Kompenzáció (pszichológia)
A pszichológiában a kompenzáció az a mód, ahogy az emberek elrejtenek valamit, amit nem tudnak jól csinálni, azzal, hogy valami mást csinálnak nagyon jól. Lehet, hogy nem is tudatosul bennük, hogy ezt teszik. A kompenzáció elrejtheti a valós vagy vélt problémákat és a személyes vagy fizikai kisebbrendűséget. A probléma okát azonban nem igazán oldja meg. A pozitív kompenzációk segíthetnek a személynek leküzdeni a nehézségeket. A negatív kompenzációk azonban nem, sőt, még súlyosbíthatják is a problémákat.
Kétféle negatív kompenzáció létezik:
- Túlkompenzáció, amikor az ember célja a felsőbbrendűség megszerzése. Ez hatalom, dominancia, önbecsülés és önértékelés vágyához vezet.
- Az alulkompenzáció, amely magában foglalja a segítségkérést, bátortalansághoz és életfélelemhez vezet.
A túlkompenzáció kudarcának jól ismert példája az életközépi válságon áteső embereknél látható. A középkorhoz közeledve sok embernek (különösen a férfiaknak) nincs elég energiája ahhoz, hogy fenntartsák pszichológiai védekezésüket, beleértve a kompenzációs cselekedeteiket is.
Eredet
Alfred Adler, az individuálpszichológia megalapítója a kompenzáció szót a kisebbrendűségi érzésekkel kapcsolatban használta. Study of Organ Inferiority and Its Physical Compensation (1907) című könyvében azt írta, hogy ha valaki kisebbrendűnek (gyengének) érzi magát, akkor (általában) megpróbálja ezt máshol kompenzálni.
Adler saját tapasztalataiból indult ki, hogy ezt feltárja. Szégyenlős volt, mégis erőltette magát, hogy előadásokat tartson.
Adler a kompenzációnak ezt a gondolatát "átültette" a pszichikai képzésre is.
Kulturális következmények
A nárcisztikus emberek a kompenzációs elmélet szerint az alacsony önbecsülés érzését az alábbiakkal rejtik el:
- beszél "magasan"
- a "nagyra becsült" személyekkel való kapcsolatfelvétel
A nárcisztikus gyerekek féltékenységüket és dühüket fantáziálással próbálják kompenzálni:
- hatalom
- szépség
- gazdagság
Christopher Lasch amerikai történész és társadalomkritikus A nárcizmus kultúrája (1979) című könyvében azt írta, hogy az észak-amerikai társadalom az 1970-es években nárcisztikus volt. A nárcisztikus társadalom:
- imádja a fogyasztást
- fél a függőségtől, az öregedéstől és a haláltól.
Ezért "lenyűgözi" a hírnév.
A fogyasztás a kompenzáció egyik példája lehet (lásd Allison J. Pugh tanulmányát: From compensation to 'childhood wonder'). Példák:
- az áruk használata az emberi kapcsolatok közvetítésére.
- a szülők kárpótolnak a "rossz" körülményekért (szegénység, bántalmazás ...), amelyek között éltek.
- a szülők kárpótolják a gyermekeket az általuk okozott "rossz" körülményekért (válás, ...).
Kérdések és válaszok
K: Mi a kompenzáció a pszichológiában?
V: A kompenzáció az a mód, ahogyan az emberek elrejtenek valamit, amit nem tudnak jól csinálni, azzal, hogy valami mást csinálnak rendkívül jól.
K: Tudatában lehet-e az ember a kompenzációjának?
V: Nem, előfordulhat, hogy egy személy nincs is tudatában annak, hogy kompenzációt alkalmaz.
K: A kompenzáció megoldja a probléma okát?
V: Nem, a kompenzáció nem oldja meg a probléma okát, csak elrejti azt.
K: A pozitív kompenzáció segíthet egy személynek leküzdeni a nehézségeket?
V: Igen, a pozitív kompenzációk segíthetnek egy személynek leküzdeni a nehézségeket.
K: Mi a negatív kompenzáció két fajtája?
V: A negatív kompenzációk két fajtája a túlkompenzálás és az alulkompenzálás.
K: Mi az a túlkompenzáció?
V: Túlkompenzációról akkor beszélünk, ha egy személy célja a felsőbbrendűség megszerzése, ami oda vezet, hogy hatalomra, dominanciára, önbecsülésre és önértékelésre vágyik.
K: Mi a példa a túlkompenzáció kudarcára?
V: A sikertelen túlkompenzációra példa lehet az életközépi válságon áteső embereknél, amikor nincs elég energiájuk pszichológiai védekezésük fenntartásához, beleértve a kompenzációs cselekedeteiket is.
