betegségek (pl. szklerózis multiplex, lupus) kialakulásának kockázatát növelheti — ennek mechanizmusa aktív kutatás tárgya.
• Immunhiányos állapotok: immunszuppresszált betegeknél az EBV újbóli aktiválódása súlyos, életveszélyes lymphoproliferatív betegséget okozhat.

Megelőzés

Jelenleg nincs széles körben elérhető védőoltás EBV ellen, bár kutatások folynak. A megelőzés elsősorban viselkedési óvintézkedéseken alapul:

• kerülje a nyálcserét fertőzés alatt álló személlyel (pl. csókolózás),
• ne osszon evőeszközt, poharat vagy fogkefét beteg személyekkel,
• szoros érintkezés során, különösen kockázatos helyzetekben (transzfúzió, szervátültetés) az adatok és szűrések betartása fontos.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha a tünetek súlyosak, elhúzódnak, légzési nehézség, nagyon erős fájdalom, sárgaság, súlyos hasi fájdalom (a lép megnagyobbodására utaló tünet), vagy neurológiai tünetek jelentkeznek, azonnal orvosi ellátás szükséges. Különösen fontos ez immunszuppresszált személyeknél.

Prognózis és járványtan

A legtöbb ember teljesen felépül az első EBV-fertőzésből, bár a fáradtság heteken-hónapokon át tarthat. Az Egyesült Államokban a korábbi fertőzöttséget jelző antitestek az ötéves gyermekek nagyjából felénél, míg a felnőttek körülbelül 90%-ánál kimutathatók. Az életkor, az egyéni immunválasz és a társbetegségek befolyásolják a betegség lefolyását és a komplikációk kockázatát.

Kutatás és jövő

Folyamatban vannak vakcinafejlesztési kísérletek és kutatások az EBV-daganatok mechanizmusainak pontosabb feltárására. Az EBV és az autoimmun betegségek közötti kapcsolat részletes vizsgálata is intenzív kutatási terület, ami hosszú távon jobb megelőzési és terápiás lehetőségeket eredményezhet.

Kérdések és válaszok

K: Mi az Epstein-Barr vírus?

K: Hogyan terjed az EBV?

K: Hány ember fertőzött az EBV-vel?

K: Mi történik, ha valaki serdülőkorban megfertőződik az EBV-vel?

K: Hol fertőz az EBV a szervezetben?

K: A nem aktív EBV egy életen át a személy szervezetében marad, miután a kezdeti fertőzést ellenőrzés alá vonták?

Keresés betűvel