IUCN Vörös Lista: a veszélyeztetett fajok nemzetközi listája

Fedezd fel az IUCN Vörös Listáját: részletes adatok a veszélyeztetett fajokról, kihalási kockázatokról és természetvédelmi lépésekről — tájékozódj és cselekedj!

Az IUCN Vörös Listája (más néven IUCN Red List of Threatened Species) a fajok helyzetének tudományos alapú összegzése. A lista minden egyes faj esetében megmondja, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy kihal (vagy ha már kihalt), és ezt a faj természetvédelmi státuszának nevezik. A lista összeállításáért és karbantartásáért a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) felel, amely évente frissíti és elérhetővé teszi az adatokat.

Az IUCN célja az, hogy egységes, átlátható és összehasonlítható információt adjon a világ minden táján élő fajok helyzetéről. A listát nem pusztán tudományos összefoglalónak szánják: az adatok segítik a döntéshozókat, a politikusok, természetvédelmi szervezetek, kutatók és a közösségek munkáját abban, hogy meghatározzák, mely fajok és élőhelyek igényelnek beavatkozást és milyen intézkedéseket kell hozni a megőrzésük érdekében.

Kategóriák — hogyan jelölik a veszélyeztetettséget?

Az IUCN több, egymástól jól elkülöníthető kategóriát használ. A főbb kategóriák a következők:

• Extinct (EX) — kihalt: nincsenek bizonyított élő egyedek;
• Extinct in the Wild (EW) — vadon kihalt: csak fogságban vagy tenyésztett állományban élnek;
• Critically Endangered (CR) — rendkívül veszélyeztetett;
• Endangered (EN) — súlyosan veszélyeztetett;
• Vulnerable (VU) — veszélyeztetett;
• Near Threatened (NT) — a küszöbérték közelében lévő fajok;
• Least Concern (LC) — nem fenyegetett (alacsony kockázat);
• Data Deficient (DD) — nem áll rendelkezésre elegendő információ a megbízható értékeléshez;
• Not Evaluated (NE) — még nem értékelték.

Milyen kritériumok alapján döntenek?

Az értékelés jól meghatározott, kvantitatív kritériumokon alapul, amelyek a világ minden részén ugyanazok. Ezek a kritériumok többek között a következőket veszik figyelembe:

• a populáció mérete és annak csökkenési üteme (például egy meghatározott százalékos csökkenés egy adott időszakon belül);
• az elterjedési terület nagysága — extent of occurrence (EOO) és area of occupancy (AOO);
• a populáció erősen töredezett volta vagy nagyon kis számú alpopuláció megléte;
• az egyedek száma és a kis populáció veszélyeztetettsége;
• kvantitatív kockázatelemzés, amely megadja a kihalás valószínűségét egy adott időtartamon belül.

Hogyan készül az értékelés?

Az értékeléseket általában független szakértők, kutatók és az IUCN Species Survival Commission (SSC) munkacsoportjai végzik. Az adatokat tudományos publikációk, terepi felmérések, muzeális gyűjtemények és helyi ismeretek alapján gyűjtik. Minden értékelés átesik szakmai ellenőrzésen és frissítik, amint új információk állnak rendelkezésre. Az IUCN emellett fenntartja a Red List Indexet, amely a biodiverzitás általános állapotának időbeni változását méri.

Mire használják a Vörös Listát?

A lista sokféle gyakorlati célra szolgál:

• irányítja a természetvédelmi prioritásokat és források elosztását;
• alapot szolgáltat jogszabályok, nemzeti vörös listák és nemzetközi egyezmények (például CITES) számára;
• segíti a területi tervezést és védett területek kijelölését;
• tudományos alapot ad monitorozási programokhoz és fajmegőrzési akciótervekhez;
• növeli a közvélemény és a döntéshozók tájékoztatottságát a biodiverzitás csökkenéséről.

Korlátok és kritikák

Bár az IUCN Vörös Lista a legelfogadottabb és legátfogóbb forrás a fajok globális helyzetéről, vannak korlátai:

• sok faj esetében nem áll rendelkezésre elegendő adat, ezért Data Deficient kategóriába kerülhetnek;
• a lista elsősorban a fajok kihalási kockázatára koncentrál, és kevésbé foglalkozik az ökológiai szolgáltatások vagy genetikai sokféleség helyzetével;
• regionális és lokális különbségek miatt nem minden ország helyzete tükröződik teljesen a globális értékelésben — ezért számos ország készít nemzeti vörös listát;
• a frissítések gyakorisága és adatgyűjtés korlátai néha késleltetik a valós idejű helyzet pontos tükrözését.

Példák és sikeres megmentési programok

Sok ismert példa van arra, hogy célzott természetvédelmi intézkedések javították egyes fajok helyzetét. Például bizonyos nagytestű emlősök és madarak esetében a vadászati tilalmak, élőhely-helyreállítás, fogvatartási tenyészetek és visszatelepítések hozzájárultak a populációk növekedéséhez. Ugyanakkor számos faj továbbra is súlyosan veszélyeztetett, ami folyamatos erőfeszítéseket igényel.

Mit tehetsz te?

Mindenki hozzájárulhat a biodiverzitás védelméhez: támogatva természetvédelmi szervezeteket, részt véve helyi élőhely-helyreállítási programokban, tudatos fogyasztói magatartással (pl. fenntartható forrásokból származó termékek választása), valamint az IUCN és más adatbázisok számára gyűjtött megfigyelések (pl. citizen science) megosztásával.

Az IUCN Vörös Listája így fontos eszköz a fajok fölötti globális áttekintéshez, a természetvédelmi döntések megalapozásához és a biológiai sokféleség védelméhez. Bár nem ad minden kérdésre választ, a tudományos alapú információival kulcsszerepet játszik abban, hogy mely fajokat és élőhelyeket kell prioritásként kezelni.

Kérdések és válaszok

K: Mi az IUCN vörös listája?

K: Mi az IUCN Vörös Listában leírt természetvédelmi helyzet?

K: Ki állítja össze minden évben az IUCN Vörös Listáját?

K: Vannak olyan kritériumok, amelyek alapján megállapítható, hogy egy adott fajt kihalás fenyegeti-e?

K: Világszerte ugyanazok a kritériumok alapján határozzák meg, hogy egy fajt kihalás fenyegeti-e?

K: Mi a célja az IUCN Vörös Listájának?

K: Kinek használnak az IUCN Vörös Listájában szereplő információk?

Keresés betűvel