Horvát tavasz

Mozgalmi politikai követelések

Három alapvető ponton támadta a Maszpok a jugoszláv szövetségi államot: a horvátországi turizmusból származó bevételek elosztása Jugoszláviában, Horvátország hozzájárulása az elmaradott jugoszláv köztársaságok alapjához és a horvát hivatalos horvát nyelv kérdése Horvátországban. A Maspok követelte a horvát nyelv hivatalos nyelvként való elismerését Horvátországban, kizárólagos használatát az oktatásban, a médiában és az államügyekben, ami a szerb nyelv kiűzését jelentette Horvátországból. Maspok ragaszkodott a horvátok és kultúrájuk sajátos jellegéhez, valamint a horvátok és más jugoszláviai etnikai csoportok és etnikai kisebbségek közötti civilizációs és kulturális különbségekhez. A horvátok által széles körben támogatott mozgalom külön nemzeti horvát bankot, horvát hadsereget, és a jugoszlávoktól különálló horvát képviselőt követelt az ENSZ-ben. A Matica hrvatska (horvát kulturális szervezet) és a Hrvatski tjednik (horvát hetilap) odáig ment, hogy közzétette az új horvát állam alkotmánytervezetét. A Matica hrvatska (1971 novemberében) közzétette a Maspok követeléseinek teljes listáját: Horvátországot csak a horvát nép államaként definiálták, horvát képviselő az ENSZ-ben, horvát nemzeti bank és nemzeti valuta, horvát hadsereg és horvát sorkatonák, akik csak horvát hadseregben szolgálnak, horvát nyelv használata a hadseregben, horvát államügyek, oktatás és média. A Matica hrvatska, a Maspok mozgalom tetőzésekor leállította a szerb-horvát szótár munkálatait, és elutasította az Újvidéki Megállapodást (a közös szerb-horvát nyelvről). Az Újvidéki Megállapodáson alapuló szerb-horvát nyelvi ortográfiát a S. Babic, B. Finka és M. Mogus által írt horvát nyelvi ortográfia váltotta fel, és a Matica hrvatska még 1971. évben kinyomtatta. A zágrábi egyetem széles körű és nyilvános támogatást nyújtott a Maspok politikai követeléseinek. A zágrábi egyetemi hallgatók tömeges tüntetéseket rendeztek Horvátországban, hogy kifejezzék támogatásukat a Maspok mellett.

Maspok fejlődése és megszűnése

Egyes történészek szerint a Maspok egy jugoszláviai Ustaše-felkelés volt, amelyet Savka Dabčević-Kučar, Miko Tripalo és Pero Pirker, a Horvát Kommunista Liga politikai vezetése mentorált, őrzött és támogatott. Bizonyos bizonyítékok arra utaltak, hogy Dabčevič-Kucar és Tripalo együttműködött az Ustaše külföldi vezetésével, és az Ustaše irányelveit követve a jugoszláv állam megsemmisítésén dolgozott. Ekkor a Horvát Kommunista Liga főtitkára, Miloš Žanko nyilvánosan elítélte a Matica hrvatska, Dabčević-Kučar, Tripalo és Pirker romboló nacionalizmusát. Žanko a horvát kommunisták tizedik plenáris ülésén (1970 januárjában) megvádolta Dabčević-Kučart, Tripalót és Pikert, azt állítva, hogy ők hárman a Matica hrvatskával együtt a jugoszláv szocializmus ellen és Jugoszlávia destabilizálásán dolgoztak. Josip Broz jóváhagyásával és Bakarić segítségével Žankót ugyanazon a plénumon kiátkozták a Horvát Kommunista Szövetségből. A Maspokkal szembeni másik erős ellenállás a zágrábi Praxis csoport tagjaitól származott (leginkább Rudi Supek, Milan Kangrga).

