2015. dél-indiai árvizek – Chennai és Tamil Nadu áttekintése

2015. dél-indiai árvizek – részletes áttekintés: Chennai és Tamil Nadu súlyos árvízei, károk, áldozatok, okok és helyreállítási tanulságok.

A 2015-ös dél-indiai árvíz súlyos természeti katasztrófa volt Dél-Indiában. A heves áradások 2015 november–decemberében az északkeleti monszun rendkívüli csapadékai következtében alakultak ki. A legsúlyosabban érintett régiók a dél-indiai Tamil Nadu, Andhra Pradesh és a Puducherry szövetségi terület Coromandel-partvidéke voltak; különösen nagy pusztítást szenvedett a Chennai városa. A hivatalos és megbízható becslések szerint több mint 500 ember vesztette életét, és több mint 18 lakh (1,8 millió) ember kényszerült elhagyni otthonát.

Miért következtek be az áradások?

Dél-India október és december közötti időszakaiban az éves csapadék jelentős része – sok helyen akár a teljes éves mennyiség 20–30 százaléka – az északkeleti (téli) monszunnak köszönhető. Az északkeleti monszun az indiai szubkontinens északi részéről visszahúzódó monszunesőkből adódó, csapadékot hozó légköri folyamat. 2015-ben a monszun rendszerei szokatlanul erősek voltak, és többször egymás után rendkívüli mennyiségű esőt zúdítottak a partvidékre.

Lejátszódás és csapadékmérések

2015. november 8-án a észak-indiai-óceáni ciklonszezon alatt egy alacsony nyomású terület depresszióvá, majd mély depresszióvá erősödött, és áthaladt Tamil Nadu partjai közelében, a Puducherry térségében. November 15-én egy másik jól jelzett alacsony nyomású rendszer haladt észak felé Tamil Nadu partjai mentén, hatalmas csapadékot okozva Tamil Nadu és Andhra Pradesh partvidékén: Ponneriben 24 óra alatt 370 mm esőt regisztráltak. A Chennai nemzetközi repülőtéren egy 24 órás időszakban 266 mm csapadék hullott. November 28–29-én ismét egy erős rendszer alakult ki, amely november 30-án ért Tamil Nadu fölé, további heves esőzéseket és áradásokat okozva. A következő napon, december 1-jén 8:30-tól számítva 24 óra alatt Tambaramban 490 mm esőt mértek. A nagyon heves csapadék áradásokhoz vezetett a Chennai és Cuddalore közötti partszakaszon.

Hatások és károk

• Emberi veszteségek és kitelepítések: Több mint 500 haláleset, sok sérült és mintegy 1,8 millió ember kényszerű kitelepítése – tömegek találtak menedéket ideiglenes menhelyeken, iskolákban és közösségi épületekben.
• Infrastruktúra: Az utak, hidak és vasúti szakaszok jelentős része megrongálódott vagy használhatatlanná vált; a közlekedés rövid időre leállt, a Chennai-i repülőteret is ideiglenesen bezárták.
• Áram- és kommunikációs szolgáltatások: Nagyszámú településen szünetelt az áramszolgáltatás és akadozott a távközlés, ami megnehezítette a mentést és a segélyezést.
• Lakóépületek és vagyon: Sok otthon megrongálódott vagy teljesen elpusztult, ezernyi gépjármű és egyéb ingóság rongálódott el.
• Mezőgazdaság és gazdasági károk: A termés és állatállomány súlyos veszteségeket szenvedett a partvidéki mezőgazdaságban; a gazdasági kár régiós szinten milliárdokban mérhető volt.
• Egészségügyi kockázatok: Az állóvíz és az alapvető szolgáltatások hiánya miatt nőtt a fertőző betegségek, például a vízzel terjedő hasmenés és vektorok által közvetített megbetegedések kockázata.

Mentés és segélyezés

A helyi, állami és központi kormányzatok, valamint a fegyveres erők és a National Disaster Response Force (NDRF) összehangolt mentési műveleteket hajtottak végre. Több ezer embert mentettek ki csónakokkal és helikopterekkel az elárasztott területekről. Civil önkéntesek, helyi NGOszervezetek és nemzetközi segélyszervezetek is részt vettek az azonnali segítségnyújtásban, élelmiszerrel, ivóvízzel és orvosi ellátással támogatva az érintetteket. Több száz mentő- és segélytábor működött a legsúlyosabban érintett területeken.

Okok és hosszabb távú tanulságok

A katasztrófa okai komplexek voltak: az extrém időjárási jelenségek (erős monszunrendszerek és ciklonális aktivitás) mellett a városi területek gyors és ellenőrizetlen fejlődése, a vízelvezető rendszerek hiányosságai, a vizes területek és nedves élőhelyek feltöltése, valamint egyes víztározók kezelése is hozzájárultak az árvizek súlyosságához. A tapasztalatok rámutattak a következő, hosszú távon szükséges intézkedésekre:

• Fejlettebb korai előrejelző és riasztórendszerek kiépítése;
• városi vízelvezetés és csapadékvíz-kezelés beruházásai, kapacitásbővítés;
• vizes élőhelyek és természetes elnyelőterületek helyreállítása és védelme;
• katasztrófavédelmi tervek és összhang a vízkezelésben (gátak, víztározók) az extrém események hatékonyabb kezelése érdekében;
• közösségi felkészítés, helyi önkéntes hálózatok megerősítése és lakossági tájékoztatás fejlesztése.

Utóhatás

A 2015-ös dél-indiai áradások hosszú távú hatásokat hagytak maguk után: ez felgyorsította a katasztrófavédelmi reformok, az árvízvédelmi beruházások és az urbanisztikai szabályozások felülvizsgálatát. Az esemény emlékeztetett arra, hogy a tömegesen érintett part menti városokban integrált, elővigyázatos tervezésre van szükség, különösen a klímaváltozás által növelt extrém időjárási kockázatok fényében.

A 2015-ös árvíz és a rá adott reagálás fontos tanulságokat szolgáltatott Dél-India számára: a megelőzés, a jobb tervezés és a gyors, koordinált beavatkozás elengedhetetlen a hasonló jövőbeli katasztrófák súlyosságának mérsékléséhez.

Kérdések és válaszok

K: Mi okozta a 2015-ös dél-indiai árvizeket?

K: Milyen régiókat érintett elsősorban a katasztrófa?

K: Hány ember halt meg ebben a katasztrófában?

K: Hány embernek kellett elhagynia lakóhelyét a katasztrófa miatt?

K: Mikor kapja Dél-India nagy területe az éves csapadékot az északkeleti monszunból?

K: Mikor alakult ki egy alacsony nyomású rendszer, amely hozzájárult a part menti területek áradásához?

K: Hol tetőzött a 24 órás összmennyiség az esemény során?

Keresés betűvel