Ponzi-séma (Ponzi-rendszer): definíció, működés és felismerési jelek

Ponzi-séma: hogyan működik, miért omlik össze és melyek a felismerési jelek — tanácsok, példák és megelőzés, hogy ne ess befektetési csalás áldozatául.

Szerző: Leandro Alegsa

18-02-2026 23:22

Ponzi-séma egy különösen megtévesztő csalásfajta, amely hamis befektetés-ígéreten alapul. A csaló (vagy csalócsoport) befektetésként tünteti fel az ügyletet, és a beáramló összegeket nem valódi üzleti vagy befektetési tevékenységből szerzi vissza, hanem új befektetők pénzéből fizeti ki a korábbi befektetőknek ígért hozamokat.

Hogyan működik a Ponzi-séma?

A rendszer lényege, hogy a csaló vonzó, gyakran irreálisan magas és „biztos” hozamot ígér, majd az újonnan belépők befizetéseiből fizet vissza korábbi befektetőket. A séma rövid távon fenntarthatónak tűnhet, mert korai befektetők valóban kapnak kifizetést, ami bizalmat gerjeszt és további befektetéseket vonz.

Tipikus jellegzetességek:

a hozamokra garancia nélkül, nagy biztossággal ígérnek magas megtérülést,
a pénz „körforgásként” működik: nincs valós haszonszerzés, csak a beérkező új tőkék fedezik a kifizetéseket,
a csalók gyakran bonyolult vagy titokzatos magyarázatokat adnak a működésre, és korlátozzák az információhoz való hozzáférést.

Miért omlik össze egy Ponzi-rendszer?

A Ponzi-séma belső logikája miatt előbb-utóbb elkerülhetetlen a bukás. A rendszert általában három módon érinti a vége:

a cselszövő elmenekül a megszerzett pénzzel — ez a csalók gyakori célja;
a rendszer likviditási problémába ütközik: nem érkezik elég új tőke ahhoz, hogy egyszerre teljesítse a visszavásárlási/kifizetési igényeket, és a befektetők pánikba esnek;
a hatóságok vagy belső informátorok feltárják a csalást, és a működést leállítják.

Történeti háttér

A név Charles Ponzihez kötődik, aki az 1920-as években vált ismertté az Egyesült Államokban ilyen módszer alkalmazásával. Bár a módszer ennél régebbi (irodalmi példákat is találunk, például Dickens művében), Ponzi sémája a nagyléptékű csalás miatt vált híressé. A modern korban is előfordultak hasonló botrányok — talán a legismertebb példa Bernie Madoff ügye, amely szintén Ponzi-szerű mechanizmust használt.

Felismerési jelek (piros zászlók)

Az alábbi jelek gyanút kelthetnek, ha befektetési lehetőséggel találkozol:

Garanciaként hangoztatott magas, kockázat nélküli hozamok.
Állandó, piaci körülményekre tekintet nélkül stabil hozamok — a befektetés ritkán teljesít ilyen következetesen.
Nehezen érthető vagy túlzottan titokzatos „befektetési stratégia”, amely mögött nincs független ellenőrzés.
Szabályos pénzügyi kimutatások, auditok vagy független letétkezelő hiánya.
Nyomás a gyors döntésre, sürgetés az új belépők toborzására vagy jutalék ígérete a további befektetők bevonzásáért.
Probléma a pénz visszavételével vagy folyamatos késedelmek a kifizetéseknél.

Hogyan védekezzünk és mit tegyünk óvatosság esetén?

Kérdezz rá részletesen a befektetési stratégiára, és kérj írásos dokumentációt, szerződést, auditált pénzügyi kimutatásokat.
Ellenőrizd a befektetési ajánlatot az illetékes pénzügyi felügyeletnél és a cégnyilvántartásban — sok országban a regisztráció és engedély kötelező.
Keress független szakértői véleményt (pénzügyi tanácsadó, könyvvizsgáló, ügyvéd).
Kerüld el a gyors döntésre való nyomást; egy tisztességes befektetés tervezést és átgondolást igényel.
Ha bizonytalan vagy, ne fektesd be a megtakarításod jelentős részét olyan ajánlatba, amit nem értesz teljesen.

