Báthory Erzsébet (1560–1614) — a vérgrófnő: legenda és történelmi tények

Életkörülmények és társadalmi helyzet

Erzsébet arisztokrata nevelést kapott, kortársai szép és gazdag asszonyként írták le. A család és a házasság révén gyakorlatilag érinthetetlen pozícióból irányította birtokait; ez is hozzájárult ahhoz, hogy a későbbi vádak és a vizsgálat különös figyelmet kapott. A birtokok intézésében, a jobbágyok és alkalmazottak feletti jogkörök gyakorlásában a kor szokásai és a helyi viszonyok fontos szerepet játszottak.

Vádak és a per

Hivatkozások szerint Erzsébet egyes vádak szerint egy kegyetlen női sorozatgyilkos volt. A történetben összefonódik a tény és a kitaláció, ezért nehéz szétválasztani, mi bizonyítható és mi későbbi rágalom vagy túlzás. A hagyományos változat szerint több tucat — egyes legendákban több mint 650 — szolgálólányt kínzott és ölt meg; a legismertebb, legtovább élő eleme a történetnek pedig az, hogy emberi vérben fürdött.

A helyi panaszok és a pletykák után hatósági vizsgálat indult; a nyomozást a király megbízottjai folytatták, és végül Erzsébetet és szolgáit bíróság elé állították. A nemesség jogállásának sajátosságai miatt Erzsébet hivatalos, formális tárgyalása szokatlan módon zajlott: személyesen nem állt a hagyományos értelemben vett nyilvános ítélkezés elé, hanem fogságba helyezték. Szolgáit — akiket részben tanúk és vádlottak szerepében hallgattak meg — elítélték és kivégezték; Erzsébetet a csejtei várban egy szobába zárták, amelyet „elzártak” tőle: csak rések voltak a levegőnek és az élelemnek. Hivatalos források szerint három és fél évvel később, 1614-ben holtan találták.

Legenda és történelmi viták

A Báthory-ügyről szóló történet hamarosan a legendája a és a folklór részévé vált. Számos korabeli és későbbi beszámoló, krónika, majd irodalmi feldolgozás erősítette meg a legrémisztőbb részleteket, így az ún. „vérfürdő”-motívumot. Ez a képszerű elem tette Báthory Erzsébetet a modern közfelfogásban a „vérgrófnő” megnevezéssé és vezette el ahhoz a párhuzamhoz, amely miatt sok műben és népszerű történetben gyakran hasonlítják őt egy másik tőle fiktívként emlegetett figurához, kitalált karakterhez, Drakula grófhoz.

Az utókor kutatói között jelentős vita alakult ki arról, mennyi a bizonyítható tény, és mennyi az indulatból, politikai érdekből vagy előítéletből származó rágalom. Egyes történészek ma már azt állítják, hogy Báthory nem feltétlenül volt tömeggyilkos, hanem inkább politikai árulás áldozata lehetett: a vádak, a tanúk meghallgatása és a bizonyítási eljárások körülményei arra utalnak, hogy a vizsgálat részben a birtokok megszerzését és a helyi hatalmi viszonyok átrendeződését szolgálta.

Visszhang a kultúrában

• Sok könyv, színdarab és film tette Báthory Erzsébetet a cselekmény középpontjává; a történet gyakran megjelenik a rémtörténetek és a gótikus irodalom témái között. (A szöveg korábbi részében is említett film szó szerint itt is megjelenik: a szereplőként való feltűnés ismétlődik a kultúrtörténetben.)
• A modern filmfeldolgozások közül 2008-ban készült egy nagyobb költségvetésű alkotás Bathory címmel, amelyben Anna Friel játszotta a címszerepet. A film és más újabb feldolgozások gyakran újraértelmezik a történetet, és megkérdőjelezik a legismertebb vádakat: például azt sugallták, hogy Erzsébet nem a emberi vérben fürdött, és hogy sok elemet a hatalmi játszmák és a pletykát terjesztők felnagyítottak a vagyon megszerzése céljából.

Összegzés

Báthory Erzsébet élete és öröksége ma is vitatott. Az eset egyszerre példa a korabeli jogi és társadalmi viszonyokra, egy szenzációs legenda kialakulására és a hatalommal való visszaélés lehetőségére. A történetben található túlzó vádak és a későbbi mítoszok miatt fontos, hogy egyaránt figyelembe vegyük a kortárs forrásokat, a bírósági iratokat és a modern történészi elemzéseket, mielőtt végleges ítéletet hoznánk.