Hagyományos (nem tömegpusztító) fegyverek – definíció és példák

Hagyományos fegyverek — definíció és példák: páncélozott járművek, helikopterek, harci repülők, tüzérség, hadihajók, kézifegyverek, aknák és kazettás bombák áttekintése.

Szerző: Leandro Alegsa

11-02-2026 17:12

A hagyományos fegyverek azok a fegyverek, amelyek nem tömegpusztító fegyverek. Általánosan a hagyományos fegyverek közé sorolják azokat az eszközöket és rendszereket, amelyeket a klasszikus katonai műveletekben alkalmaznak, és amelyek nem biológiai, kémiai vagy nukleáris elven pusztítanak. Nem létezik mindenre kiterjedő, egységes jogi definíció, de a modern hagyományos hadviselés alapvető elemei közé tartoznak például az alábbiak:

Fő típusok és példák

Páncélozott harcjárművek (harckocsik, páncélos szállítójárművek)
Felfegyverzett helikopterek és más forgószárnyas eszközök
Harci repülőgépek és támadó drónok
Tüzérségi eszközök (átlövőágyúk, önjáró lövegek, rakéta-szisztémák)
Hadihajók és parti védelmi rendszerek
Rendszerekhez tartozó irányított és irányítatlan lőszerek, rövid- és közepes hatótávolságú rakéták
Társadalmi és katonai szinten fontos kézifegyverek és könnyűfegyverek (Small Arms and Light Weapons — SALW)
Lőszerek, robbanóanyagok és felhasználásra kész muníció
Kazettás bombák és más többelemes robbanóanyagok (sok állam által tiltott vagy korlátozott)
Aknák (különösen a gyalogsági, személyi aknák, amelyekre nemzetközi tilalmak vonatkoznak)

Felhasználási módok és hatások

A hagyományos fegyverek célja a katonai célpontok semlegesítése, harci erő megsemmisítése vagy mozgásának megakadályozása, de hatásuk sokszor civil lakosságra és infrastruktúrára is kiterjed. Taktikai (szakasz, zászlóalj, dandár szintű) és stratégiai (hadműveleti, légierő, flottahatások) felhasználásra egyaránt alkalmasak. Fontos kiemelni, hogy bár „hagyományosnak” hívjuk őket, ezek az eszközök is képesek jelentős pusztításra és emberi áldozatokra.

Nemzetközi szabályozás és kontroll

A hagyományos fegyverek kereskedelme és használata nemzetközi és nemzeti szinten is különféle szabályozások alá esik. Fontosabb mechanizmusok és megállapodások:

Az Arms Trade Treaty (ATT) — a nemzetközi fegyverkereskedelem átláthatóságát és felelősségét javítja;
A Convention on Certain Conventional Weapons (CCW) — bizonyos hagyományos fegyverek és módszerek korlátozását célozza;
A Mine Ban Treaty (Ottawai Egyezmény) az antipersonnel-aknák tilalmára; a Convention on Cluster Munitions pedig a kazettás bombák használatát és terjesztését próbálja korlátozni;
Országos export- és végfelhasználás-ellenőrzés, a készletek biztonságos kezelése és a nemzetközi nyilvántartások (például az ENSZ Hagyományos Fegyverek Nyilvántartása).

Kockázatok és utóhatások

Poszt-konfliktus időszakban a hátrahagyott robbanóeszközök (unexploded ordnance, UXO) és aknák súlyos veszélyt jelentenek a civil lakosságra.
A hagyományos fegyverek széleskörű elterjedése hozzájárulhat a fegyveres erőszak elhúzódásához és a regionális instabilitáshoz.
Környezeti károk, infrastrukturális pusztulás és nagy költségű újjáépítés lehetnek a következmények.

Csökkentés, megelőzés és felelős használat

A kockázatok mérsékléséhez elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés, a készletek biztonságos kezelése, a hatékony ellenőrzés és átláthatóság, továbbá a leszerelés és a humanitárius aknamentesítés (demining). Emellett a katonai doktrínákban és szabályokban a polgári lakosság védelmére vonatkozó előírások betartása is alapvető.

Összefoglalva: a hagyományos (nem tömegpusztító) fegyverek sokféle rendszert foglalnak magukba, amelyek a modern hadviselés gerincét alkotják. Bár jogilag és működésben különböznek a WMD-ktől, hatásuk és a velük járó kockázatok — különösen a civilekre nézve — jelentősek, ezért nemzetközi szabályozás és felelős állami gyakorlat szükséges a használatuk és terjedésük korlátozására.

Az ENSZ hagyományos fegyverek nyilvántartása

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1991-ben létrehozta a hagyományos fegyverek ENSZ-nyilvántartását (UNROCA). Az ENSZ-tagállamok a hagyományos fegyverek behozatalára és kivitelére vonatkozó adatokat adnak meg. A nyilvántartás a hagyományos fegyvereknek hét kategóriáját tartalmazza.

I. kategória - harckocsik.
II. kategória - Páncélozott harcjárművek.
III. kategória - Nagy kaliberű tüzérségi rendszerek.
IV. kategória - Harci repülőgépek.
V. kategória - Támadó helikopterek.
VI. kategória - Hadihajók.
VII. kategória - Rakéták és rakétaindítók.

Kapcsolódó oldalak

Kérdések és válaszok

K: Mik azok a hagyományos fegyverek?

V: A hagyományos fegyverek olyan fegyverek, amelyek nem tömegpusztító fegyverek, és amelyeket a modern hagyományos hadviselésben használnak.

K: Milyen példák vannak a hagyományos fegyverekre?

V: A hagyományos fegyverek közé tartoznak például a páncélozott harcjárművek, a felfegyverzett helikopterek, a harci repülőgépek, a tüzérség, a hadihajók, a kézifegyverek, a lőszerek, a kazettás bombák és a szárazföldi aknák.

K: Mi a különbség a hagyományos fegyverek és a tömegpusztító fegyverek között?

V: A hagyományos fegyverek nem olyan pusztító erejűek, mint a tömegpusztító fegyverek, amelyek nagymértékben képesek súlyos károkat és emberéleteket követelni.

K: A hagyományos fegyvereket széles körben használják a modern konfliktusokban?

V: Igen, a hagyományos fegyverek a modern hagyományos hadviselésben használt fő fegyverek.

K: Van-e egységes definíciója a hagyományos fegyvereknek?

V: Nem, a hagyományos fegyvereknek nincs egységes definíciója.

K: A kazettás bombák és a taposóaknák hagyományos fegyvereknek tekinthetők?

V: Igen, a kazettás bombák és a taposóaknák a hagyományos fegyverek listáján szerepelnek, de ez a lista nem kimerítő.

K: Milyen példák vannak a hadsereg által használt hagyományos fegyverekre?

V: Néhány példa a hadsereg által használt hagyományos fegyverekre: tankok, vadászgépek, csatahajók és puskák.

Keres