Sir Charles Spencer "Charlie" Chaplin KBE (1889. április 16. – 1977. december 25.) brit színész, komikus, filmes, forgatókönyvíró, szerkesztő, zenész, valamint író. A világ egyik legismertebb filmalkotója volt, különösen a némafilmekben nyújtott munkái tették híressé. Számos alkotásában egyszerre töltötte be a színész, rendező, forgatókönyvíró és producer szerepét, és nagy hatással volt a filmtörténet korai formálódására.

Chaplin pályafutása közel 70 évig tartott: már ötéves korától lépett fel, és hivatalosan nyolcvanéves koráig dolgozott. Leghíresebb mozivásznon megalkotott figurája a "kis csavargó" (The Tramp), aki jómodort, furfangot és emberi melegséget sugárzott, még akkor is, ha kopott kabátot, túl nagy nadrágot, nagy cipőt, jellegzetes bajuszt és kerek fekete kalapot viselt. A Csavargó karaktere egyszerre volt komikus és szívszorító, és Chaplin vele mutatta meg, hogy a humor képes mély érzelmi hatást is kiváltani.

Gyermekkor és feltörekvés

Charles Chaplin London szegényebb negyedeiben nőtt fel. Szülei könnyűzenészek és előadóművészek voltak; édesanyja Hannah Chaplin alkalmi énekesnő és színésznő, apja pedig, Charles Chaplin Sr., zenész volt. A család anyagi helyzete gyakran ingatag volt, és Chaplin gyermekkorát részben színházi szereplések, részben szegénység jellemezte: fiatalon dolgozni kezdett, és előadóművészként szerzett rutinját a brit music hallokban szerezte. Tinédzserként csatlakozott Fred Karno nevű vándorszínház- és bohóctársulatához, és vele jutott el az Egyesült Államokba is, ahol hamar a filmipar felé fordult.

A Csavargó és főbb filmek

Chaplin a filmszakmában az 1910-es évek közepétől vált ismertté; a Keystone Studios-nál (1914 körül) alakította ki végleges formáját a Csavargó figurájának. Pályafutása során számos emlékezetes filmet készített, többek között:

  • The Kid (A kölyök, 1921) – drámai elemeket ötvöző családi történet;
  • The Gold Rush (Aranyláz, 1925) – a tréfás túlélés és a magány ábrázolása;
  • City Lights (Városi fények, 1931) – némafilmként készült, de erős érzelmi hatással;
  • Modern Times (Moderne idők, 1936) – a gépesített világ és az ipari társadalom kritikája;
  • The Great Dictator (A diktátor, 1940) – Chaplin első beszélő filmje, amely erőteljesen politikai mű, és nyíltan bírálta a totalitarizmust.

Chaplin sok filmjében saját zenét is szerzett, és az alkotások megkomponálásában, vágásában is aktívan részt vett. Munkái gyakran ötvözték a fizikai komikumot a lírai-emberi melegséggel és társadalomkritikával.

United Artists és alkotói szabadság

1919-ben Chaplin, Mary Pickford, Douglas Fairbanks és D. W. Griffith megalapította a United Artists stúdiót, hogy független alkotói szabadságot biztosítsanak maguknak. Ennek köszönhetően Chaplin teljes kontrollt gyakorolhatott filmjei felett: írhatott, rendezhetett, játszhatott és forgalmazhatott a saját feltételei szerint.

Magánélet, politikai viták és száműzetés

Magánélete sokszor a bulvár figyelmének középpontjában állt: több házassága volt, és nagy családot alapított, legjelentősebb felesége Oona O'Neill volt, akivel hosszú házasságot kötött és gyermekek sokaságát nevelték. A 1930-as–40-es évek politikai légköre és Chaplin nyilvános állásfoglalásai miatt gyanakvás célpontjává vált: politikai nézeteit egyesek baloldalinak tartották, és az FBI is figyelte őt. 1952-ben, egy európai út után, az amerikai hatóságok megtagadták visszatérését az Egyesült Államokba, ezért végleg Svájcba költözött, ahol Corsier-sur-Vevey-ben élt hátralévő éveiben.

Késői évek, elismerések és halál

Chaplin életművét több alkalommal is hivatalosan elismerték: 1929-ben a filmakadémia külön díjat adott neki művészi munkásságáért, később pedig 1972-ben az amerikai filmakadémia újabb díszdíjjal tüntette ki. 1975-ben a brit királynő lovaggá ütötte (KBE), így hivatalos címével Sir lett. Végső éveit családja körében töltötte Svájcban; 1977. december 25-én hunyt el. Chaplin öröksége ma is él: filmjei továbbra is tanulmányozottak, és számos rendezőre, komikusra és filmértőre gyakorolt hatása ma is érezhető.

Chaplin művészete azért marad időszerű, mert egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat: a tréfa mögött gyakran ott rejtőzik az ember iránti mély együttérzés és a társadalomra vonatkozó kritika, amely a mozi nyelvét gazdagította és új lehetőségeket nyitott a filmkészítésben.