Tanjore (Thanjavur) kerület — Madras elnökség története és földrajza
Tanjore (Thanjavur) kerület története és földrajza: Chola örökség, Cauvery-delta gazdagsága, brit Madras elnökség, rizstermesztés és az 1799-es politikai változások.
Tanjore kerület a brit India idején a Madras elnökség (Madras Presidency) egyik fontos közigazgatási egysége volt. Területe a mai Thanjavur, Tiruvarur és Nagapattinam kerületek nagy részét fedte le, továbbá magában foglalta a Tamil Nadu Tamil Nadu-i Pudukkottai kerület Aranthangi talukját. A központi város, Thanjavur, a Chola dinasztia kulturális örökségének egyik legfontosabb központja volt, és a Madrasz Elnökség leggazdagabb, legvirágzóbb kerületei közé tartozott.
Történet
A kerületet formálisan 1799-ben hozták létre, miután a Thanjavur Maratha uralkodója, Serfoji II. a trón visszaszerzéséért cserébe jelentős területeket átadott a Brit Kelet-indiai Társaságnak. A brit közigazgatás alatt Tanjore stratégiai és gazdasági jelentősége nőtt: a termékeny deltavidék gazdagsága adó- és exportforrást jelentett, ugyanakkor a korszak közigazgatási reformjai, földadó-rendszerei és infrastruktúra-fejlesztései is átalakították a vidéki társadalmat.
Földrajz és éghajlat
Tanjore a Cauvery (Kaveri) folyó deltájában helyezkedett el, amely Dél-India egyik leggazdagabb és legtermékenyebb mezőgazdasági régióját alkotja. A talaj öntött földekből és alluviális hordalékból áll, jó vízoldal-ellátottsággal. Az éghajlat trópusi, a csapadék döntően az északkeleti és délnyugati monszunokra támaszkodik. A térségben található ősi vízépítmények, például a Kallanai (Grand Anicut) gát hagyományosan biztosítják az öntözést, ez is hozzájárult a rizstermesztés magas szintjéhez.
Gazdaság és mezőgazdaság
A kerület gazdasága elsősorban mezőgazdaságon alapult: a Cauvery-delta kiválóan alkalmas rizskultúrára, így a rizs volt a legfontosabb termény. Emellett termesztettek cukornádat, gyapotot és zöldségeket is. Az öntözéses mezőgazdaság miatt Tanjore viszonylag ellenálló volt a járulékos éhínségekkel szemben: például az 1876–78-as nagy éhínség Tanjore kerületet viszonylag kevésbé érintette, mint sok belsőbb vagy kevésbé öntözött térséget.
A mezőgazdaság mellett a kézműipar és a helyi feldolgozóipar (például rizsőrlés, textil- és fémművesség) is fontos volt. Thanjavur híres volt fémöntvényeiről (többek között bronzművességéről), valamint jellegzetes Tanjore-festményeiről és más művészeti hagyományairól, amelyek mind hozzájárultak a kerület gazdasági és kulturális életéhez.
Népesség és társadalom
A kerület népessége túlnyomórészt falusi lakosságból állt, a mezőgazdasági foglalkozások domináltak. Vallási és nyelvi szempontból a hindu vallás és a tamil nyelv voltak uralkodóak; kisebb muszlim és keresztény közösségek is éltek a térségben. A társadalmi berendezkedésben jelentős szerepet játszottak a helyi földbirtokos osztályok és különböző mesterségbeli közösségek, akik a helyi kézműipart, kereskedelmet és vallási intézményeket működtették.
Kultúra és örökség
Thanjavur kulturális jelentősége kiemelkedő: a város és környéke a klasszikus déli indiai művészet, a Carnatic zene, a bharatanatyam tánc és a templomi építészet fontos központja. Az itt emelkedő nagy templomok, freskók és szobrászat a Chola-kor építészeti örökségét továbbvitték és megőrizték. A tradicionális művészetek és fesztiválok (például a helyi templomi ünnepek és a mezőgazdasági ünnepek, mint a Pongal) ma is erős identitás- és közösségformáló szerepet töltenek be.
Közigazgatás és közlekedés
A brit korszak alatt Tanjore kerületet az elnökség közigazgatási rendje szerint osztották talukokra és alkerületekre, helyi tisztségviselőkkel és adórendszerrel. A közlekedés fejlődése — utak és vasút kiépülése — összekapcsolta a térséget a Madrasz elnökség többi részével és a part menti kikötőkkel, elősegítve az áruforgalmat és a piacok bővülését.
