Thomas Hobbes (1588–1679) – a Leviatán és a társadalmi szerződés

Thomas Hobbes (1588. április 5. - 1679. december 4.) angol filozófus. Leghíresebb könyve a Leviatán (1651).

Élete röviden

Hobbes Angliában született 1588-ban, és élete nagy részét a 17. század politikai viharai között töltötte. Fiatalon egy nemesi családnál kapott nevelést, majd élethosszig tartó művelődésre és írásra rendezkedett be. A későbbi években a Cavendish családnál töltött be különböző megbízatásokat, politikailag a angol polgárháború időszakában ideiglenesen külföldön élt, többek között Párizsban, majd később visszatért Angliába és haláláig aktív maradt. Életműve a kor politikai és tudományos vitáira adott válaszként alakult ki.

Főbb művei és módszere

Hobbes számos értekezést írt politika-, tudomány- és emberi természetről. A legismertebb műve a Leviatán, de korábbi munkái, például a De Cive (A polgárról) és különböző természettudományos írások is fontosak. Filozófiája erősen mechanisztikus és materialista: azt vallotta, hogy az emberi viselkedés és a gondolkodás is természeti törvények és testi mozgások következménye. Arra törekedett, hogy érvelése világos és logikus legyen, mintegy a matematika lépéseihez hasonlóan.

Államelmélete és a társadalmi szerződés

Hobbes politikai gondolkodásának középpontjában az emberi természet és a kormányzat szükségessége áll. Az emberi természet vizsgálatából indult ki: úgy vélte, hogy az emberek alapvetően önérdekkövetők, félelemből és vágyból cselekszenek, és könnyen kerülhetnek konfliktusba egymással. Kiemelte az emberek természetes egyenlőségét is: mindenki elég erős ahhoz, hogy veszélyt jelentsen másokra, ezért a kölcsönös gyanakvás és versengés alapvető állapotokat szül.

Ennek következményeként képzelte el a „természetes állapotot”, amelyben nincs központi hatalom: ez szerinte a „háborús állapot” lenne, ahol „az élet magányos, szegény, csúnya, brutális és rövid” — az emberek folyamatos félelemben és bizonytalanságban élnének, nem tudnának biztonságosan együttműködni vagy hosszú távú terveket készíteni.

A megoldásként Hobbes a társadalmi szerződés elvéhez nyúl: szerinte az emberek racionális döntést hozhatnak, és lemondanak bizonyos természetes jogaikról a biztonságért cserébe. A szerződés eredményeként kialakul egy szuverén hatalom — amely lehet egyetlen uralkodó vagy közgyűlés –, amelynek minden kényszert és törvényhozó hatalmat átengednek. Ez a szuverén felügyeli a polgári, a katonai, a bírói és az egyházi ügyeket, vagyis Hobbes nem ismerte a "hatalmi ágak szétválasztásának" modern elvét. A szerződés megkötése után az embereknek engedelmeskedniük kell a szuverénnek, még akkor is, ha vele nem értenek egyet, mert a engedelmességükről egyszer már megállapodtak.

Hobbes erkölcsi-logikai bontásban is megfogalmazott „törvényeket”, amelyek közül az első és legfontosabb a béke keresése; a második arra ösztönzi az embereket, hogy lemondjanak jogaikról, ha ezzel békét és biztonságot nyernek; ezek a kötelezettségek alkotják a társadalmi szerződés magvát. Ugyanakkor hangsúlyozta a saját élet védelmének jogát: a szuverén hatalommal szembeni engedetlenség csak akkor merülhet fel, ha a személyi önvédelem szükségessége áll fenn.

Az érvelés stílusa és viták

Hobbes érvelését sokan kritizálták. Egyesek szerint túl pesszimistán ítélte meg az emberi természetet, mások attól tartottak, hogy a teljhatalmú állam igazolása a zsarnokság felé vezet. Volt, aki azzal vádolta, hogy nézetei a lázadásra buzdítanak, mivel kiemelte az emberek természetes egyenlőségét, míg mások éppen az abszolút szuverenitás melletti álláspontját találták problémásnak. Hobbes nézetei miatt élete során vallásellenes vagy ateista vádakat is kapott, és művei sok vitát váltottak ki.

