Kategorikus imperatívusz

A kategorikus imperatívusz Immanuel Kant filozófus etikáról alkotott elképzelése. Kant szerint a "imperatívusz" olyasvalami, amit az embernek meg kell tennie. Például: ha valaki nem akar szomjas lenni, akkor imperatívusz, hogy igyon valamit. Kant szerint egy imperatívusz akkor "kategorikus", ha mindig és minden helyzetben igaz.

A szomjas ember példáját Kant hipotetikus imperatívusznak nevezte el. Kant a hipotetikus imperatívuszt arra használta, hogy kifejtse a kategorikus imperatívusz etikájáról alkotott elképzeléseit. Például általában nem erkölcsi döntés, ha valaki úgy dönt, hogy vizet iszik, függetlenül attól, hogy miért iszik vizet. Ha egy személy nagyon szomjas, akkor hipotetikus imperatívusz, hogy megissza a vizet.

A hipotetikus imperatívusz helyett Kant azt mondta, hogy az erkölcsi döntéseket a kategorikus imperatívusz szabályozza. A kategorikus imperatívusz olyasvalami, amit az embernek meg kell tennie, függetlenül a körülményektől. Egy etikus személy számára elengedhetetlen, hogy a kategorikus imperatívusz alapján hozzon döntéseket. Másképpen fogalmazva, egy etikus személy egy "egyetemes törvényt" követ, függetlenül a helyzetétől.

Kant a kategorikus imperatívusz követésével kapcsolatos elképzeléseit egy további, általa "maximának" nevezett gondolattal magyarázta. A maxima egy másik módja annak, hogy egy mondatban elmondjuk, mit akarunk tenni, és miért akarjuk azt tenni. Az etikai maximákat a kategorikus imperatívusz próbáját alkalmazva tanulhatjuk meg. És azt mondta, etikus életet élhetünk, ha ezeket a maximákat használjuk, amikor döntéseket hozunk.

A kategorikus imperatívusz, a hipotetikus imperatívusz és a maxima mind-mind a szomjas ember példáján látható.

Egy férfi egy éjszakára bezárkózott egy szobába, és egy üveg vízen kívül semmit sem hozott magával. A férfi egész nap nem ivott semmit, és nagyon szomjas. Ezt az embert nevezhetjük "szomjas embernek". Egy hipotetikus imperatívusz lehet, hogy "a szomjas embernek vizet kell innia, ha nem akar többé szomjas lenni". Ha a Szomjas Ember e hipotetikus imperatívuszon alapuló maximája szerint élne, akkor az a következő lehetne: "Ha tehetem, vizet iszom, amikor csak szomjas vagyok".

Ebben a példában a Szomjas ember nem hoz nyilvánvaló erkölcsi döntést. Egyes filozófusok szerint a Szomjas ember maximája ésszerű. A Szomjas ember maximája alapján hamarosan megissza a vizet.

Néhány perccel később egy második férfit hoznak be a szobába. Mindkét férfinak közlik, hogy egész éjjel a szobában lesznek, és reggelig senki más nem jön vissza hozzájuk. A Szomjas férfi még nem nyitotta ki a vizes palackot. Az új ember már napok óta nem ivott semmit. A második ember egyértelműen haldoklik a kiszáradás miatt. Ha nem kap hamarosan vizet, meg fog halni. Ezt a második embert nevezhetjük "haldokló embernek".

A szomjas embernek most döntenie kell: megosztja a vizet, vagy megissza saját maga?

A Szomjas ember nem a "Vizet iszom, ha szomjas vagyok" maximája szerint él, mert ez a maxima nem felel meg a kategorikus imperatívusz általános érvényű teljesítésének próbáján. A Szomjas Ember úgy véli, hogy a kategorikus imperatívusz az Aranyszabály. Ahhoz, hogy etikus ember legyen, a Szomjas Ember úgy véli, hogy mindenkor úgy kell bánnia másokkal, ahogy ő szeretné, hogy vele bánjanak. Az Aranyszabály kategorikus imperatívuszából a Szomjas Ember a következő maximát fogadta el: "Bárkinek, akivel találkozom, bármit megadok, ha annak a személynek sokkal nagyobb szüksége van arra, amim van, mint nekem. "

A Szomjas Ember készül eldönteni, hogy megissza-e a vizet, amit meg akar inni, vagy odaadja a Haldoklónak. A Szomjas Ember mindkét választási lehetőséget teszteli, összehasonlítva őket a maximájával. Úgy látja, hogy feltétlenül oda kell adnia a vizet a Haldoklónak.

A szomjas ember vizet ad a haldokló embernek. A Haldokló majdnem az egész palackot megissza, de aztán az utolsó kortyba belefullad. A Szomjas Ember semmit sem tud tenni, hogy megállítsa a fulladást, és a Haldokló meghal.

Sok etikai filozófia létezik, és sok filozófusnak nagyon eltérő a véleménye. Néhány filozófus azt mondaná, hogy etikus lett volna, ha a Szomjas ember megtartotta volna magának az üveget, hogy megigya. Hiszen kezdetben az ő palackja volt, és azt tehetett vele, amit akart. Más filozófusok azt mondhatják, hogy a Szomjas ember etikailag helytelenül tette, hogy odaadta az üveget a Haldoklónak, mert a víz végül megfojtotta a Haldoklót.

Kant kategorikus imperatívuszról alkotott elképzelése azt mondaná, hogy a Szomjas ember helyes döntést hozott, helyes okokból, és ezeket az etikai döntéseket logikus módon hozta meg.

Kant gondolatának fontos része, hogy a választás erkölcsössége azon alapul, hogy miért választunk (szándék), és nem azon, hogy mi történik a választás után (következmény). Kant eszméjének másik fontos része, hogy ezek az etikai döntések nem ránk hagyományozott szabályok vagy törvények (egyetemes törvény vagy objektíven igaz etikai állítás). Kant úgy gondolta, hogy az etikai döntéseknek a logikán és az érvelésen kell alapulniuk (helyes érvelés vagy deduktív érvelés).

Kant ezeket a gondolatokat azzal fejtette ki, hogy a többi embert személyként kell kezelnünk, nem pedig eszközként, amely valamilyen módon segíthet nekünk. Azt mondta, hogy ezt annak az etikai kötelességnek az alapján kell tennünk, amely minden személyt kötelez egymással szemben, egy olyan etikai kötelesség alapján, amelyet egyetemes törvénynek nevezhetünk. Kantnak erről az egyetemes törvényről és a kategorikus imperatívuszról alkotott elképzelései az abszolutizmus filozófiájának fontos alapelemei.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a kategorikus imperatívusz?

K: Mi az a hipotetikus imperatívusz?

K: Mi az a maxima?

K: Hogyan magyarázta Kant a kategorikus imperatívusz követésével kapcsolatos elképzeléseit?

K: Hogyan segíthetnek a maximák abban, hogy etikai maximákat tanuljunk?

K: Mi volt a Szomjas ember maximája?

Keresés betűvel