(曹操) Cao Cao (155–220) volt egyik legbefolyásosabb kínai hadvezér és államférfi a Han-dinasztia végén. Megszervezte Hszian, az utolsó Han császár hatalmát saját ellenőrzése alá, és meghódította nagy részét Észak-Kínának, egyidejűleg megteremtve az alapokat a későbbi Csin (Wei) állam számára.
Korai élet és hatalomra jutás
Cao Cao családja a mai Anhui és Henan határvidékén élt, és fiatalon katonai és közigazgatási pályára lépett. 184-ben sereget gyűjtött a Sárga Sálak lázadása elfojtására, ezzel indul útjára politikai és katonai karrierje. A késői Han-korszak zűrzavara során, amikor 189-ben Dong Zhuo megragadta a hatalmat és áthelyezte a császári udvart, számos helyi hadúr szerveződött Dong ellen.
Az uralom megszilárdítása és az uralkodó „védelme”
Ezek közül a koalíciók közti rivalizálást kihasználva Cao Cao fokozatosan növelte befolyását. 196-ban kijelző módon "megmentette" az utolsó Han császárt, Liu Xie-t (Hszian császár), és a császári udvart a saját biztonsági zónájába, Xuchangba vitte, ami gyakorlatilag lehetővé tette számára, hogy a császár nevén kormányozzon és megszilárdítsa hatalmát.
Főbb katonai sikerek és vereségek
- Korai harcai során legyőzte sok kisebb és közepes erejű hadurat Észak-Kínában, ezzel fokozatosan egyesítette a térséget a saját irányítása alatt.
- 200-ban a híres Guandu melletti csatában döntő vereséget mért a rivális Yuan Shao erőire, ami gyakorlatilag eldöntötte Észak-Kína feletti hegemóniáért folytatott versengést.
- Lü Bu-t is elfogatta és kivégeztette a korábbi harcok során, míg a későbbi nagyszabású szembenállásban 208–209 körül a Vörös Szikláknál vívott csatában (Red Cliffs) vereséget szenvedett a délre összefogó erők — elsősorban Liu Bei és Szun Quan — szövetségétől. Ez megállította a teljes délre terjeszkedését.
- Bár több dél elleni hadjáratot indított, eredményei korlátozottak maradtak; ugyanakkor északon katonai fölényét sikerült fenntartania.
- Cao Cao uralma alatt veszítette el a kiváló hadvezért, Guan Jü-t is: Guan később Szun Quan oldalán Lǚ Meng akciója során fogságba esett és kivégezték.
Kormányzás, intézkedések és reformok
Cao Cao nemcsak hadvezér volt, hanem hatékony államférfi is. Néhány fontos intézkedése:
- Tuntian (katonai-mezőgazdasági telepek) rendszer bevezetése: a hadsereg ellátását és az ország mezőgazdasági alapjainak helyreállítását szolgáló telepes gazdálkodás, ami hosszabb távon stabilabb élelmiszerellátást biztosított.
- Központosított igazgatás és hivatalnokkiválasztás: tehetségközpontú kinevezéseket alkalmazott, gyakran előnyben részesítve a gyakorlati képességeket a származás felett.
- Adó- és katonai szervezeti reformokkal igyekezett fenntarthatóvá tenni a háborús költségeket és az állami bevételeket.
Személyiség, irodalmi tevékenység és megítélés
Cao Cao személye és tettei a történetírásban és az irodalomban sokszor ellentmondásos képet mutatnak. Egyes források kegyetlen, számító hadúrként ábrázolják, aki a hatalomért bármit megtesz; mások javító, pragmatikus államférfiként írják le, aki rendet teremtett a káosz közepén. Emellett irodalmi alkotóként is ismert: költészetet írt, és műveltségét, stratégiai érzékét a versekben is megmutatta.
Halála és öröksége
Cao Cao 220-ban hunyt el. Halála után fia, Cao Pi átvette apja hatalmát, majd még ugyanabban az évben a császártól megvonta a címet és megalapította a Wei államot, apját pedig posztumusz Wei Wu császár címmel tüntette ki. Cao Cao politikai és katonai öröksége – az északi egyesítés, a közigazgatási reformok és a katonai szervezet – meghatározó később a Három Királyság (Three Kingdoms) korszakában. Történeti és irodalmi emlékezete máig élénk: a hivatalos krónikák, a középkori regények és a modern feldolgozások gyakran eltérő értékelést adnak róla, így alakja egyszerre kelt csodálatot és vitát.
