Római polgárjog
Róma ügyfélállamainak polgárai és szövetségesei (socii) megkaphatták a római polgárság egy korlátozott formáját, például a latin jogot. Ezek a polgárok nem szavazhattak és nem választhattak a római választásokon. A rabszolgák tulajdonnak számítottak, és nem rendelkeztek jogi személyiséggel. Idővel a római jog alapján némi védelemre tettek szert.Az egyes római polgárok számára biztosított jogok az idők során a származási helyük és az államnak nyújtott szolgálatuk szerint váltakoztak. A római jogban az egyén államon belüli besorolása szerint is változott. A különböző jogi osztályokat az egyes osztályok által élvezett jogok különböző kombinációi határozták meg. A lehetséges jogok azonban, amelyekkel a római jog által megszólított polgárok rendelkeztek, a következők voltak:
A tóga a római férfi polgár jellegzetes ruhadarabja volt, és a császárok (itt Antoninus Pius) szobrai gyakran ábrázolják őket tógában (togatus). Ius suffragiorum: A római gyűléseken való szavazati jog.
Ius gentium: században kidolgozott jogi elismerése annak, hogy a római ügyek egyre nagyobb nemzetközi kiterjedésűek, és hogy a római jognak foglalkoznia kell a római polgárok és a külföldi személyek közötti helyzetekkel. A ius gentium tehát a kor széles körben elfogadott nemzetközi jogának római jogi kodifikációja volt, és a görög városállamok és más tengeri hatalmak magasan fejlett kereskedelmi jogán alapult.[4] A ius gentium által biztosított jogokat úgy tekintették, hogy azok minden személyt megillettek; így inkább az emberi jogok, mint az állampolgársághoz kötött jogok fogalmáról van szó. Ius conubii: Az a jog, hogy valaki római polgárral római elvek szerint törvényes házasságot kössön,[5] hogy a paterfamilias törvényes jogait élvezze a család felett, és hogy bármely ilyen házasságból származó gyermekeket római polgárnak számítsák. Ius migrationis: Az a jog, hogy az állampolgárság szintjét megőrizze az egyén, ha egy hasonló státuszú poliszba költözik. Például a cives Romani (lásd alább) tagjai megtartották teljes civitasukat, amikor teljes jogú római kolóniába, azaz colonia civium Romanorumba vándoroltak. A latinok is rendelkeztek ezzel a joggal, és megtartották ius Latii jogukat, ha más latin államba vagy latin kolóniába (latina colonia) költöztek. Ez a jog nem őrizte meg az állampolgárság szintjét, ha valaki alacsonyabb jogállású kolóniába költözött; a latina coloniába költöző teljes jogú római állampolgárokat a ius Latii szintjére csökkentették, és az ilyen költözésnek és státuszcsökkentésnek önkéntes cselekedetnek kellett lennie. Az egyes adók és egyéb jogi kötelezettségek alóli mentesség joga, különösen a helyi szabályok és rendeletek[6] alól. A bírósági tárgyaláshoz való jog (a megfelelő bíróság előtt való megjelenés és önvédelem). auxilia és a szolgálat révén szerzett állampolgárság.
Kérdések és válaszok
K: Milyen jogokkal rendelkeztek az ókori Róma polgárai?
V: Az ókori Róma polgárai különböző jogokkal rendelkeztek, többek között a római gyűléseken való szavazati joggal (ius suffragiorum), a római elvek szerinti törvényes házasságkötés jogával egy római polgárral (ius conubii), a költözés esetén az állampolgársági szint megőrzésének jogával (ius migrationis), valamint bizonyos adók és egyéb jogi kötelezettségek alóli mentességgel (immunitás joga). Emellett joguk volt a bírósági pereskedéshez, a megfelelő bíróság előtti eljáráshoz és a védelemhez.
K: Hogyan változtak ezek a jogok az idők folyamán?
V: Az egyes római polgárokat megillető jogok az idők folyamán a származási helyük és az államnak nyújtott szolgálatuk szerint változtak. A római jogban az egyén államon belüli besorolása szerint is változtak. A különböző jogi osztályokat az egyes osztályok által élvezett jogok különböző kombinációi határozták meg.
K: Kik nem voltak jogosultak az ókori Rómában az állampolgárságra?
V: Az ókori Rómában a rabszolgák nem voltak jogosultak az állampolgárságra, mivel a római jog szerint nem személyeknek, hanem tulajdonnak számítottak. A kliensállamok polgárai és a szövetségesek (socii) megkaphatták a római állampolgárság korlátozott formáit, például a latin jogot, de nem szavazhattak és nem választhattak a római választásokon.
K: Mi a ius gentium?
V: A ius gentium egy, a Kr. e. 3. században kidolgozott fogalom, amely elismerte a római ügyek nemzetközi hatályát, valamint a római jog szükségességét a rómaiak és az idegen személyek közötti helyzetek kezelésében. A görög városállamok és más tengeri hatalmak magasan fejlett kereskedelmi törvényein alapult, és emberi jogokat biztosított, ahelyett, hogy csak az állampolgári jogállással rendelkezőket csatolta volna.
K: Milyen ruhadarab volt jellemző a gazdag férfi polgárokra?
V: A gazdag férfi polgárok a "tóga" nevű ruhát viselték, amely akkoriban jellemző volt rájuk. A császárokat ábrázoló szobrok gyakran ábrázolták őket ebben a ruhadarabban - amelyet "togatus" néven ismertek.
K: Mi az a ius Latii?
V: A ius Latii a korlátozott római állampolgárság egy formája, amelyet a kliens államok vagy szövetségesek (socii) adtak, akik a teljes állampolgári státusz helyett kapták meg. Azok, akik a teljes jogú állampolgári státuszból ebbe a formába költöztek át, elvesztették az eredeti szintjüket, ha olyan gyarmatra költöztek, ahol a korábbiaknál alacsonyabb jogállásúak voltak; ha azonban egy másik latin államba vagy latin gyarmatra költöztek, akkor a ius Latii megmaradt.
