Trilemma: a gonosz problémája — definíció, eredet és filozófiai vita

Fedezze fel a trilemma – a gonosz problémája eredetét, Epikurosz és Hume érveit, valamint a kortárs filozófiai vitát: definíció, történet és elemzés egy helyen.

A trilemma olyan nehéz választás, ahol három különböző lehetőség van, és ahol mindegyik lehetőség kedvezőtlennek tűnik.

A trilemma definíciójának egyik legkorábbi használata Epikurosz görög filozófusé, aki szerint nincs mindenható és mindenható Isten. David Hume a következőképpen foglalta össze ezt a trilemmát:

1. Ha Isten nem képes megakadályozni a rosszat, akkor nem mindenható.
2. Ha Isten nem hajlandó megakadályozni a rosszat, akkor nem mindenható jó.
3. Ha Isten akarja és tudja is megakadályozni a rosszat, akkor miért létezik?

Bár hagyományosan Epikurosznak tulajdonítják, felmerült, hogy valójában egy korai szkeptikus író, valószínűleg Karneadész műve lehet.

A filozófiai tanulmányokban az ezzel a trilemmával kapcsolatos vitákat és vitákat gyakran a "gonosz problémájaként" emlegetik.

Mit jelent általánosan a trilemma?

A trilemma olyan logikai vagy döntési helyzetet jelöl, amelyben három állítás vagy lehetőség közül kell választani, és mindhárom elfogadása valamilyen szempontból problémás. A filozófiában a legismertebb trilemma a rossz problémája (problem of evil), ahol a kérdés arra irányul, hogy hogyan egyeztethető össze a világban tapasztalható rossz és szenvedés egy mindenható, mindentudó és minden jó Isten létezésével.

Történeti háttér és eredet

A probléma gyökerei az ókori görög gondolkodásig nyúlnak vissza. A cikk elején említett Epikuroszhoz kötött megfogalmazás az egyik legrégebbi ismert változat, de forráskritika alapján felmerült, hogy a klasszikus forma inkább a szkeptikus Karneadészhez köthető. A modern filozófiai irodalomban jelentős újraértelmezéseket és kibővítéseket találunk az újkori szerzőknél, különösen David Hume és később J. L. Mackie, William Rowe, Alvin Plantinga munkáiban.

Hume és a klasszikus formuláció

David Hume (vagy a Hume-i hagyományban idézett rövidített változat) a trilemmát a következő, tömör formában foglalta össze: ha Isten mindenható és mindenható jó, akkor miért létezik a rossz? A fent idézett három pont logikailag a következő problémára mutat rá:

• Ha Isten képes megakadályozni a rosszat, de nem teszi, akkor nem jó.
• Ha Isten jó, de nem képes megakadályozni a rosszat, akkor nem mindenható.
• Ha Isten egyszerre mindenható és jó, akkor miért létezik rossz? — ami ellentmondáshoz vezethet, ha a világban tényleges rossz van.

Logikai és evidenciális értelmezés

A filozófiai vitákban megkülönböztetik a trilemma logikai és evidenciális (tapasztalati) dimenzióját:

• Logikai probléma: itt az érvelés azt próbálja megmutatni, hogy az isteni tulajdonságok (mindenható, mindentudó, minden jó) és a rossz létezése között egyszerűen ellentmondás áll fenn; ha ez igaz, akkor a három állítás nem lehet egyszerre igaz.
• Evidenciális probléma: kevésbé erős: nem állítja, hogy az istenfogalom logikailag lehetetlen, hanem azt, hogy a világban tapasztalható szenvedés és gonoszság valószínűtleníti egy ilyen Isten létezését. Ez a változat empirikus és valószínűségi érveken alapul.