Hatás és örökség

Bár ma sokan idegenkednek Hobbes teljesen korlátlan hatalomra épülő elképzelésétől, érdeme megkérdhetetlen: a társadalmi szerződés modern elméletének egyik alapvető kidolgozója, aki új, rendszerezett módon kötötte össze az emberi természet megfigyelését a politikai elmélettel. Írásai nagy hatással voltak későbbi társadalomfilozófusokra, politikai gondolkodókra és a politikatudomány fejlődésére; Locke, Rousseau és mások részben vitatkozva, részben építkezve reagáltak Hobbes munkáira. Hobbes következetes, érvelésközpontú módszere és a politikai rend mechanikus-empirikus magyarázata ma is tananyag a filozófia- és politikatudományi képzésekben.

Összegzés

Hobbes alapgondolata, hogy a biztonság és a rend érdekében az emberek lemondanak bizonyos jogokról egy központi hatalom javára, ma is alapvető vitapont a politikai filozófiában. Művei — különösen a Leviatán — továbbra is olvasottak és elemzettek, mert világos, szisztematikus érveléssel közelítik meg a politikai rend és az emberi viselkedés kérdéseit. Hobbes öröksége abban áll, hogy a politikai gondolkodást empirikus és racionális vizsgálatra igyekezett alapozni, még akkor is, ha következtetései sokakat provokáltak.

A legérdekesebb dolog Hobbesban az volt, ahogyan érvelt. Az emberi természet vizsgálatával kezdte. Azt mondta, hogy az emberek nagyon önzőek, és hogy hajlandóak vagyunk bántani egymást, ha úgy gondoljuk, hogy ez segít nekünk. Azt is mondta, hogy természetesen az emberek mind egyenlők, mert mindannyian elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megöljük egymást - még egy gyerek is képes megölni egy erős embert, miközben az alszik. Aztán elképzelte, milyen lenne a helyzet kormány nélkül. Azt mondta, hogy szörnyű lenne - egy "háborús állapot". Nem lenne elég dolog mindenkinek, és az emberek nem értenének egyet abban, hogy kinek mi jut. Néhányan harcolnának egymás ellen, és mindenki más nagyon aggódna a saját biztonságáért. Senki sem tudna megbízni senkiben, és senki sem tudna terveket készíteni a jövőre nézve. Az élet "magányos, szegény, csúnya, brutális és rövid" lenne (az emberek egyedül lennének, szegények, gonoszak, és nem élnének sokáig). Ezután Hobbes azzal érvel, hogy jó lenne, ha mindenki abbahagyná a harcot, és választana egy uralkodót, aki lehet egy ember vagy emberek gyülekezete. Mindenkinek meg kellene állapodnia abban, hogy engedelmeskedik az uralkodónak, és át kellene adnia neki minden kényszerítő vagy törvényes korlátozó hatalmat. Amint az uralkodó a helyén van, mindenkinek engedelmeskednie kell neki, még azoknak is, akik nem értenek vele egyet. Ez azért van, mert már mindenki beleegyezett, hogy engedelmeskedik neki, bármi is történjék. Hobbes szerint jobb többnyire biztonságban lenni egy mindenható uralkodó alatt, mint hadiállapotban.

Hobbes azt akarta, hogy érvelése olyan legyen, mint a matematika, ahol minden lépés a következőhöz vezet. Sokan azonban nem értettek egyet az érvelésével. Néhányan azt mondták, hogy Hobbes a lázadás mellett állt ki, mert szerinte az emberek természetüknél fogva egyenlők. Mások azt mondták, hogy az emberek nem olyan önzőek, mint Hobbes gondolta. Ma a legtöbb embernek nem tetszik a teljhatalmú kormány gondolata. Mindazonáltal Hobbes érvelése nagyon fontos volt, és a kormányzás vagy a politikai elmélet iránt érdeklődő filozófusok még mindig nagyon alaposan tanulmányozzák Hobbes könyveit.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Thomas Hobbes?

K: Mikor született és mikor halt meg?

K: Melyik a leghíresebb könyve?

K: Hol élt Thomas Hobbes?

K: Milyen típusú filozófus volt Thomas Hobbes?

Keresés betűvel