Gary Earl Johnson (született 1953. január 1-jén) amerikai politikus és üzletember. Új-Mexikó 29. kormányzója volt 1995 és 2003 között. Johnson volt a Libertárius Párt jelöltje a 2012-es amerikai elnökválasztáson. Alacsony adókkal kapcsolatos libertariánus nézeteiről ismert. Johnson 2011. december 28-án visszavonta republikánus elnökjelölti kampányát, és csatlakozott a Libertárius Párt jelöltjéhez.
2016. január 6-án Johnson bejelentette, hogy ismét indul az elnökválasztáson a Libertáriánus Párt színeiben. A jelölést 2016. május 29-én megnyerte, a választást azonban elvesztette Donald Trumppal szemben. A választáson Johnson 4,5 millió szavazattal több szavazatot szerzett, mint bármely más libertárius jelölt a történelemben.
2018 augusztusában Johnson lett a libertáriusok jelöltje az új-mexikói szenátusba a 2018-as választásokon. A választást elvesztette a hivatalban lévő demokrata Martin Heinrich ellen.
Korai pálya és üzleti tevékenység
Johnson üzleti pályafutását az építőiparban kezdte: saját építőipari vállalkozást vezetett, amely helyi kivitelezési munkákat végzett Új‑Mexikóban. Ez hozta meg számára a helyi ismertséget és azokat az üzleti kapcsolódásokat, amelyek később politikai pályájának alapját képezték.
Kormányzósága (1995–2003)
Új‑Mexikó kormányzójaként Johnson a fiskális konzervativizmus és a korlátozott kormányzat elveit követve irányította az állam kormányzatát. Hivatali ideje alatt hangsúlyt fektetett az adócsökkentésre és a kormányzati kiadások visszafogására, és több esetben élt vétójogával olyan törvények ellen, amelyeket túlzott kiadásokat eredményezőnek tartott. Kormányzósága alatt ismertségre tett szert azzal is, hogy a kormányzati tevékenységet üzleti szemlélettel közelítette meg.
Politikai nézetek és program
- Gazdaság: alacsonyabb adók, kisebb állami szerepvállalás és dereguláció támogatása;
- Személyes szabadságok: a személyes szabadságjogok védelme, több jogkiterjesztés az egyénekre vonatkozóan;
- Jog- és büntetéspolitika: börtönreform és a kis kábítószer-fogyasztók kevésbé szigorú kezelésének támogatása—köztük a marihuána legalizálásáról való nyílt kijelentések;
- Külpolitika: általában nem beavatkozó, visszafogottabb katonai szerepvállalás; és
- Szociális kérdések: többnyire társadalmilag liberális álláspontok (például személyes szabadságok hangsúlyozása).
Elnökválasztási szereplései
2012-ben Johnson eredetileg a Republikánus Párt jelöltjeként indult az elnöki előválasztáson, de 2011 végén visszalépett a republikánus versenytől és a Libertárius Párt színeiben folytatta a kampányát. A 2012-es választáson a Libertárius Párt jelöltjeként több államban is szerepelt a választási szavazólapokon, és több mint egymillió választó voksolt rá, ami akkor is jelentős eredménynek számított egy harmadik párti jelölttől.
2016-ban újra bejelentette indulását (2016. január 6.), és a Libertárius Párt jelölését májusban megszerezte. A 2016-os elnökválasztáson rekordot döntött a Libertárius Párt szavazatmennyiségét tekintve: körülbelül 4,5 millió szavazatot kapott, ezzel a párt történetének legsikeresebb elnökválasztási teljesítményét érte el számszerűleg.
2018-as szenátusi jelöltség
2018-ban Johnson a Libertárius Párt jelöltjeként indult az új‑mexikói szenátusi választáson, de nem tudta legyőzni a mandátumát megőrző demokrata szenátort, Martin Heinrichet. Indulása tovább növelte a libertárius eszmék helyi és országos láthatóságát, ugyanakkor a kétpártrendszerben induló független jelöltek számára továbbra is strukturális nehézségeket jelzett.
Megítélése és öröksége
Gary Johnson megítélése megosztott: támogatói a következetes libertárius álláspontokat, a kisebb kormányzat iránti elkötelezettséget és a személyes szabadságok hangsúlyozását dicsérik. Kritikusai gyakran felhoznak kommunikációs hibákat vagy politikai tapasztalat hiányát bizonyos témákban. Mindenesetre Johnson hozzájárult ahhoz, hogy a Libertárius Párt és a libertariánus eszmék nagyobb láthatóságot kaptak az Egyesült Államokban, és választási szereplései történelmi mérföldkőnek számítanak a harmadik párti indulók számára.
Megjegyzés: Johnson üzleti múltja és politikai pályafutása miatt sokan a magánszektor tapasztalatait és a kormányzati költségvetési fegyelemre helyezett hangsúlyát emelik ki, miközben nézetei a személyes szabadságok terén is meghatározóak maradtak.