Sivatagi vándorsáska
A sivatagi sáska (Schistocerca gregaria) a sáskák egyik faja. A sivatagi sáskajárás Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában fenyegeti a mezőgazdasági termelést. Ezt már évszázadok óta teszik. A világ emberi lakosságának egytizedének megélhetését érintheti ez a falánk rovar. A pusztító sáskarajok nem minden évben alakulnak ki, hanem csak akkor, amikor a körülmények megfelelőek számukra.
A sivatagi sáska potenciálisan a legveszélyesebb a sáskafélék közül, mivel a rajok képesek nagy távolságokat gyorsan átrepülni. Évente két-öt nemzedéke van. A legutóbbi, 2004-2005-ös nagy sivatagi sáskajárás terméskiesést okozott Nyugat-Afrikában, és csökkentette a térség élelmiszerellátását. A sivatagi sáska önmagában nem felelős az éhínségekért, de hozzájáruló tényező.
Fejlesztés
A rovarnak nincs teljes metamorfózisa. Lárvái "instáknak" nevezett szakaszokban fejlődnek. Ahogy a lárvák egyre közelebb kerülnek a kifejlett korhoz, "nimfáknak" vagy "huppanóknak" nevezik őket. Kétféle hoppárit különböztetünk meg: a magányos és a csoportos hoppárokat.
A magányos fázisban a hoppárok nem csoportosulnak, hanem önállóan mozognak. Színeződésük a későbbi stádiumokban általában zöldes vagy barnás színű, hogy illeszkedjen a növényzet színéhez.
A társasági fázisban a hoppárok csoportosulnak, és a későbbi pólyákban a sárga alapon fekete jegyeket viselő, merész színezetet alakítanak ki. Az imágók rózsaszínűek, a kifejlett egyedek pedig élénksárgák, és napközben sűrű rajokban repülnek.
A magányos rovarból falánk sáskafalkává válás általában a szárazság időszakát követi, amikor végre esik az eső, és a sivatagi sáskák tenyészhelyein felvirágzik a növényzet. A populáció gyorsan felszaporodik, és a táplálékért folytatott verseny fokozódik.
Ahogy a hoppárok egyre jobban összezsúfolódnak, a szoros fizikai érintkezés miatt a rovarok hátsó lábai egymásnak ütköznek. Ez az inger az anyagcsere-változások kaszkádját indítja el, amely a rovarokat a magányos fázisból a csoportos fázisba viszi. Amikor a szökevények társasági állapotba kerülnek, színezetük a nagyrészt zöldről sárgára és feketére változik, a kifejlett egyedek pedig barnáról rózsaszínűre (éretlenek) vagy sárgára (kifejlettek). Testük rövidebbé válik, és feromont bocsátanak ki, amelynek hatására vonzódnak egymáshoz. Ez okozza a rajképződést.
Magányos (fent) és csoportos (lent) sivatagi sáska nimfák
Kérdések és válaszok
K: Mi az a sivatagi sáska?
V: A sivatagi sáska egy sáskafaj.
K: Milyen veszélyt jelentenek a sivatagi sáskák?
V: A sivatagi sáskák járványai veszélyeztetik a mezőgazdasági termelést Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában, és a világ emberi lakosságának egytizedének megélhetését érintheti ez a falánk rovar.
K: Mikor alakulnak ki a pusztító sáskarajok?
V: A pusztító sáskarajok nem minden évben alakulnak ki, hanem csak akkor, amikor a körülmények megfelelőek számukra.
K: Miért a sivatagi sáska potenciálisan a legveszélyesebb a sáskakártevők közül?
V: A sivatagi sáska potenciálisan a legveszélyesebb a sáskakártevők közül, mivel a rajok képesek nagy távolságokat gyorsan átrepülni.
K: Hány nemzedéke van a sivatagi sáskának évente?
V: A sivatagi sáskának évente két-öt nemzedéke van.
K: Milyen hatása volt a legutóbbi, 2004-2005-ös nagy sivatagi sáskajárásnak?
V: A legutóbbi, 2004-2005-ös nagy sivatagi sáskajárás terméskiesést okozott Nyugat-Afrikában, és csökkentette a térség élelmiszerellátását.
K: A sivatagi sáskák egyedül felelősek az éhínségekért?
V: Nem, a sivatagi sáska önmagában nem felelős az éhínségekért, de hozzájáruló tényező.