Örökség és mai helyzet
A történelmi Tanjore kerület területe ma több közigazgatási egységre tagozódik, de kulturális és mezőgazdasági jelentősége továbbra is felismerhető: a régió továbbra is fontos rizstermelő térség, és Thanjavur örökségi értékei — templomok, művészetek és hagyományok — jelentős turisztikai és tudományos érdeklődés tárgyai.
Összefoglalásként, Tanjore kerület a Cauvery-delta gazdag, kulturálisan gazdag és mezőgazdaságilag fontos régiója volt a Madrasz Elnökségen belül: története, földrajza és kulturális öröksége ma is meghatározó a Dél-India történelmi és társadalmi arculatában.
Demográfiai adatok
A Tanjore körzet területe összesen 9600 négyzetkilométer volt. Lakossága 1901-ben 2 245 029 fő volt. A népsűrűség 234 lakos/négyzetkilométer (605/négyzetmérföld) volt. Az 1901-es népszámlálási statisztika szerint Tanjore az ötödik legnépesebb kerület volt a Madras elnökségben, és a második legsűrűbben lakott kerület Madras város után.
Az 1901-es népszámlálás szerint a lakosság 91 százaléka hindu, 5 százaléka muszlim és 4 százaléka keresztény volt. A hinduk közül a parajjárok (310 391 fő), a vannijárok (235 406 fő), a vellalárok (212 168 fő), a kallárok (188 463 fő), a pallárok (159 855 fő), a valajjárok (137 216 fő) és a bráhmanák (118 882 fő) voltak a legnépesebbek. A kallárok főként Tanjore és Pattukkottai taluk nyugati részén voltak jelen. Tanjore-ban volt a harmadik legmagasabb a brahmin népesség a Madrasz Elnökségben (több mint 6%) Dél-Kanara és Ganjam után, és a legmagasabb a tamil nyelvű kerületek között. A muszlimok többsége marakkayar vagy labbais volt, és Kumbakonam talukban koncentrálódott, ahol a Mannargudi talukban lévő Koothanallur mellett Ayyampettai, Rajagiri és Pandaravadai városokban képezték a többséget. Negapatam és Pattukkottai talukban is nagy számban voltak jelen. A kerület teljes keresztény lakosságának több mint egyharmada Tanjore talukban élt. Összesen mintegy 600 dzsainát tartottak számon, akik főként Tanjore és Mannargudi talukban koncentrálódtak.A fő muszlim imahelyek a Nagore dargah mellett Tanjore-ban és Muttupet-ben voltak.
A tamil nyelvet a lakosság túlnyomó többsége beszéli anyanyelvként, míg a telugu nyelvet körülbelül 3%-a beszéli. További beszélt nyelvek a marathi (13 651) és a szaurasztri vagy patnuli.
Hivatkozás
1. ↑ The 1.01.11.21.31.4Imperial Gazetteer of India. London: Clarendon Press. 1908. pp. 23. kötet.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a Tanjore körzet?
V: A Tanjore körzet a brit India egykori Madrasz elnökségének egyik körzete volt.
K: Mekkora területet foglalt magában a Tanjore körzet?
V: A Tanjore körzet a mai Thanjavur, Tiruvarur és Nagapattinam kerületek területét, valamint a Tamil Nadu államban lévő Pudukkottai körzet Aranthangi talukját foglalta magába.
K: Miért tekintették Tanjore-t a Chola kulturális örökség központjának?
V: Tanjore-t azért tekintették a Chola kulturális örökség központjának, mert számos, a Chola-dinasztiához kapcsolódó történelmi helyszín és műemlék található itt.
K: Mikor alakult meg a Tanjore kerület?
V: A Tanjore kerületet 1799-ben hozták létre.
K: Ki engedte át királysága nagy részét a brit Kelet-indiai Társaságnak a trónra való visszaszerzésért cserébe?
V: A Thanjavur maratha uralkodó, Serfoji II. a trónvisszaszerzésért cserébe a brit Kelet-indiai Társaságnak engedményezte királysága nagy részét.
K: Milyen a Tanjore kerület földrajzi fekvése?
V: Tanjore kerület a Cauvery-deltán fekszik, és Dél-India egyik leggazdagabb rizstermesztő régiója.
K: Tanjore kerületet sújtották éhínségek?
V: Tanjore kerületet alig érintették éhínségek, például az 1876-78-as nagy éhínség.
Keres