A hagyományos fegyverek azok a fegyverek, amelyek nem tömegpusztító fegyverek. Általánosan a hagyományos fegyverek közé sorolják azokat az eszközöket és rendszereket, amelyeket a klasszikus katonai műveletekben alkalmaznak, és amelyek nem biológiai, kémiai vagy nukleáris elven pusztítanak. Nem létezik mindenre kiterjedő, egységes jogi definíció, de a modern hagyományos hadviselés alapvető elemei közé tartoznak például az alábbiak:

Fő típusok és példák

  • Páncélozott harcjárművek (harckocsik, páncélos szállítójárművek)
  • Felfegyverzett helikopterek és más forgószárnyas eszközök
  • Harci repülőgépek és támadó drónok
  • Tüzérségi eszközök (átlövőágyúk, önjáró lövegek, rakéta-szisztémák)
  • Hadihajók és parti védelmi rendszerek
  • Rendszerekhez tartozó irányított és irányítatlan lőszerek, rövid- és közepes hatótávolságú rakéták
  • Társadalmi és katonai szinten fontos kézifegyverek és könnyűfegyverek (Small Arms and Light Weapons — SALW)
  • Lőszerek, robbanóanyagok és felhasználásra kész muníció
  • Kazettás bombák és más többelemes robbanóanyagok (sok állam által tiltott vagy korlátozott)
  • Aknák (különösen a gyalogsági, személyi aknák, amelyekre nemzetközi tilalmak vonatkoznak)

Felhasználási módok és hatások

A hagyományos fegyverek célja a katonai célpontok semlegesítése, harci erő megsemmisítése vagy mozgásának megakadályozása, de hatásuk sokszor civil lakosságra és infrastruktúrára is kiterjed. Taktikai (szakasz, zászlóalj, dandár szintű) és stratégiai (hadműveleti, légierő, flottahatások) felhasználásra egyaránt alkalmasak. Fontos kiemelni, hogy bár „hagyományosnak” hívjuk őket, ezek az eszközök is képesek jelentős pusztításra és emberi áldozatokra.

Nemzetközi szabályozás és kontroll

A hagyományos fegyverek kereskedelme és használata nemzetközi és nemzeti szinten is különféle szabályozások alá esik. Fontosabb mechanizmusok és megállapodások:

  • Az Arms Trade Treaty (ATT) — a nemzetközi fegyverkereskedelem átláthatóságát és felelősségét javítja;
  • A Convention on Certain Conventional Weapons (CCW) — bizonyos hagyományos fegyverek és módszerek korlátozását célozza;
  • A Mine Ban Treaty (Ottawai Egyezmény) az antipersonnel-aknák tilalmára; a Convention on Cluster Munitions pedig a kazettás bombák használatát és terjesztését próbálja korlátozni;
  • Országos export- és végfelhasználás-ellenőrzés, a készletek biztonságos kezelése és a nemzetközi nyilvántartások (például az ENSZ Hagyományos Fegyverek Nyilvántartása).

Kockázatok és utóhatások

  • Poszt-konfliktus időszakban a hátrahagyott robbanóeszközök (unexploded ordnance, UXO) és aknák súlyos veszélyt jelentenek a civil lakosságra.
  • A hagyományos fegyverek széleskörű elterjedése hozzájárulhat a fegyveres erőszak elhúzódásához és a regionális instabilitáshoz.
  • Környezeti károk, infrastrukturális pusztulás és nagy költségű újjáépítés lehetnek a következmények.

Csökkentés, megelőzés és felelős használat

A kockázatok mérsékléséhez elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés, a készletek biztonságos kezelése, a hatékony ellenőrzés és átláthatóság, továbbá a leszerelés és a humanitárius aknamentesítés (demining). Emellett a katonai doktrínákban és szabályokban a polgári lakosság védelmére vonatkozó előírások betartása is alapvető.

Összefoglalva: a hagyományos (nem tömegpusztító) fegyverek sokféle rendszert foglalnak magukba, amelyek a modern hadviselés gerincét alkotják. Bár jogilag és működésben különböznek a WMD-ktől, hatásuk és a velük járó kockázatok — különösen a civilekre nézve — jelentősek, ezért nemzetközi szabályozás és felelős állami gyakorlat szükséges a használatuk és terjedésük korlátozására.