II. Ferdinánd de' Medici (1610. július 14. - 1670. május 23.) 1621-től 1670-ig Toszkána nagyhercege volt. Ő volt II. Cosimo de' Medici és Mária Maddalena osztrák hercegnő legidősebb gyermeke. Feleségül vette Vittoria della Rovere-t, akitől két gyermeke született: Cosimo III de' Medici, későbbi utódja, és Francesco Maria de' Medici, egyházi herceg.

Korai évek és trónra lépés

Ferdinánd gyermekkorában került a trónra apja korai halála után; uralmának kezdetét formálisan 1621-től számítják. Mivel fiatal volt, kezdetben anyja és családja tagjai gyakorolták a tényleges hatalmat helyette, a gyámság és a kormányzati irányítás pedig a Medici-család befolyásos nőtagjaira hárult, míg nagykorúvá nem vált (a tényleges uralkodói szerep egyre nagyobb súlyt kapott a 1620-as évek végén).

Uralkodása és belpolitika

Ferdinánd hosszú, közel ötven évig tartó uralma alatt (összességében 49 év) a toszkán állam viszonylagos belső stabilitást őrzött meg, ugyanakkor jelentős gazdasági és pénzügyi kihívásokkal küzdött. A 17. század közepén Európát sújtó háborúk, a helyi járványok és a belső kiadások megterhelték a toszkán pénztárat. Ezek a nehézségek hozzájárultak ahhoz, hogy a Medici-bank visszaesett, és végül a család pénzügyi befolyásának gyengüléséhez vezettek.

Kultúra, tudomány és mecénáskodás

Ferdinánd híres volt mecénási tevékenységéről: támogatta a művészeteket és a tudományokat, és a toszkán udvar a korabeli kulturális élet meghatározó központjává vált. Különösen jelentős volt pártfogása a természettudományok iránt; a korszakban Firenze a kísérleti tudományok egyik központja lett, és a toszkán udvarhoz köthető az Accademia del Cimento megalakulása, amely a kísérleti módszert népszerűsítette. Ferdinánd támogatása hozzájárult a kor tudósainak munkájához és a technikai újítások elterjedéséhez.

Házasság, utódok és dinasztikus kérdések

1633-ban vette feleségül Vittoria della Rovere-t, és házasságukból két fia született: Cosimo III de' Medici, aki apja halála után követte a trónon, valamint Francesco Maria de' Medici, aki egyházi pályára lépett és a korszakban jelentős egyházi és dinasztikus szerepet töltött be. Ferdinánd magatartása és házassági döntései hozzájárultak a Medici-dinasztia további fennmaradásához, bár a család anyagi és politikai befolyása lassan csökkent.

Halál és örökség

II. Ferdinánd 1670. május 23-án halt meg. Hosszú uralma alatt Toszkána politikai viszonylagos békéjét és kulturális virágzását sikerült fenntartania, még ha a pénzügyi helyzet és a Medici-család gazdasági ereje gyengült is. Emlékét elsősorban az udvari mecénásként betöltött szerepe, a tudományok támogatása és a művészeti gyarapodás őrzi; ugyanakkor uralma végére a Medici-hatalom láthatóan visszaszorult a korábbi, nagyhatalmi szinthez képest. Ferdinándot a medicei hagyományoknak megfelelően eltemették a firenzei Medici-kápolnákban (San Lorenzo), ahol több elődje is nyugszik.