A Della Rovere család (ejtsd: [della ˈroːvere]; szó szerint "a tölgyfa") a közép-itáliai Urbino nemesi családja volt. Eredetileg a liguriai Savonából származtak. A család nepotizmus és ambiciózus házasságok révén emelkedett a nemességig. Ezeket a házasságokat két Della Rovere pápa, Francesco della Rovere (IV. Sixtus pápa, 1471-1484) és unokaöccse, Giuliano (II. Julius pápa, 1503-1513) intézte. IV. Sixtus pápa arról ismert, hogy ő építette a róla elnevezett Sixtus-kápolnát. A római San Pietro in Vincoli bazilika a della Rovere család templomának tekinthető. A család tagja volt Vittoria della Rovere, aki Toszkána egyik utolsó nagyhercegnője volt.

Származás, név és címer

A család neve — della Rovere — szó szerint „a tölgyfáé” (rovere = tölgy). Címerükön gyakran tölgyfa vagy makkok jelennek meg, ami a családnév vizuális megjelenítése. Bár eredetileg liguriai gyökereik voltak, karrierjüket és hatalmukat különösen Rómában és Urbino hercegségében mutatták ki.

Pápák és politikai befolyás

IV. Sixtus (Francesco della Rovere) pápasága alatt a család gyorsan megerősödött: rokonaiból és híveiből számos kardinálist és fejedelmi szövetségest emelt, ami a korszakban gyakori nepotizmus egyik jól dokumentált példája. Unokaöccse, Giuliano della Rovere, aki később II. Julius néven pápává vált, tovább növelte a család befolyását. Julius pápa híres „harcos pápa” volt: diplomáciai és katonai eszközökkel formálta át Itáliát, és jelentős mecenatúraként ismert — ő rendelte meg többek között Michelangelo jelentős római munkáit.

Urbino és a hercegség

A Della Rovere család a 16. század elején szerezte meg Urbino uralmát: a Montefeltro család vonalának megszűnése után a pápai beavatkozás és rokoni öröklés révén Francesco Maria I della Rovere lett a város ura. Az új uralkodók a reneszánsz kultúra erős mecénásai voltak, és Urbino, amely már a Montefeltrok alatt is kulturális központ volt, tovább erősödött mint művészeti és humanista központ.

Mecenatúra és művészeti örökség

A della Rovere pápák és hercegek jelentős mecénások voltak: templomok építését és felújítását, paloták és műalkotások megrendelését finanszírozták. IV. Sixtus nevéhez fűződik a Sixtus-kápolna építése, míg II. Julius pápa megrendelései között szerepelt a Szent Péter-bazilika újjáépítése és Michelangelo fogadása — többek között a Sixtina mennyezetének festésére adott megbízás kapcsolódik e korszakhoz. Rómában a család temploma, a San Pietro in Vincoli a Michelangelo által készített híres „Mózes” szobornak is otthont ad, mely Julius pápa síremlékének részét képezte.

Jelentősebb családtagok és a család sorsa

  • Francesco della Rovere — IV. Sixtus pápa (pápaság: 1471–1484).
  • Giuliano della Rovere — II. Julius pápa (pápaság: 1503–1513), jelentős politikai és művészeti mecenás.
  • Francesco Maria I della Rovere — Urbino ducalisa, aki a család uralmát biztosította a városon.
  • Vittoria della Rovere — a család egyik legismertebb sarja, aki a toszkánai Medici családhoz ment feleségül, és ezzel nagyszabású műkincsgyűjtemények sorsa is megváltozott (munkáik egy része a Medici gyűjteményébe került).

A férfiági ág a 17. században fokozatosan gyengült, Urbino politikai státusza és függetlensége is megszűnt végül; a della Rovere öröksége azonban tovább él a művészetekben, építészetben és a nagy európai gyűjteményekben.

Összegzés

A Della Rovere család példája jól mutatja, hogyan fonódott össze a pápai hatalom, a rokonok előnyben részesítése és a dinasztikus politika a reneszánsz Itáliában. Művészeti és építészeti mecenatúrájuk, valamint politikai lépéseik a kortárs és az utókor történetírásának fontos részei, és sok ismert műalkotás, épület teljesen összekapcsolódik nevükkel.