Boxgrove Quarry, egykor kavicsbánya, ma paleolitikus régészeti lelőhely. Az angol West Sussex megyében, Boxgrove-ban található. Különleges tudományos érdekeltségű terület.

Amikor 1983-ban megkezdődtek az ásatások, 500 000 éves kovakőszerszámokat fedeztek fel. Abban az időben ez volt a legrégebbi bizonyíték az emberre, amelyet az Egyesült Királyságban fedeztek fel. 2005-ben Pakefieldben 700 000 éves kovakőeszközöket, 2010-ben pedig Happisburghben legalább 800 000 éves kovakőeszközöket fedeztek fel. Boxgrove azonban több okból is nagy jelentőségű lelőhely marad. A szerszámokat nagyrészt háborítatlan állapotban találták meg, a helyükön, a történelem előtti tájban. A szerszámok és a táj bizonyítékai több méter mélyen voltak eltemetve.

Számos jól megőrződött állatcsontot, számos kovakő leletet és hominidacsontot találtak, amelyek az Európában talált legősibbek közé tartoznak. Az egyik legfontosabb emberi maradvány a lelőhelyről egy részleges lábcsont (sípcsontrészlet), amelyet a késői 1980-as–1990-es évek ásatásai során tártak fel; ezt általában a középlelet korszakának homininjaival, valószínűleg a Homo heidelbergensis-szel kötik össze. Az állatcsontok között találhatók lovak, szarvasfélék és más nagytestű emlősök maradványai, valamint madárcsontok — egyes csontok a fajuk addigi legrégebbi európai vagy brit példányai lehetnek, például az 1989-ben előkerült nagy kócsag szárnycsontja.

A csontokon és kövületeken megfigyelt vágás- és ütésnyomok egyértelműen a butcher (feldolgozás) és zsigerelés emberi tevékenységére utalnak. A kőeszközök többsége lepékből és faragott darabokból áll, de előfordulnak kéziszerszámok (handaxe) típusú leletek is. A leletek nagy része a helyükön (in situ) maradt: ez lehetővé teszi az egyes munkaterületek és tevékenységek térbeli elrendezésének rekonstruálását — például nyersanyag-előkészítés, állatfeldolgozás és étkezési helyszínek elkülönítését.

A lelőhelykomplexum egyes részeit 1983 és 1996 között a University College London Régészeti Intézetének Mark Roberts által vezetett csapata tárta fel. A terepi munkák során részletes régészeti rétegzettséget, valamint környezeti adatokat gyűjtöttek, amelyek segítségével rekonstruálni lehetett a korszak táját: a lelőhely egy olyan területen található, ahol egy eltemetett krétaszirt található, amely egy lapos tengerpartra (amely egy víznyelőt tartalmazott) nézett, amely körülbelül fél mérföld (1 km) hosszan húzódott délre a tengerig. A környezeti adatok alapján a terület egy sekély, partmenti síksághoz hasonló élőhely volt, tavakkal és mocsarakkal, amelyek gazdag zsákmányállat-populációt tartottak fenn.

A lelőhely korának meghatározása több módszer kombinációjával történt: geológiai és biostratigráfiai vizsgálatok, a környezeti maradványok és a rétegsor elemzése mind hozzájárult a ~500 000 éves korbecsléshez, amely a középső pleisztocén időszakra (Middle Pleistocene) esik.

Jelentőség: Boxgrove kiemelkedő fontosságú, mert ritkán adódik olyan nagy területű, jól rétegzett lelőhely, ahol kőeszközök, állatcsontok és környezeti adatok együtt, több méter üledékben megőrződnek. Ennek köszönhetően a kutatók részletes képet kaphatnak arról, hogyan éltek és dolgoztak a korai emberek — hogyan készítették és használták a kőeszközöket, milyen állatokat vadásztak vagy dolgoztak fel, és hogyan hasznosították a partmenti tájat. A lelőhely bizonyítékai hozzájárultak a korai európai homininok viselkedésének és környezethez való alkalmazkodásának jobb megértéséhez.

A leletek jelenleg különböző gyűjteményekben és múzeumokban találhatók; ugyanakkor a Boxgrove-on végzett ásatások és utólagos elemzések folyamatos kutatási témát jelentenek, és rendszeresen új értelmezéseket hoznak a középlelet brit és európai régészetében.

A lelőhely és leletei továbbra is alapvető forrásai a pleisztocén környezeti rekonstrukcióknak és a korai emberi viselkedés vizsgálatának, ezért a Boxgrove Quarry nemcsak brit, hanem európai szinten is meghatározó paleolitikus lelőhelynek számít.