Boxgrove (West Sussex) — 500 000 éves paleolitikus régészeti lelőhely
Boxgrove (West Sussex) — 500 000 éves paleolitikus lelőhely: páratlan kovakőeszközök, hominida- és állatcsontok, részletes kép a korai ember tengerparti életéről.
Boxgrove Quarry, egykor kavicsbánya, ma paleolitikus régészeti lelőhely. Az angol West Sussex megyében, Boxgrove-ban található. Különleges tudományos érdekeltségű terület.
Amikor 1983-ban megkezdődtek az ásatások, 500 000 éves kovakőszerszámokat fedeztek fel. Abban az időben ez volt a legrégebbi bizonyíték az emberre, amelyet az Egyesült Királyságban fedeztek fel. 2005-ben Pakefieldben 700 000 éves kovakőeszközöket, 2010-ben pedig Happisburghben legalább 800 000 éves kovakőeszközöket fedeztek fel. Boxgrove azonban több okból is nagy jelentőségű lelőhely marad. A szerszámokat nagyrészt háborítatlan állapotban találták meg, a helyükön, a történelem előtti tájban. A szerszámok és a táj bizonyítékai több méter mélyen voltak eltemetve.
Számos jól megőrződött állatcsontot, számos kovakő leletet és hominidacsontot találtak, amelyek az Európában talált legősibbek közé tartoznak. Az egyik legfontosabb emberi maradvány a lelőhelyről egy részleges lábcsont (sípcsontrészlet), amelyet a késői 1980-as–1990-es évek ásatásai során tártak fel; ezt általában a középlelet korszakának homininjaival, valószínűleg a Homo heidelbergensis-szel kötik össze. Az állatcsontok között találhatók lovak, szarvasfélék és más nagytestű emlősök maradványai, valamint madárcsontok — egyes csontok a fajuk addigi legrégebbi európai vagy brit példányai lehetnek, például az 1989-ben előkerült nagy kócsag szárnycsontja.
A csontokon és kövületeken megfigyelt vágás- és ütésnyomok egyértelműen a butcher (feldolgozás) és zsigerelés emberi tevékenységére utalnak. A kőeszközök többsége lepékből és faragott darabokból áll, de előfordulnak kéziszerszámok (handaxe) típusú leletek is. A leletek nagy része a helyükön (in situ) maradt: ez lehetővé teszi az egyes munkaterületek és tevékenységek térbeli elrendezésének rekonstruálását — például nyersanyag-előkészítés, állatfeldolgozás és étkezési helyszínek elkülönítését.
A lelőhelykomplexum egyes részeit 1983 és 1996 között a University College London Régészeti Intézetének Mark Roberts által vezetett csapata tárta fel. A terepi munkák során részletes régészeti rétegzettséget, valamint környezeti adatokat gyűjtöttek, amelyek segítségével rekonstruálni lehetett a korszak táját: a lelőhely egy olyan területen található, ahol egy eltemetett krétaszirt található, amely egy lapos tengerpartra (amely egy víznyelőt tartalmazott) nézett, amely körülbelül fél mérföld (1 km) hosszan húzódott délre a tengerig. A környezeti adatok alapján a terület egy sekély, partmenti síksághoz hasonló élőhely volt, tavakkal és mocsarakkal, amelyek gazdag zsákmányállat-populációt tartottak fenn.
A lelőhely korának meghatározása több módszer kombinációjával történt: geológiai és biostratigráfiai vizsgálatok, a környezeti maradványok és a rétegsor elemzése mind hozzájárult a ~500 000 éves korbecsléshez, amely a középső pleisztocén időszakra (Middle Pleistocene) esik.