A horvátországi szerbek elleni kisebb akciókat a cirill betűs feliratok megrongálásával vagy megsemmisítésével, valamint a futballmérkőzéseken történt erőszakos cselekményekkel demonstrálták. A horvát vezetés meggyőzte Brozot, hogy a helyzetet ellenőrzésük alatt tartják. Amikor Broz 1971 júliusában Horvátországba látogatott, a jugoszláv himnusz után a horvát himnuszt játszották.

Josip Broz elnyomta a Maspokot, és ezzel egyidejűleg nagy engedményt tett a horvát nacionalizmusnak. Broz engedélyezte a horvát nyelv használatát Horvátországban, és 1974-ben konföderálta a jugoszláv alkotmányt, vétójogot adva a jugoszláv köztársaságoknak, amikor végül megpróbálták megváltoztatni az alkotmányt. Az 1974-es jugoszláv alkotmány nagy elégedetlenséget és aggodalmat váltott ki a jugoszláviai szerbek körében. A Horvát Kommunista Liga vezetősége, Dabčević-Kučar, Tripalo és Pirker kénytelen volt lemondani állami és Kommunista Liga tisztségeiről, a Maspok néhány vezetőjét pedig letartóztatták és bebörtönözték. A letartóztatott Maspok-vezetők között volt Franjo Tuđman és Bruno Bušić.

Broz üldözése a szerb akadémikusok és a többi jugoszláv köztársaság liberálisai ellen.

Az 1972-es év során. Broz eltávolította a politikából és az államügyekből a szerb kommunistákat, Marko Nikezićet és Latinka Perovićot, a szlovén Stane Kavčičot és a macedón Krste Crvenkovskit. A történészek szerint az életfogytiglani jugoszláv elnök uralma alatt veszélyesebbek voltak a jugoszláv liberálisok, mint a horvát Maspok.

A horvát nacionalisták megvigasztalása érdekében Broz üldözte azokat a szerb tudósokat, akik rámutattak a szerb nép alárendelt helyzetére Jugoszláviában. A két vezető szerb értelmiségi, Dobrica Ćosić (neves szerb író) és Mihailo Đurić (a Belgrádi Egyetem jogi karának professzora) megkérdőjelezte az albán autonómia létjogosultságát a történelmi szerb tartományon, Koszovón, és feltette a kérdést, hogy miért nincs autonóm státusuk a horvátországi szerbeknek, és miért van autonóm státusa a Vajdaságnak annak ellenére, hogy lakosainak többsége szerb. Ezt a két értelmiségit a Broz-rezsim nyilvánosan feljelentette és üldözte. Đurić professzor, látva a maszopi nacionalizmus és az elszakadás eszkalálódását Horvátországban, arra figyelmeztetett, hogy abban az időben Szerbia jugoszláviai státusza rendkívül diszkriminatív volt, és hogy Szerbiát kíméletlenül és igazságtalanul vádolták a centralizmus és az unitarizmus pártolásával. Đurić figyelmeztetett továbbá, hogy tilos felvetni a szerb nép ellen a második világháború alatt a Független Horvát Államban a szerb népirtást elkövetők felelősségét. Kijelentette, hogy a Szerb Szocialista Köztársaság határai nem a jugoszláviai szerbek nemzeti és történelmi határai. Đurić professzor pere és ítélete a Broz-rezsim politikai egyensúlyának része volt a Maspok horvátországi tevékenységének csúcspontja, valamint a Maspok vezetőinek pere és bebörtönzése idején.

Horvát tavasz és Jugoszlávia felbomlása

A Horvát tavasz jelentős szerepet játszott az 1974-es jugoszláv alkotmány kidolgozásában. Az alkotmány megbénította Jugoszlávia szövetségi hatalmát azáltal, hogy az államigazgatási hatalmat a jugoszláv köztársaságokra ruházta át. Az alkotmány, mivel nem volt eléggé egyértelmű, és már a köztársaságok és tartományok különböző nacionalista csoportjaival kötött kompromisszumok eredménye volt, az elszakadás tervezete volt.