1138. évi aleppói földrengés – történelmi katasztrófa és vitatott halálozás
1138. évi aleppói földrengés: részletes történelmi elemzés a katasztrófáról, a vitatott halálozási adatok forrásairól és következményeiről.
Az 1138-as aleppói földrengés 1138. október 11-én történt az észak-szíriai Aleppó város közelében. Az Egyesült Államok geológiai intézete a történelem harmadik leghalálosabb földrengéseként tartja számon 230 000 halálos áldozatával. Ez az összeg azonban ennek a földrengésnek a kombinációjából származik, amelyet a történelmi feljegyzésekben az 1137 novemberében a Dzsazíra-síkságon és az 1139. szeptember 30-án az azerbajdzsáni Ganjában bekövetkezett földrengésekkel kombináltak. Ibn Taghribirdi írt először erről a nagyszámú halottról a XV. században.
Helyszín és geológiai háttér
A földrengés a Közel-Kelet belső vonulatán, a Földközi-tenger keleti medencéjének tektonikailag aktív részén következett be. A régió a Dead Sea Transform és a környező vetőrendszerek hatásterületéhez tartozik; az Aleppó környéki területek hosszú történettel rendelkeznek ismétlődő, erősebb rengésekről. A rengés pontos episztere (földrengésközpont) és magnitúdója nem ismert pontosan a kortárs források és az utólagos katalógusok bizonytalanságai miatt, a modern becslések általában M ~7 körüli rendő erejű eseményt valószínűsítenek (esetenként 7,0–7,5 tartományt jelölnek meg), de ezek csak közelítések.
Források és a halálozás vitatott száma
A 12. századi földrengések dokumentálása elsősorban krónikákon és helyi leírásokon alapul. Több arab és néhány keresztény krónikás megemlíti a rengést és annak következményeit; ezekből azonban részletekben és értelmezésben eltérések adódnak. A rendkívül magas, 230 000 fős halálozási számot nem kortárs beszámolók közvetlen adatai támasztják alá: a nagy összeg inkább későbbi források és modern katalógusok összevonásából alakult ki. Ibn Taghribirdi, az egyiptomi történetíró a XV. században említette a nagyszámú áldozatot, és későbbi történetírók ezt a számot átvehették.
Modern kutatók rámutatnak, hogy több, egymástól függetlenül bekövetkezett rengést (például az 1137–1139 közötti eseményeket) néha egyetlen katasztrófaként jegyeztek fel vagy összevontak a kronológiai bizonytalanságok miatt, ami a halálozási adatok jelentős túlbecsléséhez vezethet. Ezért a 230 000-es számot sokan óvatosan kezelik, és a valós emberveszteség jóval bizonytalanabb, helyi és részleges forrásokon alapuló érték lehet.
Hatások és következmények
A rendelkezésre álló források alapján a rengés kiterjedt építési károkat okozhatott Aleppó és környékének településein, és hatása valószínűleg több városra és falura is kiterjedt a régióban. A középkori források gyakran a várak, városfalak és épületek rongálódását, földcsuszamlásokat és infrastrukturális zavarokat említik, de a pontos hatósugarat és a pusztítás mértékét nehéz rekonstruálni.
A középkori társadalom számára az ilyen rengések politikai, gazdasági és társadalmi következményekkel is járhattak: a pusztítás hatott a mezőgazdaságra, a kereskedelemre és a városok védelmi képességére is, ami különösen fontos volt a korszak helyi hatalmi viszonyaiban (például a keresztes államok és a szeldzsuk, valamint a helyi emírek kapcsolataiban).
Modern kutatások és forráskritika
Napjaink kutatói — köztük szeizmológusok és történészek — a rendelkezésre álló krónikás beszámolókat összevetik geofizikai és régészeti adatokkal, valamint más, független forrásokkal, hogy pontosabb képet kapjanak az eseményről. Kutatók, például N. Ambraseys és E. Guidoboni neves munkáikban foglalkoznak a középkori földrengések leírásainak kritikájával és a regionális szeizmicitás rekonstruálásával. Ezek a vizsgálatok rendre hangsúlyozzák a források kronológiai bizonytalanságait és a későbbi összevonások veszélyét.
Összességében az 1138-as aleppói földrengés valós esemény volt, amely jelentős regionális hatással járt, de a pontos pusztítási mérték és a halálozás számszerű értéke ma sem teljesen tisztázott. A történelmi földrengések tanulmányozása továbbra is fontos a régió hosszú távú szeizmikus kockázatának megértéséhez.
További források
- Részletes forráskritikai és szeizmológiai elemzések találhatók modern katalógusokban és tanulmányokban (például Ambraseys szerzői munkái és a mediterrán történeti szeizmicitást feldolgozó katalógusok).
- Érdeklődők számára ajánlott történelmi krónikák és azok modern kiadásai, továbbá a regionális régészeti kutatások eredményei, amelyek segítenek a középkori események helyszíni nyomainak feltárásában.
Keres