Fred Hampton — chicagói Fekete Párduc-vezér, 1969-es razzia áldozata
Fred Hampton — a chicagói Fekete Párduc-vezér tragikus 1969-es razziája, halála, az ügy nyomai és polgári per: tények, dokumentumok és a háttér részletes bemutatása.
Fred Hampton a chicagói Fekete Párducok Pártjának (Black Panther Party, BPP) feltörekvő vezetője volt: az Illinois állami tagozat elnökeként és az országos szervezet egyik alelnökeként vált ismertté. Nagyszabású közösségi programokat indított (például ingyenes reggeli gyermekprogramok és egészségügyi kezdeményezések), és hangsúlyozta a rasszok közötti szolidaritás építését. Hampton neve leginkább azért maradt fenn a köztudatban, mert 1969. december 4-én, mindössze 21 éves korában meghalt, amikor lakásában razziát hajtottak végre: a 20 percig tartó tűzharcban Hamptonot lelőtték, Mark Clark is életét vesztette, és több más Párduc megsebesült.
Korai élet és aktivizmus
Hampton fekete és latin közösségek között szervezett programjaival gyorsan népszerűvé vált. Különösen ismertté vált a Fekete Párducok „Free Breakfast for Children” (ingyenes reggeli) programjának szervezésében betöltött szerepe, valamint az olyan helyi kezdeményezésekben való részvétele, amelyek a lakhatás, egészségügy és oktatás kérdéseivel foglalkoztak. Emellett politikai szónokiere és koalícióépítő szereplő volt: megpróbálta különböző etnikai és baloldali csoportok érdekeit összehangolni.
A razzia és a vitatott körülmények
1969. december 4-én hajnalban a chicagói rendőrség és más hatóságok előzetes letartóztatási és fegyverkeresési parancs alapján razziát tartottak Hampton lakásán. A hatóságok állítása szerint tűzharc tört ki; az eseményt azonban Összetett körülmények övezték: a későbbi vizsgálatok, tanúvallomások és nyilvánosságra került dokumentumok szerint a FBI COINTELPRO-programja is megcélozta a Párducokat, és egy belső informátor szerepe is felmerült. Többen azt állították, hogy Hampton azon az éjszakán részben elaltatott vagy elkábított állapotban volt, amikor megölték.
A razzia során leadott lövések vizsgálata később azt mutatta, hogy a helyszínen elhangzott lövések nagy részét a hatósági erők adták le: a ballisztikai vizsgálatok megállapítása szerint a több tucatnyi kilőtt lövedék közül a hatósági fegyverekből származott a többség. A házban jelenlévő rendőrök és a nyomozók állításai azonban eltértek a túlélők és más tanúk beszámolóitól. A vita arról, hogy ki és mikor lőtt először, évtizedekig vita tárgya maradt.
Nyomozás, bírósági és polgári eljárások
A haláleset után az ügyet vizsgáló esküdtszék nem emelt vádat a rajtaütésben részt vevő rendőrök és ügyészek ellen, ami erős felháborodást váltott ki a Párducok támogatóinak és civil jogi csoportoknak körében. Később Hampton családja és a túlélők polgári pert indítottak a város és a megye ellen. A hosszas pereskedés végén, 1982-ben, több érintett hatósággal szemben egyezség született: a vádlottakat képviselő önkormányzatok és hatóságok többmillió dolláros kártérítést fizettek a panaszosoknak (a per lezárásaként kapott összeg gyakran kb. 1,8–1,85 millió dollárra volt becsülve).
Örökség és megemlékezések
Fred Hampton személye és a körülötte zajló események azóta is élénk vitát táplálnak az Egyesült Államokban: egyrészt a hatósági visszaélések és az állami megfigyelés példájaként emlegetik, másrészt a közösségépítő, szociális programokra fókuszáló aktivizmus megtestesítőjeként tisztelik. Hampton halálát több dokumentumfilm és film dolgozta fel, köztük a 1971-es dokumentumfilm, The Murder of Fred Hampton, valamint a 2021-es történelmi-drámai feldolgozás, Judas and the Black Messiah, amely újra a nagyközönség figyelmét irányította az eseményekre.
A nyilvánosságra került FBI- és egyéb kormányzati dokumentumok, illetve a kutatások azóta is hozzájárulnak a történtek megértéséhez, és Hampton emléke tovább él a társadalmi igazságosságért küzdő közösségekben.
Keres