A 135-ös film a ma leggyakrabban használt fényképészeti film hivatalos neve. Ezt az ISO 1007-es szabvány határozza meg. A Kodak vezette be 1934-ben. A filmek helyett képek készítésére készült. Szélessége 35 mm, ezért gyakran 35 mm-es filmnek is nevezik.

Története és elterjedés

Gyorsan nőtt a népszerűsége. Az 1960-as évek végére népszerűbb lett, mint a 120-as film. Azóta ez a legnépszerűbb fényképészeti filmformátum. A 828-as, 126-os, 110-es és APS formátumokkal való versengés ellenére ma is az.

A 135-ös formátum előnyei — hordozhatóság, kompakt kazetta és a széles kameraválaszték — hozzájárultak ahhoz, hogy a amatőr és a profi fotósok körében is elterjedjen. A filmes korszakban a legtöbb cserélhető objektíves fényképezőgép (tükörreflexes és rangefinder) és sok egyszerű kompakt gép is ehhez a formátumhoz készült.

Műszaki jellemzők

  • Szélesség: 35 mm (a film fizikai szélessége).
  • Képméret: általános képmező 24 × 36 mm, ami 3:2 oldalarányt ad — ez az egyik oka a formátum népszerűségének a nyomtatás és keretezés szempontjából.
  • Kazetta: az egyes 135-ös filmtekercsek egytekercses, fényzáró fémkazettákba zárják. Ez lehetővé teszi a film nappali fényben történő betöltését.
  • Előhívó folyamatok: színes negatívoknál általában C-41, diafilmeknél E-6, fekete-fehér filmeknél többféle otthoni és laborfejlesztési módszer létezik.
  • Képességek: különböző érzékenységű (ISO) és szemcsézetű filmek érhetők el, a finom szemcséjű alacsony ISO-tól a nagyobb szemcsézetű, gyors filmes lehetőségekig.

Kazetta és feltekercselés

Az egyes 135-ös filmtekercseket egytekercses, fényzáró fémkazettákba zárják. A kazetta belső huzalra tekert filmet tartalmaz; a filmet egy tekercsre csíptetik vagy ragasztószalaggal rögzítik, és egy bársonyborítású nyíláson keresztül távozik. A film egyik oldalán levágják a film végét, hogy egy előkét képezzen, amelyet a fényképezőgép felvételi orsójának megfelelő nyílásába kell behelyezni. Méretei és perforációs osztása megegyezik a 35 mm-es filmnyomtató filmével, így a filmvezetés és a sprocket lyukak rendszere kompatibilis a szabványos mechanikákkal.

Tipikus jellemzők a gyakorlatban

  • Kitettség/expó-számok: a gyári tekercsek leggyakoribb hosszai 12, 24 és 36 expozíció (illetve ritkábban 20, 27 stb.).
  • Típusok: színes negatív (legelterjedtebb), színes diák (reversal/slide), fekete-fehér (klasszikus laborálási lehetőségekkel).
  • Feldolgozás és előhívás: professzionális laborok és otthoni készletek is rendelkezésre állnak; a film negatívjai könnyen továbbíthatók digitális szkennelésre vagy hagyományos nagyításra.

Miért volt és miért maradt népszerű?

A 135-ös film sikerét annak köszönheti, hogy jó kompromisszumot nyújt a képminőség és a hordozhatóság között: elegendő felbontást ad a nagyításokhoz, miközben a kazettás kialakítás egyszerűsíti a kezelhetőséget. A formátum óriási lencsekínálatot és kiegészítőkínálatot hozott létre, így fotósok széles köre használta és használja ma is.

Bár a digitális fényképezés jelentősen visszaszorította a filmes piacot, a 135-ös filmet gyártó cégek (például Kodak, Fujifilm, Ilford és mások) továbbra is készítenek filmeket, és a formátum népszerűsége visszatért a hobbi- és művészi fotósok körében.

Használati tippek és megjegyzések

  • Ha kezdő vagy, érdemes kipróbálni különböző ISO-értékű filmeket, hogy érezd a szemcsézet és a dinamika különbségét.
  • A kazettás kialakítás miatt a film nappali fényben betölthető, de mindig figyelj az előkészületre (a filmvezető megfelelő behelyezése megakadályozza a szalagon való elcsúszást).
  • A negatívok archiválása hosszú távra jó megoldás: a jól tárolt film negatívok évtizedekig megőrzik információikat.

Összefoglalva: a 135-ös (35 mm-es) film formátum egyszerre történelmi és napjainkban is élő közeg a fotográfiában — könnyen kezelhető, széles körben elérhető filmformátum, amely gazdag választékot kínál a fotografikus kifejezéshez.