Rendkívül fontos válaszok és teodíciák

A filozófusok és teológusok többféle választ dolgoztak ki a trilemmára; a leggyakoribbak:

• Szabad akarat védelem (Free Will Defense): azt állítja, hogy a rossz némely formái (különösen erkölcsi rosszok) következményei az emberi szabadságnak. Egy mindenható, jó Isten a szabad választás lehetőségét adhatta a teremtményeknek, és a rossz bizonyos mértékű szabad választással együtt járhat. Alvin Plantinga híresen formalizálta ezt a gondolatot az úgynevezett „szabad akarat védelmével”.
• Lélekformáló (soul-making) teodícia: Irenaeus és később John Hick nevéhez kötődik; szerintük a szenvedés olyan körülmény, amelyben a személyiség és erkölcsi jellem fejlődhet — tehát a rossz bizonyos „nagyobb jókra” vezethet.
• Skeptikus teizmus: az az álláspont, hogy az emberi lény korlátozott megértése miatt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ítéletet hozzunk Isten erkölcsi okairól; az isteni okok gyakran meghaladják emberi megértésünket.
• Processzteológia és korlátozott omnipotencia: egyes alternatív elméletek azt javasolják, hogy Isten hatalma korlátozottabb, mint a klasszikus teizmus feltételezi, így nem ő okozza a rosszat, és nem is képes minden rosszt megakadályozni.
• Nagyobb jó érvek és kompenzáló elvek: egyes teodíciák szerint adott rossz szükséges lehet egy nagyobb jóhoz, amely végül igazolja a szenvedést az örökkévalóság perspektívájából.

Kritikák és ellenérvek

A fenti válaszokkal szemben számos kritika merült fel:

• A szabad akarat védelem nem magyarázza a természetes rosszat (pl. földrengések, betegségek), amelyek nem az emberi döntések következményei.
• A „nagyobb jó” érvek gyakran csak utólagos racionalizációként tűnnek, és nem adnak kielégítő magyarázatot a nagymértékű vagy indokolatlan szenvedésre.
• Skeptikus teizmus egyes kritikusai szerint túl könnyen mentesíti Isten fogalmát, és megtagadja a racionális vizsgálat jogosságát.
• A logikai forma (ha sikeres) súlyos következményekkel jár: ha egyértelműen kimutatható a ellentmondás, az a klasszikus teizmus teljes elvetéséhez vezetne; ezért a vita nagyon éles a filozófusok között.

Jelentőség és kortárs vita

A trilemma és a gonosz problémája ma is központi téma a vallásfilozófiában, mert összekapcsolja a metafizikát, etikát, logikát és empirikus tényeket. A vita hatással van teológiára, etikai gondolkodásra és arra is, hogyan értelmeznek emberek vallási tapasztalatokat nehéz életesemények közepette. Kortárs kutatásokban részletezik a valószínűségi érveket, a globális rossz-disztribúció kérdéseit és a pszichológiai hatásokat, amelyeket a szenvedés teológiai magyarázatai gyakorolnak a hívő és nem hívő emberekre egyaránt.

Összegzés

A trilemma a rossz problémájában világosan felvázolja a konfliktust a világban jelenlévő rossz és a klasszikus allmighty-good Istenkép között. Bár a filozófia évszázadok óta számos válasszal és kritikával reagált rá, a kérdés továbbra is nyitott és élénk kutatás tárgya, mivel a válaszok lényegében érintik a hit, az ésszerűség és az emberi tapasztalat mély kérdéseit.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a trilemma?

K: Kinek tulajdonítják, hogy először használta a trilemma fogalmát?

K: Mi a trilemma David Hume által összefoglalt formájában?

V: David Hume szerint a trilemma a következő: Ha Isten nem képes megakadályozni a rosszat, akkor nem mindenható. Ha Isten nem akarja megakadályozni a rosszat, akkor nem mindenható jó. Ha Isten egyszerre akarja és képes megakadályozni a rosszat, akkor miért létezik a rossz?

K: Mi a "gonosz problémája" a filozófiában?

K: Epikuroszon kívül kit javasoltak még a trilemma lehetséges szerzőjeként?

K: Mi az az érv, amely a trilemma alapján a mindenható és minden jó Isten létezése ellen szól?

K: Mi a trilemma jelentősége a filozófiában?

Keresés betűvel