Ponzi-rendszer
A Ponzi-séma a csalás egy speciális fajtája. Alapja egy hamis befektetés, amelyre egy szélhámos (vagy szélhámosok csoportja) rávesz másokat, hogy pénzt adjanak.
A Ponzi-sémákban a csaló alapvetően azt mondja: "Találtam egy nagyszerű módszert a gyors pénzszerzésre. Minél többet adsz nekem, annál többet tudok befektetni ebbe az ügybe, és annál többet tudok keresni mindannyiunknak". De egy Ponzi-séma valójában nem "keres pénzt". Ehelyett a rendszer minden pénze a befektetőktől származik.
Ha egy Ponzi-séma túl sok befektetőt kap, a rendszer mindig összeomlik. Ennek oka, hogy a befektetők mindannyian több pénzt várnak, mint amennyit befektettek, és türelmetlenek lesznek.
Ezek a rendszerek mindig háromféleképpen állnak meg:
- A cselszövő elmenekül a megszerzett pénzzel. A cselszövők ezt próbálják elérni.
- A szélhámos kifogy a pénzből; Nem tudják majd azonnal visszaígérni a pénzt. Ezt nevezik likviditásnak, és a befektetők pánikba esnek, és visszakövetelik a pénzüket, gyakran egyszerre.
- A hatóságok (vagy néha a belső informátorok) rájönnek a rendszerre, és leállítják azt.
A rendszert egy Charles Ponzi nevű emberről nevezték el. Ő alkalmazta a rendszert, miután 1903-ban Olaszországból az Egyesült Államokba költözött. (A rendszert azonban nem Ponzi találta fel. Charles Dickens 1857-ben írt egy könyvet Little Dorrit címmel egy ilyen rendszerről. A séma egyszerű ötlet, és valószínűleg nagyon régi). Ponzi sémája azonban olyan nagyszabású volt, hogy a legnépszerűbbé vált. Eredeti rendszere azon alapult, hogy az országok pénzváltási árfolyamát használta fel a pénzszerzéshez, nemzetközi postabélyegek alapján. A pénzt azonban hamarosan már nem a bélyegekbe fektették, hanem a korai befektetőkhöz, és sok pénzt magához Ponzihoz.
Ponzi-játékokat bárhol lehet működtetni, akár online is, és még most is működtetnek.
Charles Ponzi 1920-ban, amikor még üzletemberként dolgozott Bostonban.
További példák
A Ponzi-rendszereket reklámozó emberek gyakran használnak lenyűgöző szavakat, amelyek valójában nagyon homályosak. Ilyenek például:
- Hedge Futures Trading (jó kockázatot vállalva)
- Magas hozamú befektetési programok (sok pénzt ad vissza)
- Offshore befektetés (könnyen szerez pénzt más országokban)
A csalók gyakran arra támaszkodnak, hogy a befektetők valójában nem ismerik a közgazdaságtant. A 2008-as Madoff-botrány megmutatta, hogy még az olyan kifinomult emberek, mint a bankárok is bedőlhetnek nekik. Az embereket megtéveszti, hogy a szélhámos látszólag pénzügyi szakértelemmel vagy hírnévvel rendelkezik.
Néha a csalók azt állítják, hogy csak akkor lehet pénzt keresni, ha a befektetést titokban tartják (a hatóságok vagy a nyilvánosság elől). Bernard Madoff például csak a sógora által vezetett könyvelőcégnek engedte meg, hogy a "fedezeti alapjának" könyvvizsgálatát elvégezze, arra hivatkozva, hogy a pénzszerzéshez titokban kell tartani.
Mivel a befektetés nagyon homályos, nem sok befektető jön nagyon gyorsan. De a rendszer gyakran kap sebességet, mint ez:
- A korai befektető pénzt keres, és megtarthatja azt. Ez valójában egy későbbi befektető pénze, de a korai befektető ezt nem tudja.
- Ez a befektető nagyon boldog, és másoknak is mesél a "befektetésről", mert segíteni akar a "befektetésnek", hogy mindannyiuknak több pénzt hozzon.
- Az új befektetők újabb befektetőknek szólnak, stb.
A csalók gyakran próbálják a korai befektetőket arra csábítani, hogy "fektessék be újra" a "megkeresett" pénzt. A csalók néha "számlákat" küldenek a befektetőknek, amelyeken feltüntetik, hogy mennyit "kerestek", és mennyit fognak még "keresni", ha továbbra is "befektetnek".
A csalók a szabályok szigorításával azt is megpróbálják elérni, hogy az új befektetők ne tudják visszavenni a pénzüket. Ebben az esetben a szélhámos gyakran azt mondja néhány befektetőnek, hogy megtartotta a pénzét, így a befektetés még mindig elég produktívnak tűnik ahhoz, hogy jónak tűnjön.
Mi nem egy Ponzi-séma
- A többszintű piramisjáték olyan, mint egy Ponzi-rendszer. Mindkettő hamis pénzügyi ígéretekre és befektetésekre épül, de vannak különbségek:
- Egy többszintű rendszerben a befektetők második "szintje" megtalálja a saját befektetőit, hogy egy harmadik "szintet" hozzanak létre, és mindegyikük közvetlenül a következő szintből profitál. A Ponzi-sémák "középpontjában" az eredeti szervező áll.
