Mássalhangzó mutáció
A mássalhangzó-mutáció a nyelvek azon jellemzője, amikor a mássalhangzó hangja a morfológia és a szintaktika függvényében változik.
Angol
Az angolban a többes szám -(e)s és az egyes szám harmadik személyű jelen idejű -(e)s morfémának különböző a kiejtése, attól függően, hogy milyen típusú fonéma vagy egyedi hang áll előtte. A többes számú morféma ezen változatait allomorfoknak nevezzük.
- Ha az alapszó hang nélküli végződéssel végződik, mint például /p/, /t/ vagy /k/, akkor az -(e)-t /s/ -nek ejtjük, mint például az ajkakban, macskákban és zoknikban.
- Ha az alapszó szonoránsra végződik, mint például /b/, /d/, /g/, /n/, /m/, /ŋ/, /l/, /ɹ/, vagy bármilyen magánhangzóra, akkor a -(e)s-t /z/-nek ejtjük, mint például a taxiban, fedelekben, kutyákban, konzervdobozokban, felnikben, szárnyakban, tálakban, autókban, íjakban, játékokban, törvényekben és fákban.
- Ha az alapszó szibilánsra vagy affrikátumra végződik, mint /s/, /z/, /ʃ/, /ʒ/, /t͡ʃ/ és /d͡ʒ/, akkor az -(e)s-t /ız/-nek ejtjük, mint például a tokokban, mazek, mos, mos, délibáb, folt és bér.
Az angolban a múlt idejű -(e)d morfémának is különböző kiejtése van attól függően, hogy milyen típusú fonéma áll előtte.
