John Flamsteed (1646–1719) — angol királyi csillagász, Uránusz korai észlelője
John Flamsteed (1646–1719) — Anglia első királyi csillagásza, aki 1690-ban az Uránusz legkorábbi ismert észlelését rögzítette; meghatározó csillagászati munkásság.
John Flamsteed FRS (1646. augusztus 19. - 1719. december 31.) angol csillagász. Ő volt az első királyi csillagász, akit 1675-ben neveztek ki. Flamsteed Derbyshire-ben, Denbyben született; tanulmányait helyi iskolában és később Cambridge-ben folytatta, majd megkezdte élethosszig tartó, gondos csillagászati megfigyeléseit. Királyi csillagászként feladatai közé tartozott a pontos csillagászati adatgyűjtés és a navigációhoz szükséges égi koordináták meghatározása, ezért 1675-ben megalapították számára a Királyi Obszervatóriumot Greenwichben, ahol hosszú éveken át dolgozott.
Megfigyelések és módszerek
Flamsteed a kor legfejlettebb helyi műszereit használta: falra szerelt köríveket, transitműszereket és korabeli távcsöves irányzékrendszereket. Megfigyeléseit rendkívüli gondossággal jegyezte fel, különös figyelmet fordítva az időmérésre és az ismételhetőségre. Pontos mérései nagy előrelépést jelentettek a csillagszelekció és a csillagászati navigáció számára, és munkája alapját képezte későbbi áttekintő csillagkatalógusoknak.
Fontos eredmények és kiemelt észlelések
Flamsteed kiszámította az 1666-os és 1668-as napfogyatkozásokat. Számos üstököst, csillagmozgást és pontos csillagkoordinátát rögzített; megfigyelései később kulcsfontosságúak lettek a bolygómozgások és a hold pályájának pontosabb leírásához.
Ő volt a felelős az Uránusz bolygó legkorábbi feljegyzett észleléséért, amelyet összetévesztett egy csillaggal, és "34 Tauri" néven katalogizálta. Az első ilyen észlelés 1690 decemberében történt, és máig ez az Uránusz legkorábbi ismert csillagász általi észlelése. Flamsteed akkor nem ismerte fel a felfedezett égitest bolygó mivoltát; csak később, más észlelések alapján vált nyilvánvalóvá, hogy a megfigyelt objektum egy új bolygó.
Csillagkatalógusok, publikációk és vita
Élete során Flamsteed közel 3 000 csillag pontos pozícióját mérte meg; megfigyeléseiből készült későbbi katalógusok és csillagtérképek a "Flamsteed-számok" (például 34 Tauri) elnevezéshez vezettek, melyeket ma is használnak a csillagok azonosítására. Munkáinak fő gyűjteményét halála után adták ki, mivel Flamsteed maga sokáig tiltakozott az adatainak engedély nélküli közzététele ellen. Személyes és tudományos nézeteltérései voltak kortársaival, köztük Edmond Halley-vel és Sir Isaac Newtonnal egy 1712-es, engedély nélkül megjelent kiadást követően; végül a teljes és helyes kiadás rendszerezett formában csak posztumusz vált széles körben hozzáférhetővé.
Örökség
Flamsteed pontossága és módszerei jelentősen hozzájárultak a 18. századi csillagászathoz. A Királyi Obszervatórium Greenwich mint intézmény később is fontos szerepet játszott az idő- és helymeghatározásban, a csillagászati adatgyűjtésben és a navigáció fejlesztésében. Flamsteedet ma is a pontos, rendszerezett megfigyelések és a csillagkatalógusok megalkotójaként tartják számon: munkája alapot adott későbbi csillagászok, például Halley és Bradley eredményeinek értelmezéséhez.
Csillagkatalógus és atlasz
Flamsteedre a Királyi Társaság akkori elnökével, Isaac Newtonnal való konfliktusai miatt is emlékeznek. Flamsteed nem volt hajlandó kiadni a király által megrendelt művet, ezért 1712-ben Newton és Edmond Halley kiadta Flamsteed Historia Coelestis Britannica című művének előzetes változatát. Mindezt a szerző feltüntetése nélkül tették.
Néhány évvel később Flamsteednek sikerült sok példányt vásárolnia a könyvből, és nyilvánosan elégette őket a Királyi Obszervatórium előtt. A könyvben szereplő numerikus csillagmegjelöléseket azonban ma is használják, és Flamsteed-megjelölésekként ismertek.
1725-ben posztumusz jelent meg Flamsteed saját Historia Coelestis Britannica című műve, amelyet felesége, Margaret szerkesztett. Ez tartalmazta Flamsteed megfigyeléseit, és minden korábbi munkánál sokkal nagyobb pontossággal tartalmazta a 2935 csillag katalógusát. Ezt tekintették a greenwichi csillagvizsgáló első jelentős hozzájárulásának. Felesége 1729-ben adta ki Atlas Coelestis című művét, amelynek technikai részéért Joseph Crosthwait és Abraham Sharp segédkezett.
Keres