Tom Kibble

Korai élet és oktatás

Kibble az indiai Madraszban született, és William Bannerman, az indiai orvosi szolgálat tisztjének, valamint Helen Bannerman írónőnek az unokája volt. A madrasi Doveton Corrie Schoolban, majd a skóciai Edinburghban, a Melville College-ban és az Edinburgh-i Egyetemen tanult. Az Edinburgh-i Egyetemen 1955-ben BSc, 1956-ban MA, 1958-ban PhD fokozatot szerzett. Kibble 1957-től 2005-ben bekövetkezett haláláig Anne Allan felesége volt. Három gyermekük született.

Karrier

Kibble a szimmetriatöréssel (egyszerű példa - egy hegy tetején lévő labda bármelyik irányba legurulhat), fázisátalakulásokkal (egyszerű példa - a víz jéggé változik, amikor megfagy) és topológiai hibákkal (nagyjából - pontok, vonalak vagy felületek a térben, ahol ugrás van) foglalkozott.

Leginkább a Higgs-mechanizmus (amely megmagyarázza, hogy egyes elemi részecskéknek, de nem minden elemi részecskének van tömege) közös felfedezése és a Higgs-bozon (a Higgs-mechanizmus központi részecskéje) előrejelzése Gerald Guralnikkal és C. R. Hagen-nel (GHK). A Physical Review Letters 50. évfordulójának megünneplése keretében a folyóirat ezt a felfedezést a PRL történetének egyik mérföldkőnek számító publikációjaként ismerte el. E felfedezésért Prof. Kibble-t az Amerikai Fizikai Társaság 2010-es J. J. Sakurai-díjával tüntették ki az elméleti részecskefizikáért. Bár széles körben úgy tartják, hogy ő írta a Higgs-elméletről szóló korai dolgozatok közül a legteljesebbet, a GHK ellentmondásos módon nem került be a 2013-as fizikai Nobel-díjba. 2014-ben a Nobel-díjas Peter Higgs csalódottságának adott hangot amiatt, hogy Kibble-t nem választották ki arra, hogy François Englert-vel és vele együtt ossza meg a Nobel-díjat.

Kibble úttörő munkát végzett a topológiai hibák kialakulásának tanulmányozásában a világegyetem létezésének legkorábbi időszakában. A hibák kialakulásának befolyásos modellje egy bizonyos fázisátalakuláson keresztül a Kibble-Zurek mechanizmus néven ismert. A kozmikus húrokról (a tér kozmikus léptékű vonaldefektusairól) szóló tanulmánya vezette be az elképzelést a modern kozmológiába.

Ő volt az egyik társelnöke az Európai Tudományos Alapítvány (ESZA) által finanszírozott, 2001 és 2005 között futó, kozmológia a laboratóriumban (COSLAB) elnevezésű kutatási programnak. Korábban az ESZA Topological Defects in Particle Physics, Condensed Matter & Cosmology (TOPDEF) hálózatának koordinátora volt. Ezek a programok a korai világegyetem topológiai hibái és a folyadékok és szilárd anyagok hasonló, laboratóriumban vizsgálható szerkezeti hibái közötti analógiákat tanulmányozták. (A laboratóriumi topológiai hibák hálózatának egyszerű példájaként tekintsük a sok apró, rosszul egymáshoz igazodó kristallit közötti határokat egy fémben).

1966-ban Kibble kiadott egy tankönyvet, a Klasszikus mechanika címűt, amely még mindig nyomtatásban van (2016-ban), jelenleg az 5. kiadásban, és Frank Berkshire-rel közösen írta.

Felismerés

Kibble a Royal Society (1980), az Institute of Physics (1991) és az Imperial College London (2009) tagja volt. Tagja volt az Amerikai Fizikai Társaságnak (1958), az Európai Fizikai Társaságnak (1975) és az Academia Europaea-nak (2000). Kibble-t 2008-ban az Amerikai Fizikai Társaság kiemelkedő bírálónak nevezte ki.

A Sakurai-díj mellett Kibble megkapta a Royal Society Hughes-érmét (1981), a Rutherford- (1984) és a Guthrie-érmet (1993), a Dirac-érmet (2013), az Albert Einstein-érmet (2014) és az Edinburgh-i Királyi Társaság Királyi Érmét (2014). Az 1998-as születésnapi kitüntetések között CBE kitüntetést kapott, a 2014-es születésnapi kitüntetések között pedig lovaggá ütötték a fizikának tett szolgálataiért.

A tudósok társadalmi felelőssége

Az 1950-es és 1960-as években Kibble-t aggasztotta a nukleáris fegyverkezési verseny, és 1970-től vezető szerepet vállalt több olyan szervezetben, amely a tudósok társadalmi felelősségét hirdette. Az 1970-1977 közötti időszakban a Brit Tudományos Társadalmi Felelősségvállalási Társaság (British Society for Social Responsibility in Science) nemzeti bizottsági tagja, majd pénztárosa, később elnöke volt; 1976-tól a Science and Society Trust kuratóriumi tagja; 1981-től 1991-ig a Scientists against Nuclear Arms nemzeti koordinációs bizottsági tagja, majd alelnöke, később elnöke volt; a Scientists for Global Responsibility támogatója volt; 1988-tól pedig a Martin Ryle Trust elnöke, majd kuratóriumi tagja volt. Az Imperial College-ban 1988-ban megrendezett második Nemzetközi Tudósok Kongresszusa szervezőbizottságának elnöke volt, és a konferenciakönyvek társszerkesztője.