A Szent Eduárd‑korona a koronázási díszruha legfontosabb darabja, amely a brit uralkodó megkoronázásának szimbolikus tetőpontját jelenti. A jelenleg ismert korona nagyrészt II. Károly 1661. április 23‑i koronázására megrendelt újraalkotásból ered, amelyet Robert Viner koronakészítő készített az 1649‑ben a polgárháborút követően elpusztított vagy elkobzott középkori koronák helyett. A későbbi évszázadokban, különösen III. Vilmos 1689‑es koronázása után, szerepe, használata és megjelenítése változott: gyakran vitték a körmenetekben, illetve oltárra helyezték, és a tényleges nyilvános megkoronázáskor sokszor a császári állami koronát használták. A hagyományos helyére a koronázási szertartáson csak V. György 1911‑es koronázásakor állt vissza.

Forma, anyagok és díszítés

A korona masszív aranyból készült keretből áll, melyet bársonytető és hermelin szegély egészít ki. Súlya hivatalosan 71 uncia 14 dwt

A korona díszítéséhez használt kövek a koronázási ceremóniák idejére rendszerint kölcsönzött, valódi drágakövekkel kerültek be, majd kiállításra helyezéskor utánzatokra cserélték azokat. 1911‑ben például 444 féldrágakőből állt a díszítés.

Főbb anyagok és díszítőelemek (a leggyakoribb megnevezések alapján):

  • arany, ezüst, platina
  • zománc
  • turmalin, topáz, rubin, ametiszt, zafír, gránát, peridot, cirkon, spinell, akvamarin
  • bársony és hermelin bélés

A korona tipikus elemei: keresztpattékák, liliomformák (fleur‑de‑lis), kettő vagy több ív (arch) amelyek egy központi monde‑ot és fölötte feszületet vagy keresztet hordoznak — mindez a monarchia keresztény jellegét és az uralkodó felségjogát jelképezi.

Történet és használat a koronázási rítusban

A Szent Eduárd‑koronát a koronázási liturgia csúcspontján helyezik az uralkodó fejére. A ceremóniát a canterburyi érsek végzi: miután az uralkodót megkenték, az érsek leveszi a koronát az oltárról, és ünnepélyesen a fejére helyezi. Ekkor hangzik el az "Isten óvja a királyt/királynőt" felhívás, és a jelenlévő hercegek, méltóságok és a papság hódolata következik. A trombiták és a királyi tisztelgés a londoni Towerben található Királyi Ékszerek Háza (Jewel House) hagyományos helyszínére és őrzésére emlékeztetnek.

Fontos megkülönböztetni a Szent Eduárd‑korona rituális szerepét: hagyományosan ezzel a koronával végzik a tényleges megkoronázást (az anointálás után), de a további ünnepségekhez és a nyilvános körmenethez az uralkodók gyakran a könnyebb Imperial State Crown‑t vették föl, mivel a Szent Eduárd‑korona nehéz és masszív.

Őrzés, restauráció és kiállítás

A koronát — a többi brit koronázási ékszerrel együtt — a Tower of Londonban őrzik és a látogatók többsége számára is bemutatják. Mivel a valódi drágakövek értékesek és sérülékenyek, a koronázásokra gyakran kölcsönzött köveket használtak, míg kiállításon utánzatokkal helyettesítették a sérülések és lopások elkerülésére. A korona időről időre restauráción esik át, hogy megőrizzék szerkezeti épségét, valamint a bársonybélést és a hermelint.

Jelentőség ma

A Szent Eduárd‑korona továbbra is a brit monarchia egyik legfontosabb szimbóluma: a koronázási szertartás szakrális központja és a történelem, hagyomány folytonosságának jelképe. Bár használata a 17–18. században időnként háttérbe szorult, mai napig megőrzi speciális szerepét, és a modern koronázások alkalmával újra és újra a figyelem középpontjába kerül.