Karl von Frisch
Karl Ritter von Frisch (1886. november 20. - 1982. június 12.) osztrák etológus, aki 1973-ban Niko Tinbergennel és Konrad Lorenzzel együtt megkapta az élettani vagy orvosi Nobel-díjat.
Munkája az európai mézelő méhek kommunikációjával és érzékszerveivel foglalkozott. Ő volt az első, aki lefordította a kacsázó tánc jelentését. Azzal, hogy a táncot a kaptárba való visszatéréskor járják, a mézelő méhek jelezték, hogy hol találtak nektárt, és egyéb részleteket.
Elméletét más tudósok vitatták, és akkoriban szkeptikusan fogadták. Csak a közelmúltban bizonyították be véglegesen, hogy pontos elméleti elemzés.
Méhek érzékelése
Szaglás: Frisch felfedezte, hogy a méhek illatuk alapján meg tudják különböztetni a különböző virágzó növényeket, és hogy minden méh "virágállandó". 45–51
Polarizációs minta: A kék égbolton szórt fény részben polarizált ultraibolya fény mintázatát alkotja. Ez a Nap helyzetétől függ, és az emberi szem számára láthatatlan. Az összetett szem minden egyes lencseegységében van egy UV-receptor, és minden egyes egységben másképpen tájolt UV-szűrő, így a méh képes érzékelni ezt a polarizációs mintázatot. Egy méhnek elég egy kis darab kék égbolt ahhoz, hogy felismerje a nap folyamán bekövetkező mintázatváltozásokat. Ez nem csak az irányról, hanem a napszakról is információt szolgáltat.
A nap nappali helyzetének változása: Karl von Frisch bebizonyította, hogy a nap állásának változása a méhek számára navigációs eszközt adott. Ezt a képességet arra használják, hogy a sötét méhkaptár mélyén információt szerezzenek a nap előrehaladásáról. Ez lehetővé teszi, hogy a méhek a kacsázó táncuk során naprakész irányinformációkat közvetítsenek, anélkül, hogy hosszú táncfázisok során a naphoz kellene viszonyítaniuk.
Belső óra: A méhek belső órája három különböző szinkronizációs vagy időmérő mechanizmussal rendelkezik. Ha egy méh ismeri a reggeli kirándulás során talált táplálkozóhely irányát, akkor a nap állása alapján délután is képes megtalálni ugyanezt a helyet, valamint azt a pontos időpontot, amikor ez a forrás táplálékot nyújt. . 137–147
A kacsázó tánc
A waggle dance értelmezése
Waggle dance
A közeli virágokhoz egy egyszerű táncot, az úgynevezett "körtáncot" használják. Ez azt jelenti, hogy "a méhkaptár közelében, 50-100 méterre van egy táplálkozóhely". A virágillatot is felvennék.
A kacsázó táncot arra használják, hogy irányt adjanak egy távolabbi forrásnak. A többi méh követi őt tánc közben, és az antennáikkal tartják a kapcsolatot. A tánc egy nyolcas alakot vesz fel, variációkkal, például a tekergés szögével és erősségével. A kommunikáció láthatóan igen hatékony.
