Fotófilm: fényérzékeny műanyaglap a képek rögzítésére
Fotófilm: ismerje meg a fényérzékeny műanyagot, típusait (35 mm, fekete-fehér, színes, infravörös), használatát és a filmfejlődés lépéseit egyszerűen és gyakorlatiasan.
A fényképészeti film egy műanyag lap (vagy tekercs), amelyet képek rögzítésére használnak. A film alapanyagát (a hordozót) általában poliészterből vagy korábban használt celulóz-acetátból készítik, és erre egy vékony, üvegzsírhoz hasonló anyagból (galatinból) készült emulzió réteg kerül. Az emulzió apró ezüst-halogenid kristályokat tartalmaz, ezért a film fényérzékeny: a fényhatás a kristályokban kémiai változást indít el, ami egy láthatatlan, úgynevezett latens (rejtett) képet hoz létre. A filmeket fénytől védő kis dobozokban vagy fényzáró kazettákban szállítják; egy 35 milliméteres tekercs tipikusan 24–36 kockát tartalmaz, de léteznek rövidebb és hosszabb tekercsek is.
Felépítés és működés
A film fő részei:
- Hordozó (base): a műanyag lap, amely a fizikai stabilitást adja.
- Emulzió: gelatinbe ágyazott ezüst-halogenid kristályok, ezek rögzítik a fényinformációt.
- Anti-halation réteg: a hátoldalon található, hogy megakadályozza a visszaverődést és a csillogást.
- Védő- és bevonatrétegek: mechanikai védelmet, csúszást és egyenletes felületet biztosítanak.
A fény hatására az ezüst-halogenid kristályokból kis mennyiségű fémes ezüst képződik — ez a latens kép. A rögzített film önmagában még nem látható; a következő lépés a kémiai előhívás.
Fejlődés és feldolgozás
Miután az összes képet exponálták, a filmet egy speciális kémiai kezelésnek kell alávetni. Ezt nevezik filmfejlődésnek vagy filmfeldolgozásnak. A feldolgozás fő lépései általában:
- Fejlesztés: a latens képet láthatóvá alakítja (a redukció során a megvilágított kristályok fémes ezüstté alakulnak).
- Stop bath: a fejlesztés megállítása (nem minden eljárás használ külön stop-bath-ot).
- Fixálás: a fénnyel meg nem világított ezüst-halogenid kristályokat eltávolítja, így a kép fényálló lesz.
- Öblítés és szárítás: a vegyszerek maradványainak eltávolítása és a film megszárítása.
- Rögzítés utáni kezelések: stabilizálás, védőréteg alkalmazása vagy szárító adalékok használata.
Különböző filmformátumokhoz különböző standardizált eljárások tartoznak: a fekete-fehér filmek egyszerűbb vegyszersorozattal előhívhatók otthon is, a színes pozitív (dia) filmek E-6 eljárást, a színes negatív filmek pedig C-41 eljárást igényelnek, amelyek pontos hőmérséklet- és időszabályozást követelnek. A feldolgozás lehet házi (sötítőszekrény, spirál, tank) vagy laboratóriumi szolgáltatás.
Típusok és érzékenység
Léteznek különféle filmes típusok:
- Fekete-fehér: csak fényességértékeket rögzít; egyszerűbb kémiai feldolgozás és nagy művészi rugalmasság.
- Színes negatív: a leggyakoribb a mindennapi fotózáshoz; nagy expozíciós tartománya (latin: latitude), könnyű előhívás és nyomtatás.
- Színes pozitív (dia, reversal): közvetlenül színes diaképet ad, kontrasztosabb, projekcióra alkalmas.
- Infravörös és speciális érzékenységű filmek: spektrális tartományok kiterjesztésére (például infravörös filmek), tudományos és művészi alkalmazásokhoz.
Az érzékenységet ISO (korábban ASA) számmal adják meg: alacsony ISO (pl. 50–100) finom szemcsét és nagy felbontást ad, de több fényt igényel; magas ISO (pl. 800–3200) kevesebb fényt igényel, viszont nagyobb a szemcsézettség. A filmek dinamikája (hány fényértéket képes rögzíteni részletként) és az expozíciós tolerancia típusonként eltérő. Léteznek olyan módszerek is, mint a push/pull feldolgozás, amelyekkel egy adott filmet érzékenyebbé vagy kevésbé érzékennyé lehet „tölteni” a feldolgozás megváltoztatásával.
Méretek és kiszerelések
A filmek többféle méretben kaphatók:
- 35 mm: a legelterjedtebb, fémdobozos vagy műanyag kazettás tekercs formában (a bekezdésben említett dobozokkal/védelmekkel).
- Középformátum (120/220): nagyobb negatív, jobb részlet- és tónusátadás; professzionális és művészi fotózásban népszerű.
- Nagyformátum (lapok): egyenként exponált nagy lapok (pl. 4×5, 8×10 hüvelyk), rendkívüli felbontással és tonális átmenettel.
- Mozgóképfilm: speciális szélességek (pl. 16 mm, 35 mm mozi) és perforált élkialakítás.
A filmek kiszerelése lehet tekercs, kazetta vagy egyes lapok formájában, attól függően, hogy milyen típusú fényképezőgépet használnak.
Felhasználás, digitalizálás és archiválás
A filmes technika ma is széles körben használatos művészi és szakmai célokra: portré-, tájkép-, divatfotózás, tudományos felvételek, analóg mozifilm és archiválás. A megőrzéshez az előhívott és fixált negatívok megfelelő mosás és száraz, hűvös, sötét tárolás mellett hosszú évtizedekig megőrizhetők; a diák (pozitívok) érzékenyebbek lehetnek a fakulásra, különösen ha nem stabilizált vegyszerekkel dolgoztak.
