Tanjore kerület a brit India idején a Madras elnökség (Madras Presidency) egyik fontos közigazgatási egysége volt. Területe a mai Thanjavur, Tiruvarur és Nagapattinam kerületek nagy részét fedte le, továbbá magában foglalta a Tamil Nadu Tamil Nadu-i Pudukkottai kerület Aranthangi talukját. A központi város, Thanjavur, a Chola dinasztia kulturális örökségének egyik legfontosabb központja volt, és a Madrasz Elnökség leggazdagabb, legvirágzóbb kerületei közé tartozott.
Történet
A kerületet formálisan 1799-ben hozták létre, miután a Thanjavur Maratha uralkodója, Serfoji II. a trón visszaszerzéséért cserébe jelentős területeket átadott a Brit Kelet-indiai Társaságnak. A brit közigazgatás alatt Tanjore stratégiai és gazdasági jelentősége nőtt: a termékeny deltavidék gazdagsága adó- és exportforrást jelentett, ugyanakkor a korszak közigazgatási reformjai, földadó-rendszerei és infrastruktúra-fejlesztései is átalakították a vidéki társadalmat.
Földrajz és éghajlat
Tanjore a Cauvery (Kaveri) folyó deltájában helyezkedett el, amely Dél-India egyik leggazdagabb és legtermékenyebb mezőgazdasági régióját alkotja. A talaj öntött földekből és alluviális hordalékból áll, jó vízoldal-ellátottsággal. Az éghajlat trópusi, a csapadék döntően az északkeleti és délnyugati monszunokra támaszkodik. A térségben található ősi vízépítmények, például a Kallanai (Grand Anicut) gát hagyományosan biztosítják az öntözést, ez is hozzájárult a rizstermesztés magas szintjéhez.
Gazdaság és mezőgazdaság
A kerület gazdasága elsősorban mezőgazdaságon alapult: a Cauvery-delta kiválóan alkalmas rizskultúrára, így a rizs volt a legfontosabb termény. Emellett termesztettek cukornádat, gyapotot és zöldségeket is. Az öntözéses mezőgazdaság miatt Tanjore viszonylag ellenálló volt a járulékos éhínségekkel szemben: például az 1876–78-as nagy éhínség Tanjore kerületet viszonylag kevésbé érintette, mint sok belsőbb vagy kevésbé öntözött térséget.
A mezőgazdaság mellett a kézműipar és a helyi feldolgozóipar (például rizsőrlés, textil- és fémművesség) is fontos volt. Thanjavur híres volt fémöntvényeiről (többek között bronzművességéről), valamint jellegzetes Tanjore-festményeiről és más művészeti hagyományairól, amelyek mind hozzájárultak a kerület gazdasági és kulturális életéhez.
Népesség és társadalom
A kerület népessége túlnyomórészt falusi lakosságból állt, a mezőgazdasági foglalkozások domináltak. Vallási és nyelvi szempontból a hindu vallás és a tamil nyelv voltak uralkodóak; kisebb muszlim és keresztény közösségek is éltek a térségben. A társadalmi berendezkedésben jelentős szerepet játszottak a helyi földbirtokos osztályok és különböző mesterségbeli közösségek, akik a helyi kézműipart, kereskedelmet és vallási intézményeket működtették.
Kultúra és örökség
Thanjavur kulturális jelentősége kiemelkedő: a város és környéke a klasszikus déli indiai művészet, a Carnatic zene, a bharatanatyam tánc és a templomi építészet fontos központja. Az itt emelkedő nagy templomok, freskók és szobrászat a Chola-kor építészeti örökségét továbbvitték és megőrizték. A tradicionális művészetek és fesztiválok (például a helyi templomi ünnepek és a mezőgazdasági ünnepek, mint a Pongal) ma is erős identitás- és közösségformáló szerepet töltenek be.
Közigazgatás és közlekedés
A brit korszak alatt Tanjore kerületet az elnökség közigazgatási rendje szerint osztották talukokra és alkerületekre, helyi tisztségviselőkkel és adórendszerrel. A közlekedés fejlődése — utak és vasút kiépülése — összekapcsolta a térséget a Madrasz elnökség többi részével és a part menti kikötőkkel, elősegítve az áruforgalmat és a piacok bővülését.
Örökség és mai helyzet
A történelmi Tanjore kerület területe ma több közigazgatási egységre tagozódik, de kulturális és mezőgazdasági jelentősége továbbra is felismerhető: a régió továbbra is fontos rizstermelő térség, és Thanjavur örökségi értékei — templomok, művészetek és hagyományok — jelentős turisztikai és tudományos érdeklődés tárgyai.
Összefoglalásként, Tanjore kerület a Cauvery-delta gazdag, kulturálisan gazdag és mezőgazdaságilag fontos régiója volt a Madrasz Elnökségen belül: története, földrajza és kulturális öröksége ma is meghatározó a Dél-India történelmi és társadalmi arculatában.