Priscilla (Mullins vagy Mullens) Alden (kb. 1602 – kb. 1685) a Mayflower utasaként 1620-ban Angliából Észak-Amerikába indult. Feltételezhetően Surrey megyében, Dorking környékén született. A Plymouth-hoz érkezést követő első télen sokan – köztük Priscilla családtagjai is (apja, anyja és egy testvére) – meghaltak, így fiatalon árván maradt a gyarmaton.

Házasság és család

Priscilla 1623 körül ment feleségül John Aldenhez a plymouthi gyarmaton. A házaspár több gyermeket nevelt fel; forrásoktól függően tíz vagy tizenegy leszármazottról tesznek említést. A család a korai plymouthi közösség aktív tagja volt, és fontos szerepet játszott a település gazdasági és társadalmi életében.

Duxbury és élete utolsó évei

John és Priscilla Alden a Plymouthtól északra fekvő Duxbury egyik korai alapító családja lett; ott gazdálkodtak és halászattal is foglalkoztak. Priscilla körülbelül 1685-ben hunyt el, és a Myles Standish temetőben van eltemetve. Síremléke és a családkrónikák révén neve a mai napig ismert a helyi emlékezetben.

Longfellow és a legendás szerelmi háromszög

Priscilla alakja az amerikai irodalomban is megjelent: ő a hősnője Henry Wadsworth Longfellow 1858-as The Courtship of Miles Standish című versének. A költeményben Longfellow egy romantikus szerelmi háromszög történetét tárja az olvasó elé, amelyben Priscilla és John Alden között, valamint a katonai vezető Myles (vagy Miles) Standish részvételével bonyolult érzelmi szálak bontakoznak ki. Fontos azonban megjegyezni, hogy a költői elbeszélés sok eleme irodalmi találmány; a korabeli dokumentumok nem igazolják egyértelműen a vers által felvázolt részleteket, így Longfellow alkotása inkább a néphagyomány és a romantikus történetmesélés része, mint száraz történeti forrás.

Örökség

Priscilla Mullins Alden alakja mind a történeti kutatásban, mind a populáris kultúrában élénken él tovább. A Mayflower utasainak közössége és azok leszármazottai — köztük az Alden család törzsei — fontos részei az amerikai gyarmati történelemnek, és Priscilla neve gyakran felmerül a gyarmati nők életének bemutatásakor. Longfellow versének köszönhetően a figura a széles közönség előtt is „ikonikus” szereplővé vált, aki a korai angol kolóniák mindennapjainak és személyes történeteinek megtestesítője.