Michael Smith CC, OBC, FRS (1932. április 26. - 2000. október 4.) brit származású kanadai biokémikus. Az 1993-as kémiai Nobel-díjat (Kary Mullisszal közösen) a helyhez kötött mutagenezis kifejlesztésében végzett munkájáért kapta. A helyhez kötött mutagenezis (site-directed mutagenesis) olyan módszer, amellyel a kutatók célzottan, tervszerűen változtatni tudják a DNS egyes bázispárjait; ez forradalmasította a fehérjék szerkezetének és működésének vizsgálatát, továbbá alapvető eszköz lett a molekuláris biológia és a biotechnológia számos alkalmazásában.

Életpályája

Miután 1956-ban PhD fokozatot szerzett a Manchesteri Egyetemen, Dr. Har Gobind Khorana (maga is Nobel-díjas) mellett tanult a kanadai Vancouverben, a British Columbia Research Councilnál. Smith később Kanadában telepedett le, és pályafutása során professzorként és kutatóként dolgozott, elsősorban a DNS manipulációjának és a géntechnológiai módszerek fejlesztésének területén. Kutatásai és módszerei gyorsan elterjedtek a világ laboratóriumaiban, és számos későbbi tudományos eredmény alapját képezték.

Tudományos hozzájárulások és hatás

Smith legismertebb eredménye az oligonukleotidok irányította helyhez kötött mutagenezis kidolgozása volt. A módszer lehetővé tette, hogy egy adott gén egy vagy több nukleotidját pontosan megváltoztassák, így a kutatók tanulmányozni tudták egyes aminosavak szerepét a fehérjék aktív centrumaiban, szerkezetében és funkciójában. Ennek alkalmazásai kiterjednek:

  • fehérjék funkciójának és szerkezetének feltérképezésére,
  • táplálkozási és ipari enzimek javítására,
  • gyógyszerek és bioterápiák fejlesztésére,
  • alapkutatásra a génműködések és betegségek mechanizmusainak feltárásában.

A technika és annak továbbfejlesztett változatai nélkül ma sok modern molekuláris biológiai eljárás — például a fehérjék tervezése vagy a génfunkciók pontos vizsgálata — jóval lassabb és kevésbé hatékony lenne.

Díjak, elismerések és adományozás

Smith számos kitüntetésben részesült; a legkiemelkedőbb a 1993-as kémiai Nobel-díj. Ezen kívül tagja volt a Royal Society-nek és több rangos tudományos testületnek. Hírnevén túl nagylelkűségéről is ismert volt: a Nobel-díjjal járó pénz jelentős részét jótékony célokra fordította. A Nobel-díj összegének felét a skizofrénia genetikáján dolgozó kutatóknak adta. A másik felét a vancouveri BC Science Worldnek és a Tudományos és Technológiai Nők Kanadai Társaságának ajánlotta fel. 1999-ben elnyerte a Royal Bank díját, amelynek támogatását a BC Cancer Foundationnek adományozta.

Örökség

Michael Smith munkássága maradandó hatást gyakorolt a molekuláris biológiára és a biotechnológiára: a helyhez kötött mutagenezis máig alapmódszer a laboratóriumokban, és számos ipari, orvosi és kutatási alkalmazás alapja. Emellett adományai és tudományos közösség iránti elkötelezettsége is hozzájárult ahhoz, hogy a tudomány társadalmi haszna és a fiatal kutatók támogatása fokozott figyelmet kapjon. Smith emlékét szakmai körökben és a kanadai tudományos életben továbbra is nagy tisztelet övezi.