Sancho VI. navarrai
VI. Sancho Garcés (baszkul: Antso VI.a; 1132. április 21. - 1194. június 27.), bölcs (baszkul: Jakituna, spanyolul: el Sabio) 1150-től 1194-ben bekövetkezett haláláig Navarra királya volt. Ő volt az első uralkodó, aki hivatalosan lemondott a pamplonai királyi címről a navarrai király cím javára. Ezzel a cselekedetével a királysága nevét is megváltoztatta. Sancho Garcés volt a felelős azért, hogy királyságát Európa politikai pályájára állította. Ő volt García Ramírez, a Restaurátor és L'Aigle-i Margit legidősebb fia.
Életrajz
VI. Sancho egy legyengült királyságot örökölt, amely Alfonz VII. kasztíliai királysága és IV. Ramon Berenguer IV. barcelonai megyéje, aki szintén aragóniai király volt, és aki 1140-ben a carrioni szerződésben megállapodott a királyság felosztásáról.
Megpróbálta helyreállítani királyságának határait, amelyeket a tudejéni és carrióni szerződések csökkentettek, amelyeket Kasztíliával és Aragóniával volt kénytelen aláírni korai uralkodása idején. A Soriában kötött megállapodással Kasztília végül megerősítette a meghódított területek birtoklásában. A további nyugat-navarrai területek esetleges kasztíliai katonai átvételével szemben VI. Sancho 1181-ben több város - többek között San Sebastián, Vitoria és Treviño - alapításával újra megerősítette a királyi hatalmat.
Ellenséges viszonyban állt a barcelonai gróf Raymond Berengar IV. gróffal, de Raymond fia, II. Alfonz aragóniai király 1168-ban a sangüesai szerződéssel felosztotta vele a Murciától elvett területeket. A két szomszéd 1190-ben Borjában ismét paktumot kötött a kasztíliai terjeszkedéssel szembeni kölcsönös védelemről.
1194. június 27-én halt meg Pamplonában, ahol eltemették.
Sancho VI. hiányos királyi bélyegzője.
