Stephenson 2-18 — M6 vörös szuperóriás, az egyik legnagyobb ismert csillag
Ismerd meg a Stephenson 2-18-at: M6 vörös szuperóriás, a Napnál 2150× nagyobb sugarú, a Scutum csillagképben 20 000 lj-re, az egyik legnagyobb és legfényesebb ismert csillag.
A Stephenson 2-18 (St2-18, más néven Stephenson 2-DFK 1 és RSGC2-18) egy vörös szuperóriás csillag. A Stephenson 2 nyílt halmaz közelében található és annak lehetséges tagja. Körülbelül 6000 parszek (20 000 ly) távolságra van a Földtől a Scutum csillagképben, és az egyik legnagyobb ismert csillag.
Ez az egyik legfényesebb a maga nemében. A Naphoz képest 2150-szeres sugarú. Térfogata 10 milliárdszor nagyobb, mint a Napé. Ennek a csillagnak a színképtípusa M6, ami elég szokatlan egy szuperóriás csillag esetében, és megfelel a 3200 Kelvin hűvös hőmérsékletének.
Fizikai jellemzők és bizonytalanságok
A Stephenson 2-18 rendkívüli mérete ellenére a pontos fizikai tulajdonságok bizonytalanok. A sugárérték, amelyet gyakran megadnak (~2150 RNap), erősen függ az elfogadott távolságtól és az effektív hőmérséklettől. Ezek a paraméterek közvetett módszerekkel, fotometriai és spektrális mérésekből, valamint a környezeti por okozta elnyelés korrekcióival kerülnek meghatározásra, ezért a számított értékek némi hibával terheltek.
Ha a sugár körülbelül 2150-szerese a Napénak, akkor az átlagsugárhoz viszonyítva az objektum kiterjedése nagyjából 10 csillagászati egységnek (AU) felel meg — ez azt jelenti, hogy a csillag a Nap helyén elhelyezkedve a Naprendszerben elnyelné a Jupiter és a Szaturnusz pályáját, és kiterjedne a Szaturnusz pályáján túl is. A csillag térfogata ezért valóban a Napénak milliárdrendű többszöröse lehet.
A fényesség (luminozitás) becslése is bizonytalan, de a jelenlegi mérések és a sugárral, hőmérséklettel végzett számítások alapján nagyságrendileg több százezer-szoros fényesség a Napéhoz képest. Az ilyen hatalmas luminozitás együtt járhat intenzív csillagszéllel és jelentős tömegvesztéssel.
Környezet, megfigyelhetőség és fejlődés
A Stephenson 2-18 a galaxis belső része felé, a Scutum-öböl környékén található, egy sűrű csillag- és porfelhőkkel tarkított térségben. A sűrű por és gáz miatt a látható fényben gyengén látszik, ezért sok megfigyelés infravörös hullámhosszakon történik, ahol a por kevésbé okoz elnyelést. A csillag körül gyakran megfigyelhető por és molekuláris anyag okozta infravörös kibocsátás és környezeti köd, ami a korábbi tömegvesztés jele lehet.
Mivel a Stephenson 2-18 feltehetően egy tömeges csillag fejlődési fázisában van, végső sorsa valószínűleg egy vasmag-összeomláson alapuló felrobbanás, azaz egy II. típusú szupernóva lesz. Az ilyen csillagok élettartama rövid — csupán néhány millió év — és a vörös szuperóriás fázis végén intenzív tömegvesztés, valamint konvektív felszíni mozgások jellemzik őket.
Megfigyelési és tudományos jelentőség
A Stephenson 2-18 és hozzá hasonló rendkívül nagyméretű vörös szuperóriások fontosak a csillagfejlődés, a tömegvesztés mechanizmusainak, valamint a nehézegyensúlyi elemek szintézisének tanulmányozásában. A pontosabb jellemzéshez jobb távolságmérések (pl. pontos parallax-mérés), magas felbontású infravörös és rádiómegfigyelések, illetve a csillag körüli anyag térbeli leképezése szükséges.
Gyors összefoglaló
- Név: Stephenson 2-18 (St2-18, Stephenson 2-DFK 1, RSGC2-18)
- Típus: vörös szuperóriás, spektrális típus M6
- Távolság: kb. 6000 parszek (~20 000 fényév) a Földtől a Scutum irányában
- Sugár: kb. 2150 RNap (becsült érték; erős bizonytalansággal)
- Luminozitás: nagyságrendileg több 10^5-szörös a Napéhoz képest (becslés)
- Hőmérséklet: ~3200 K
- Jövő: várhatóan végső soron szupernóva-robbanás
A Stephenson 2-18-ról szóló ismeretek folyamatosan pontosodnak; a jövőbeli megfigyelések segítenek csökkenteni a távolságra, sugarra és luminozitásra vonatkozó bizonytalanságokat, és jobban megérteni az ilyen extrém csillagok fizikáját.
Keres