Hughes-érme – a Royal Society díja az elektromosság és mágnesesség terén
A Hughes-érmet a londoni Királyi Társaság ítéli oda az elektromosság és a mágnesesség területén tett eredeti felfedezésekért vagy azok alkalmazásáért. A díj nevét David Edward Hughes feltalálóról kapta; alapítására 1902-ben került sor az ő hagyatéki adományából, és azóta is a fizika ezen speciális, de alapvető területének egyik legrangosabb elismerése.
Történet és cél
Az érmet először 1902-ben adták át, és azt a cél szolgálja, hogy elismerje azokat a kiemelkedő eredményeket, amelyek az elektromos és mágneses jelenségek megértését vagy gyakorlati alkalmazását jelentősen előre mozdítják. A kezdetektől fogva a díj a tudományos felfedezések mellett azok gyakorlati hasznosítását is értékelte, így kitüntetést kapnak mind az elméleti, mind az alkalmazott kutatás terén kimagasló munkát végzők.
Átadás gyakorisága és kiválasztás
Az átadás kezdetben évente történt, ma már kétévente adják át. A díjat a Királyi Társaság ítéli oda, a Társaság belső eljárásai szerint — javaslatok és szakmai bizottsági értékelések alapján választják ki a jelölteket. A Hughes-érmet soha nem adományozták ugyanannak a személynek többször; ez a szabály különösen hangsúlyozza az új eredmények elismerését.
Jelentősebb kitüntetések és érdekességek
Az érmet több alkalommal közösen is odaadták, amikor a felfedezés vagy fejlesztés több kutató együttes munkájának eredménye volt. Eddig csak egy nő nyerte el: Michele Dougherty 2008-ban, aki "a mágneses mezőre vonatkozó adatok innovatív felhasználásáért kapta az érmet, amely a Szaturnusz egyik holdja körüli légkör felfedezéséhez vezetett, és amely forradalmasította a bolygó holdjainak a Naprendszerben betöltött szerepéről alkotott nézeteinket".
- 1902: J. J. Thomson — az érmet elsőként kapta "az elektromos tudományhoz való számos hozzájárulásáért, különösen a gázokban történő elektromos kisülés jelenségeivel kapcsolatban".
- 1938: John Cockcroft és Ernest Walton — "annak felfedezéséért, hogy az atommagokat mesterségesen előállított bombázó részecskékkel szét lehet bontani" (közösen kapott elismerés a nukleáris fizika korai kísérleti áttöréseiért).
- 1981: Peter Higgs, Thomas Walter és Tom W. B. Kibble — "az elemi részecskék elméletében az alapvető szimmetriák spontán megtöréséről szóló nemzetközi hozzájárulásukért".
- 1982: Drummond Matthews és Frederick Vine — az óceánfenék mágneses tulajdonságainak feltárásáért, ami kulcsfontosságú bizonyítékot szolgáltatott a lemeztektonikai elmélet elfogadásához.
- 1988: Archibald Howie és M. J. Whelan — az elektrondiffrakció és az elektronmikroszkópia elméletével kapcsolatos munkájukért, valamint a kristályok rácshibáinak vizsgálatában való alkalmazásáért.
A Hughes-érmét több mint száz alkalommal ítélték oda az elmúlt évszázad során, és a díjazottak listája jól tükrözi az elektromosság és mágnesesség területén bekövetkezett tudományos és technológiai fejlődést. A kitüntetés nemcsak az egyéni teljesítményt ismeri el, hanem gyakran ráirányítja a figyelmet olyan felfedezésekre is, amelyek új irányokat nyitnak a kutatásban vagy ipari alkalmazásokban.
Összefoglalva: a Hughes-érme a Királyi Társaság egyik hagyományosan nagy presztízsű díja, amely az elektromosság és a mágnesesség terén elért eredményeket ünnepli, és amely a tudomány történetének számos mérföldkövét tükrözi.
Avers of Hughes-érem
J. J. Thomson, aki 1902-ben nyerte el az első érmet "az elektromos tudományhoz való számos hozzájárulásáért, különösen a gázokban történő elektromos kisülés jelenségeivel kapcsolatban".
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Hughes-érem?
V: A Hughes-érmet a londoni Királyi Társaság ítéli oda az elektromosság és a mágnesesség területén tett eredeti felfedezésekért vagy azok alkalmazásáért.
K: Mikor ítélték oda először az érmet?
V: Az érmet először 1902-ben adományozták J. J. Thomson számára az elektromosságtudományhoz való hozzájárulásáért.
K: Milyen gyakran ítélik oda?
V: Eredetileg évente adták át, de ma már kétévente.
K: Nyerte már valaki többször is az érmet?
V: Nem, eddig csak egy személy nyerte el többször - Michele Dougherty 2008-ban.
K: Ki volt az egyetlen nő, aki megnyerte az érmet?
V: Michele Dougherty 2008-ban volt az egyetlen nő, aki elnyerte; a díjat "a mágneses mezőre vonatkozó adatok innovatív felhasználásáért kapta, amely a Szaturnusz egyik holdja körüli légkör felfedezéséhez vezetett, és amely forradalmasította a bolygó holdjainak a Naprendszerben betöltött szerepéről alkotott képünket".
K: Volt már olyan, hogy egyszerre többen is nyertek?
V: Igen, többször előfordult már, hogy egyszerre több ember is nyert; például John Cockcroft és Ernest Walton 1938-ban mindketten díjat kaptak "annak felfedezéséért, hogy az atommagokat mesterségesen előállított bombázó részecskékkel szét lehet bontani", Peter Higgs, Thomas Walter és Tom W. B. Kibble mindketten nyertek 1981-ben "az elemi részecskék elméletében az alapvető szimmetriák spontán törésével kapcsolatos nemzetközi hozzájárulásaikért", Drummond Matthews és Frederick Vine 1982-ben az óceánfenék mágneses tulajdonságainak magyarázatáért, ami aztán a lemeztektonikai hipotézishez vezetett, Archibald Howie és M.J. Whelan pedig 1988-ban az elektrondiffrakcióval és mikroszkópiával kapcsolatos munkájukért, valamint a kristályok rácshibáinak tanulmányozására való felhasználásáért.
