Hughes-érem
A Hughes-érmet a londoni Királyi Társaság ítéli oda az elektromosság és a mágnesesség területén tett eredeti felfedezésekért vagy azok alkalmazásáért.
Az érmet először 1902-ben J. J. Thomson kapta "az elektromos tudományhoz való számos hozzájárulásáért, különösen a gázokban történő elektromos kisülés jelenségeivel kapcsolatban". Azóta több mint száz alkalommal ítélték oda. Eleinte évente, ma már kétévente adják át.
A Royal Society néhány más kitüntetésétől eltérően a Hughes-érmet soha nem adományozták többször ugyanannak a személynek. Eddig csak egy nő nyerte el: Michele Dougherty 2008-ban, aki "a mágneses mezőre vonatkozó adatok innovatív felhasználásáért kapta az érmet, amely a Szaturnusz egyik holdja körüli légkör felfedezéséhez vezetett, és amely forradalmasította a bolygó holdjainak a Naprendszerben betöltött szerepéről alkotott nézeteinket".
Az érmet egyszerre több személy is megkapta; 1938-ban John Cockcroft és Ernest Walton "annak felfedezéséért, hogy az atommagokat mesterségesen előállított bombázó részecskékkel szét lehet bontani", 1981-ben Peter Higgs, Thomas Walter és Tom W.B. Kibble "az elemi részecskék elméletében az alapvető szimmetriák spontán megtöréséről szóló nemzetközi hozzájárulásukért", 1982-ben Drummond Matthews és Frederick Vine az óceánfenék mágneses tulajdonságainak magyarázatáért, ami aztán a lemeztektonikai hipotézishez vezetett, 1988-ban pedig Archibald Howie és M.J. Whelan az elektrondiffrakció és az elektronmikroszkópia elméletével kapcsolatos munkájukért, valamint a kristályok rácshibáinak vizsgálatában való alkalmazásáért.
Avers of Hughes-érem
J. J. Thomson, aki 1902-ben nyerte el az első érmet "az elektromos tudományhoz való számos hozzájárulásáért, különösen a gázokban történő elektromos kisülés jelenségeivel kapcsolatban".
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Hughes-érem?
V: A Hughes-érmet a londoni Királyi Társaság ítéli oda az elektromosság és a mágnesesség területén tett eredeti felfedezésekért vagy azok alkalmazásáért.
K: Mikor ítélték oda először az érmet?
V: Az érmet először 1902-ben adományozták J. J. Thomson számára az elektromosságtudományhoz való hozzájárulásáért.
K: Milyen gyakran ítélik oda?
V: Eredetileg évente adták át, de ma már kétévente.
K: Nyerte már valaki többször is az érmet?
V: Nem, eddig csak egy személy nyerte el többször - Michele Dougherty 2008-ban.
K: Ki volt az egyetlen nő, aki megnyerte az érmet?
V: Michele Dougherty 2008-ban volt az egyetlen nő, aki elnyerte; a díjat "a mágneses mezőre vonatkozó adatok innovatív felhasználásáért kapta, amely a Szaturnusz egyik holdja körüli légkör felfedezéséhez vezetett, és amely forradalmasította a bolygó holdjainak a Naprendszerben betöltött szerepéről alkotott képünket".
K: Volt már olyan, hogy egyszerre többen is nyertek?
V: Igen, többször előfordult már, hogy egyszerre több ember is nyert; például John Cockcroft és Ernest Walton 1938-ban mindketten díjat kaptak "annak felfedezéséért, hogy az atommagokat mesterségesen előállított bombázó részecskékkel szét lehet bontani", Peter Higgs, Thomas Walter és Tom W. B. Kibble mindketten nyertek 1981-ben "az elemi részecskék elméletében az alapvető szimmetriák spontán törésével kapcsolatos nemzetközi hozzájárulásaikért", Drummond Matthews és Frederick Vine 1982-ben az óceánfenék mágneses tulajdonságainak magyarázatáért, ami aztán a lemeztektonikai hipotézishez vezetett, Archibald Howie és M.J. Whelan pedig 1988-ban az elektrondiffrakcióval és mikroszkópiával kapcsolatos munkájukért, valamint a kristályok rácshibáinak tanulmányozására való felhasználásáért.