A fotókat ma gyakran szkennelik be nagy felbontásban digitális archívumhoz vagy utómunkához; a hagyományos sötétkamrás nagyítás (papírnyomat készítése) továbbra is népszerű a művészek körében.
Biztonság és környezet
A filmfeldolgozás során használt kémiai anyagok (fejlesztők, fixálók, stop-bathok) potenciálisan veszélyesek és környezetszennyezők lehetnek, ezért fontos a helyes kezelés, védőfelszerelés használata és a szabályos hulladékkezelés. A fixáló például ezüstvegyületeket tartalmaz, amelyek visszanyerhetők és újrahasznosíthatók. Sok labor és fotós otthoni labor is eleget tesz a helyi előírásoknak a vegyszeres hulladék ártalmatlanítására.
Tippek kezdőknek
- Próbálj ki több ISO-t: alacsony ISO részletgazdag, magas ISO sötétebb fényviszonyokhoz.
- Tárold a felbontatlan filmet hűtőben, hogy tovább tartson meg a minősége.
- Ha saját maga fejleszt, figyelj a pontos hőmérsékletre és időkre, különösen C-41 és E-6 esetén.
- Használj kesztyűt és jó szellőzést a vegyszerekkel való munka során.
A filmes fotózás technikailag és esztétikailag is gazdag lehetőségeket kínál; a film adta textúra, szemcsézettség és tónusok sok fotós számára pótolhatatlanok, még a digitális korszakban is.
Fejletlen Arista fekete-fehér film, ISO 125/22°.
Használja a
A film csak egyszer használható fel. Ezt követően nem használható fel újra (ha véletlenül újra felhasználják, az egy többszörös expozíciónak nevezett műtárgyat eredményez). Amikor a filmet nem használják, le kell takarni a fény elől, különben a ráeső fényt rögzíti. Ezáltal használhatatlanná válik a kép rögzítésére. A filmet egy dobozban, úgynevezett kannában szállítják, hogy a fénysugarak elől el lehessen takarni.
A filmnek megfelelő mennyiségű fényre van szüksége a kép elkészítéséhez. Ha a kép túl világos vagy túl sötét, akkor nem fog megfelelően rögzíteni. Minél tovább tart a film a felvétel, annál több fényt kap. Ha az, amit fényképez, világos, gyorsabban rögzül. Ha sötétebb, a filmnek több időre van szüksége a rögzítéshez.
Azokat a filmeket, amelyeknek kevesebb időre van szükségük a kép rögzítéséhez, "gyorsabb" filmeknek nevezik. A különböző sebességű filmeket ISO-számmal jelölik. Minél magasabb a szám, annál gyorsabbak a filmek. A filmek csak fókuszált fényekből tudnak képet készíteni. Ha nincs lencse a fény fókuszálásához, a film csak a fény befogadásától lesz fehér. Ha 100 helyett 200-as ISO-szintű filmet használunk, akkor csak feleannyi időre van szüksége ugyanarról a jelenetről készült kép rögzítéséhez.
Példák az ISO-számokra: ISO 50, ISO 100, IS0 200, ISO 400, ISO 800 és ISO 1600. Az ISO-számot néha "ASA-számnak" vagy "filmsebességnek" is nevezik. Ha az ISO-szám alacsony, például ISO 50, akkor a filmnek sokáig tart a kép rögzítése. Ezt lassú filmnek nevezik. Ez azt jelenti, hogy a zárnak sokáig kell nyitva maradnia. Ha az ISO-szám magas, például ISO 800, a kép nagyon rövid idő alatt készül el. Ez egy gyors film. Ez azt jelenti, hogy a zárnak gyorsan kell nyitnia és zárnia.
A fényképészeti film feltalálása előtt a fényképezéshez száraz üveglemezeket használtak. A 21. században a legtöbb fényképezőgép már nem használ filmet.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mi az a fényképészeti film?
V: A fényképészeti film egy fényérzékeny műanyag lap, amelyet vizuális jelenetek rögzítésére használnak.
K: Hogyan rögzül egy kép a fényképészeti filmre?
V: A kép akkor rögzül a fényképészeti filmre, amikor a műanyagot fénynek teszik ki.
K: Hogyan védik a fényképészeti filmet a fénytől?
V: A fényképészeti filmet kis tartályokban (dobozokban) tartják, amelyek védik a fénytől.
K: Hogy hívják azt a folyamatot, amely láthatóvá teszi a filmeken lévő képeket?
V: Azt a folyamatot, amely a filmen lévő képeket láthatóvá teszi, filmfejlődésnek vagy filmfeldolgozásnak nevezik.
K: Mi történik az exponált filmmel a filmfeldolgozás során?
V: A filmfeldolgozás után a megvilágított film már nem érzékeny a fényre.
K: Milyen különböző típusú filmek léteznek?
V: Léteznek olyan filmek, amelyeknek több fényt kell exponálni, mint másoknak, amelyek csak fekete-fehérek, és amelyek infravörös fényt képesek rögzíteni.
K: Milyen különböző méretű fényképészeti filmek léteznek?
V: A fényképészeti filmek különböző méretei közé tartoznak a 35 milliméteres filmek (a leggyakrabban használt méret), a fémdobozokban vagy -tartályokban, a papírcsomagolásban vagy egyes lapokban kaphatók.
Keres