Wushu – kínai harcművészet és nemzetközi versenysport (taolu, sanda)

Wushu — hagyományos kínai harcművészet és nemzetközi versenysport: taolu formák, légi technikák, sanda küzdelmek, IWUF világbajnokságok és története.

A wushu egy olyan sport, amely a hagyományos kínai harcművészetekből ered. Kínában 1949 után szervezték meg és standardizálták a gyakorlását: a hagyományos kínai harcművészetek gyakorlásának államosítására hozták létre ezt a rendszert. A versenyek többsége a hagyományos stílusok technikáit és esztétikáját tükrözte, de központi szerepet kaptak a kormányzati bizottságok által kidolgozott szabályok és minták. A wushu a Nemzetközi Wushu Szövetség (IWUF) révén vált valódi nemzetközi sportággá; az IWUF kétévente rendezi meg a Wushu Világbajnokságot. Az első világbajnokságot 1991-ben rendezték Pekingben, amelyet Yuan Wen Qing nyert meg.

Történet és fejlődés

A modern wushu célja volt, hogy egységesítse és versenyképes formába öntse a sokszínű kínai harcművészeti hagyományokat. A 20. század közepétől a kínai sporthatóságok rendszerezetten összeállították a formagyakorlatokat és technikákat, amelyek könnyebben taníthatók és bíráltathatók voltak versenyhelyzetben. A wushu gyorsan nemzetközi sporttá vált: az IWUF létrehozása után egyre több ország kezdett foglalkozni vele, és ma már világméretű versenyhálózata van.

Versenyszerű wushu — két fő ágazat

A versenyszerű wushu két alapvető szakága a taolu és a sanda.

Taolu (套路; formák)

A taolu harcművészeti mintákat és mozgássorozatokat foglal magában. Ezeket meghatározott szabályok szerint értékelik és pontozzák; a pontozás a technikai kivitelezésre, az elsajátítás pontosságára, az erőkifejtésre és az előadásmódra is kiterjed.

• Gyakori elemek: állások, rúgások, ütések, egyensúlyozások, ugrások, söprések és dobások.
• Időtartam: a versenyformáknak időhatára van, amely 1 perc 20 másodperctől több mint öt percig terjedhet a kategóriától és korosztálytól függően.
• Modern elemek: a mai wushu-versenyzőket gyakran olyan légi technikákra képezik ki, mint az 540 és 720, sőt a 900 fokos ugrások és rúgások, amelyek látványossá teszik a versenyeket.
• Formatípusok: vannak puszta kéz (barehand) és fegyveres formagyakorlatok (például kard, lándzsa), valamint egyéni és csapat/forma-csoport kategóriák.

Sanda (散打; sparring)

A sanda (néha sanshou vagy Lei tai) egy modern, teljes érintkezéses harci módszer és versenysport. Hatással volt rá a hagyományos kínai ökölvívás, a kínai birkózás és más kínai grappling rendszerek. A sanda a wushu összes harci jellemzőjét magában foglalja: ütéseket, rúgásokat, dobásokat és földharci elemeket.

• Gyakorlatok: támadások és védekezések kombinációja, dobások, zárak és földrevitel (a szabályrendszer korlátozza bizonyos veszélyes technikákat).
• Stílusokhoz való hasonlóság: a sanda külső megjelenésében hasonlít a kick-box vagy a Muay Thai versenyeire, de több grappling technikát és dobást enged meg.
• Versenyformátum: a sanda harci mérkőzéseket gyakran taolu vagy formaversenyekkel együtt tartják ugyanazon verseny alatt.
• Értékelés és súlycsoportok: a mérkőzések pontozása, időtartama és a súlycsoportok rendszere hasonló más küzdősportokhoz; védőfelszerelés használata kötelező a sérülések csökkentésére.

Szabályok, pontozás és bíráskodás

A taolu pontozása több komponensből áll: technikai pontozás (helyes végrehajtás), művészi értékelés (kifejezés, ritmus), bónuszok a nehéz elemekért (pl. magas forgások, sokszoros ugrások). A bírák pontrendszere szigorú, tizedes pontozással működik, és a hibákat levonják a végső pontszámból.

A sanda mérkőzéseken a pontokat ütésért, rúgásért, sikeres dobásért és földre vitelésekért ítélik oda; a bírók és pontozóbírók figyelik a tiszta találatokat, a kontrollt és a küzdő szabálykövetését.

Felszerelés és biztonság

• Taolu: könnyű, hagyományos vagy modern szabású ruházat, általában speciális wushu cipő. Fegyveres formáknál megfelelően karbantartott eszközöket használnak.
• Sanda: fej-, test- és fogvédő, kéz- és lábvédők; mérkőzéseken gyakran kötelező a harcmeze.
• Biztonság: a szabályrendszer tiltja a veszélyes, életveszélyes technikákat; edzésen fokozatosan vezetnek be erőteljes mozdulatokat, és a versenyeken szigorú orvosi ellenőrzés van.

Képzés és technikák

A wushu-tréning erőteljes fizikai és technikai felkészítést igényel:

• Alapok: erőnlét, hajlékonyság, koordináció és állásgyakorlatok.
• Speciális mozdulatok: koreografált formagyakorlatok (taolu), repülőtechnikák és a fegyveres formákra jellemző manipuláció.
• Sanda-specifikus gyakorlatok: sparring, dobástechnikák, földharci és zártechnikák, taktikai felkészülés.

Nemzetközi versenyek és helyzete

A wushu számos nemzetközi eseményen jelen van: az IWUF által szervezett Wushu Világbajnokságokon kívül kontinensbajnokságok, világkupák és ifjúsági versenyek zajlanak. Bár a wushu nem szerepelt hivatalos olimpiai sportként (a 2008-as pekingi bemutatón azonban erős volt a jelenléte), több helyen is a sportági elismerés és az olimpiai integráció lehetősége felé törekednek.

Összegzés

A wushu egyszerre tradicionális és modern: megőrzi a kínai harcművészeti hagyományokat, miközben versenyképes, látványos sporttá formálódott. A taolu a formai és esztétikai készségeket díjazza, a sanda a valós küzdelmi képességeket teszi próbára. Mindkét ágazat szerteágazó technikákat, szakmai szabályrendszert és nemzetközi versenyhálózatot kínál a gyakorlóknak.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a wushu?

K: Ki hozta létre a wushut?

K: Hogyan vált a Wushu nemzetközi sportággá?

K: Mi a versenyszerű wushu két szakága?

K: Mit foglal magában a taolu?

K: Mennyi ideig tarthat a taolo a versenyeken?

K: Mihez hasonlít a sanda?

Keresés betűvel