- A többszintű rendszerek csak a befektetők új befektetők megszerzéséből származó pénzzel dicsekednek. Ezáltal a többszintű rendszerek jól néznek ki a szegény emberek számára. A Ponzi-sémák azzal hencegnek, hogy különleges kapcsolataik vannak nehezen elérhető forrásokkal. Ez a Ponzi-sémákat a gazdag emberek számára jónak tünteti fel.
- A többszintű rendszerek gyorsabban "összeomlanak". Ennek oka, hogy a többszintű rendszerek teljes mértékben az új áldozatok felkutatásától függenek. A Ponzi-sémák csak arra tudják csábítani a korai befektetőket, hogy fektessék be újra a kapott pénzt.
- Egy buborék: A "buborék" az újraértékesítésről szól. A buborék az, amikor az emberek felvásárolnak egy terméket, amennyit csak tudnak, hogy aztán minél többször, magasabb áron adják el újra. A buborék akkor "pukkan ki", amikor a vevők már nem vásárolják meg a terméket, és az újraeladóknál marad a termék, amiért túl sokat fizettek. (A termék bármi lehet.) Amíg a vevők többet fizetnek, az viszonteladók tovább kereshetnek. A buborékoknak még csak központi szervezőkre sincs szükségük, mert az emberek ezt véletlenül is megtehetik. (Például a földárak is "buborékosodhatnak" így. Az árak emelkedhetnek attól, hogy nagy városrészek közelében akarnak építkezni. Amint nincs több új földterület, az újraeladóknak marad a földjük). A buborékokról gyakran mondják, hogy a "nagyobb bolond" elméletén alapulnak (attól függően, hogy az emberek "bolondulnak", hogy "nagyobb" árakat fizessenek). De valójában az osztrák konjunktúraelmélet szerint a buborékokat az okozza, hogy kölcsönöket adnak a vevőknek egy bizonyos típusú tranzakcióhoz, és ebben az esetben Ponzi-sémának minősülne. Ebben az esetben a hitelnyújtók a szélhámosok, akik a veszteséges viszonteladókon keresik a pénzt.
- "Pétert kirabolni, hogy Pált fizethessük": Ez az, amikor az eladósodott emberek pénzt vesznek fel, hogy kifizessék az adósságukat, és még több pénzt vesznek fel, hogy visszafizessék az adósságot. Ez nem Ponzi-séma, mert az adósságot felvevőknek nem ígértek magas hozamot vagy bármit. Emellett a hitelezők sem mindig keresnek pénzt.
- Többszintű marketing: A többszintű marketing (MLM) az, amikor a vállalatok befektetőknek olyan dolgokat adnak el, amelyeket közvetlenül az ügyfeleknek adnak tovább. Az viszonteladók pénzt kereshetnek azzal is, hogy új viszonteladókat ajánlanak a vállalatnak. Ez hasonlónak tűnhet a piramisjátékhoz, de nem mindig ugyanaz a dolog. Léteznek tisztességes és legális többszintű piacok, és sokan közülük egyszerűen a tömeges vásárlással keresnek pénzt...
Kapcsolódó oldalak
- Fehérgalléros bűnözés
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Ponzi-séma?
A: A Ponzi-séma egy olyan csalásfajta, ahol egy csaló (vagy csalók csoportja) rávesz másokat, hogy pénzt adjanak nekik egy hamis befektetésért. Minél több pénzt adnak a befektetők, annál többet ígér a csaló, hogy többet kereshetnek. Az összes pénz azonban a befektetőktől származik, nem pedig valódi befektetésekből.
K: Hogyan végződik egy Ponzi-séma?
V: Egy Ponzi-séma mindig összeomlik, ha túl sok befektetője lesz, mert mindannyian több pénzt várnak, mint amennyit befektettek, és türelmetlenné válnak. Háromféleképpen érhet véget - vagy a csaló menekül el a pénzzel, vagy likviditáshiány miatt elfogy a pénz, vagy a hatóságok rájönnek a dologra, és leállítják.
K: Ki volt Charles Ponzi?
V: Charles Ponzi egy olasz férfi volt, aki 1903-ban költözött Amerikába, és megérkezése után alkalmazta ezt a fajta csalást. Híres lett az ilyen rendszerek nagyszabású működtetéséről, de nem ő találta fel őket, mivel hasonló rendszerekről már előtte is írtak olyan szerzők, mint Charles Dickens.
K: Hogyan működött Charles Ponzi eredeti rendszere?
V: Eredeti rendszere az országok valutaárfolyamainak felhasználásával nemzetközi bélyegeken alapuló pénzszerzésre irányult. A pénzt nem tényleges befektetésekbe, hanem kuponokba fektette, amelyek egy része visszakerült a korai befektetőkhöz, nagy része pedig közvetlenül a saját zsebébe.
K: Ma is működnek még Ponzi-rendszerek?
V: Igen, sajnos még ma is sokan futtatnak ilyen típusú csalásokat online és offline egyaránt.
K: Charles Dickens melyik könyvében szerepelt hasonló átverés?
V: 1857-ben Charles Dickens írt egy könyvet Little Dorrit címmel, amelyben egy olyan átverés szerepelt, amely hasonló ahhoz, amit ma Ponzi-sémaként ismerünk.
