Alberti líramadár (Menura alberti) egy viszonylag nagy, fácánméretű (fácán méretű), körülbelül 90 cm hosszú énekesmadár, melyet gazdag, barna tollazata jellemez: a felső test barna, az alsó részek dús gesztenyebarnák. Külsőre és viselkedésében hasonlít a jól ismert szuperlíra madárhoz, és – akárcsak az rokona – képes más madarak és környezeti hangok utánzására. Angol nevei között előfordul a "Prince Albert Lyrebird" és a "Northern Lyrebird". A fajt Viktória királynő férjéről, Albert hercegről nevezték el.

Elterjedés és élőhely

Az alberti líra nagyon szűk elterjedésű: kisebb, elsősorban hegyvidéki esőerdőkben található a Queensland és Új-Dél-Wales határvidékén, leginkább a Lamington Nemzeti Park környékén. Ismert csoportok élnek a Tamborine-hegyen, a Scenic Rim-en és a Nightcap Range-en; létezésére vonatkozó jelentések érkeztek a Blackall Range-ből is, de ezek kevésbé bizonyítottak. Összlétszámát körülbelül 3500 egyedre becsülik.

Táplálkozás és viselkedés

Főként apró talajon élő gerincteleneket fogyaszt: rovarokat, pókszerűeket és más ízeltlábúakat kapar ki a talajfelszínről és avarrétegből. Járása és forrázása közben gyakran használja erős lábait és csőrét a táplálék előkereséséhez. Általában félénk és visszahúzódó; zavarás esetén gyorsan elszalad a sűrű aljnövényzetbe vagy rövidebb repülésre kényszerül.

Ének és udvarlás

A hímek híresek lenyűgöző énekükről és táncoló udvarlati megjelenésükről. A költési időszak általában a téli hónapokra esik (májustól augusztusig), amikor a hímek hosszú, változatos dallamokat adnak elő, amelyekben természetes erdei hangokat és más madarak, sőt emberi zajok utánzását is felhasználják. Az éneksorozatok időtartama jelentős lehet; egyes előadások több órán át tartanak, mások akár egy órás epizódokat is elérhetnek. Udvarlás közben a hím felhajtja és teste fölé emeli faroktollait, amelyek líra alakot formáznak, innen ered a név "líramadár".

Szaporodás

Az udvarlati bemutató célja a nőstények vonzása. A nőstény dönt a párzásról, majd általában ő építi meg a fészket és felneveli a fiókákat. A fészek elhelyezkedése és a kikeltetés részletei helyi viszonyok szerint változhatnak; a lyrafajokra jellemző, hogy a nőstény egyedül gondoskodik a fiókákról.

Veszélyek és védelem

Az alberti líra szerepel a veszélyeztetett fajok listáján. Elsősorban élőhelyének korlátozott volta és a kis, elszigetelt állományok miatt fenyegetett. A fő veszélyforrások:

  • élőhelyvesztés és -fragmentáció (erdőirtás, mezőgazdasági terjeszkedés, fejlesztések),
  • invasive ragadozók és kóbor állatok (például macskák, rókák), amelyek tojásokat és fiókákat zsákmányolhatnak,
  • erdőtüzek és klímaváltozás miatti élőhely-átalakulás.

A védelem alapvető eszközei a fennmaradó erdős területek megőrzése és összekapcsolása, a védett területi szigetek (pl. Lamington Nemzeti Park) fenntartása, továbbá a ragadozók elleni kontrollprogramok és a helyi élőhely-rekonstrukciós munkák. A fajt figyelő programok és kutatások segítenek nyomon követni az állomány trendszerű változását és hatékony védelmi intézkedéseket tervezni.

Megfigyelési tippek

Az alberti líra hallgatása és észlelése legjobb korán reggel vagy naplemente környékén, amikor a hímek aktívan énekelnek. Mivel ritka és félénk, a megfigyeléshez érdemes helyi természetvédelmi szervezetek vagy tapasztalt vezetők útmutatását kérni, és a látogatás során ügyelni a zavarás minimalizálására.