Jelentőség: Boxgrove kiemelkedő fontosságú, mert ritkán adódik olyan nagy területű, jól rétegzett lelőhely, ahol kőeszközök, állatcsontok és környezeti adatok együtt, több méter üledékben megőrződnek. Ennek köszönhetően a kutatók részletes képet kaphatnak arról, hogyan éltek és dolgoztak a korai emberek — hogyan készítették és használták a kőeszközöket, milyen állatokat vadásztak vagy dolgoztak fel, és hogyan hasznosították a partmenti tájat. A lelőhely bizonyítékai hozzájárultak a korai európai homininok viselkedésének és környezethez való alkalmazkodásának jobb megértéséhez.
A leletek jelenleg különböző gyűjteményekben és múzeumokban találhatók; ugyanakkor a Boxgrove-on végzett ásatások és utólagos elemzések folyamatos kutatási témát jelentenek, és rendszeresen új értelmezéseket hoznak a középlelet brit és európai régészetében.
A lelőhely és leletei továbbra is alapvető forrásai a pleisztocén környezeti rekonstrukcióknak és a korai emberi viselkedés vizsgálatának, ezért a Boxgrove Quarry nemcsak brit, hanem európai szinten is meghatározó paleolitikus lelőhelynek számít.
Kiváló minőségű kézi fejszék tálcája
Egy tálca szilánk és pehely típusú kovakő
Az egyik nagyobb had-tengely
Boxgrove Man
1994-ben a régészek egy alsó hominin sípcsontot tártak fel a boxgrove-i kőfejtő területén. Ezt a részleges lábszárcsontot 478 000 és 524 000 év közé datálták. Több fogat is találtak. Ezeket a maradványokat a Homo heidelbergensishez, egy korai ősemberfajhoz sorolták, amely Franciaországot és Nagy-Britanniát lakta. A két országot akkoriban egy szárazföldi híd kötötte össze.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Boxgrove kőbánya?
V: A Boxgrove Quarry egy paleolitikus régészeti lelőhely az angol West Sussex megyében. Egykor kavicsbánya volt, de azóta különleges tudományos érdekeltségű területté nyilvánították.
K: Mikor fedeztek fel kovakőeszközöket Boxgrove-ban?
V: 500 000 éves kovakőeszközöket fedeztek fel, amikor 1983-ban megkezdődtek az ásatások Boxgrove-ban.
K: Hogyan viszonyulnak a Boxgrove-ban talált bizonyítékok más lelőhelyekhez?
V: A Pakefieldben és Happisburghben talált kovakőeszközök régebbiek, mint a Boxgrove-ban találtak, Pakefieldben 700 000 éves, Happisburghben pedig 800 000 éves leletek vannak. Boxgrove azonban továbbra is fontos lelőhely marad, mivel nagyrészt háborítatlan állapotban van, és a csontok, kőleletek és a geológia kombinációja nagyon teljes képet ad a félmillió évvel ezelőtti parti síkságról.
K: Ki vezette a Boxgrove-i ásatásokat 1983-1996 között?
V: Az 1983-1996 közötti ásatásokat Mark Roberts, a University College London Régészeti Intézetének munkatársa vezette.
K: Milyen volt a táj félmillió évvel ezelőtt Boxgrove közelében?
V: A Boxgrove helyének közelében a táj egy eltemetett krétaszikla volt, amely egy lapos tengerpartra nézett, amely körülbelül fél mérföldnyire délre húzódott a tenger felé, és egy víznyelőt tartalmazott.
K: Milyen állatcsontokat találtak ezen a helyen?
V: Számos jól megőrződött állati csontot fedeztek fel ezen a helyszínen, köztük olyanokat, amelyek az Európában talált legősibbek közé tartoznak, mint például az 1989-ben talált nagy auk szárnycsont.
K: Miért fontos az ilyen lelőhelyek tanulmányozása?
V: Az ilyen lelőhelyek azért fontosak, mert értékes betekintést nyújtanak a múltunkba, mivel az olyan bizonyítékok, mint az állatcsontok és kőleletek révén megérthetjük, milyen volt az élet több száz vagy ezer évvel ezelőtt.
Keres