Ha már áldozattá váltál

Gyűjtsd össze a befizetésekről, kommunikációról és szerződésekről készült dokumentumokat.
Jelentsd az ügyet a helyi rendőrségen és a pénzügyi felügyeletnél, illetve konzultálj ügyvéddel.
Értesítsd a bankodat vagy kártyakibocsátódat, ha tranzakciók visszavezethetők; néha visszaigénylés vagy felfüggesztés lehetséges.
Oszd meg tapasztalataidat (például fogyasztóvédelmi fórumokon), hogy másokat is figyelmeztess.

Miben különbözik a piramisjátéktól?

Bár a Ponzi-séma és a piramisjáték hasonló mechanizmusokon alapul (mindkettő új belépők pénzére támaszkodik), van különbség:

a piramisnál a résztvevők aktívan toborozzák az új belépőket, és gyakran beszállási díjat fizetnek;
a Ponzi-nél a befizetések „befektetésként” vannak feltüntetve, és a csaló ígéri, hogy befekteti a pénzt, miközben valójában új befektetők pénzéből fizet.

Ponzi-sémák ma is működnek — akár online, akár személyesen — ezért a gyanúsan jónak hangzó befektetési ajánlatokkal szemben mindig legyünk óvatosak és tájékozottak.

Charles Ponzi 1920-ban, amikor még üzletemberként dolgozott Bostonban.

További példák

A Ponzi-rendszereket reklámozó emberek gyakran használnak lenyűgöző szavakat, amelyek valójában nagyon homályosak. Ilyenek például:

Hedge Futures Trading (jó kockázatot vállalva)
Magas hozamú befektetési programok (sok pénzt ad vissza)
Offshore befektetés (könnyen szerez pénzt más országokban)

A csalók gyakran arra támaszkodnak, hogy a befektetők valójában nem ismerik a közgazdaságtant. A 2008-as Madoff-botrány megmutatta, hogy még az olyan kifinomult emberek, mint a bankárok is bedőlhetnek nekik. Az embereket megtéveszti, hogy a szélhámos látszólag pénzügyi szakértelemmel vagy hírnévvel rendelkezik.

Néha a csalók azt állítják, hogy csak akkor lehet pénzt keresni, ha a befektetést titokban tartják (a hatóságok vagy a nyilvánosság elől). Bernard Madoff például csak a sógora által vezetett könyvelőcégnek engedte meg, hogy a "fedezeti alapjának" könyvvizsgálatát elvégezze, arra hivatkozva, hogy a pénzszerzéshez titokban kell tartani.

Mivel a befektetés nagyon homályos, nem sok befektető jön nagyon gyorsan. De a rendszer gyakran kap sebességet, mint ez:

A korai befektető pénzt keres, és megtarthatja azt. Ez valójában egy későbbi befektető pénze, de a korai befektető ezt nem tudja.
Ez a befektető nagyon boldog, és másoknak is mesél a "befektetésről", mert segíteni akar a "befektetésnek", hogy mindannyiuknak több pénzt hozzon.
Az új befektetők újabb befektetőknek szólnak, stb.

A csalók gyakran próbálják a korai befektetőket arra csábítani, hogy "fektessék be újra" a "megkeresett" pénzt. A csalók néha "számlákat" küldenek a befektetőknek, amelyeken feltüntetik, hogy mennyit "kerestek", és mennyit fognak még "keresni", ha továbbra is "befektetnek".

A csalók a szabályok szigorításával azt is megpróbálják elérni, hogy az új befektetők ne tudják visszavenni a pénzüket. Ebben az esetben a szélhámos gyakran azt mondja néhány befektetőnek, hogy megtartotta a pénzét, így a befektetés még mindig elég produktívnak tűnik ahhoz, hogy jónak tűnjön.

Mi nem egy Ponzi-séma

A többszintű piramisjáték olyan, mint egy Ponzi-rendszer. Mindkettő hamis pénzügyi ígéretekre és befektetésekre épül, de vannak különbségek:

Egy többszintű rendszerben a befektetők második "szintje" megtalálja a saját befektetőit, hogy egy harmadik "szintet" hozzanak létre, és mindegyikük közvetlenül a következő szintből profitál. A Ponzi-sémák "középpontjában" az eredeti szervező áll.
A többszintű rendszerek csak a befektetők új befektetők megszerzéséből származó pénzzel dicsekednek. Ezáltal a többszintű rendszerek jól néznek ki a szegény emberek számára. A Ponzi-sémák azzal hencegnek, hogy különleges kapcsolataik vannak nehezen elérhető forrásokkal. Ez a Ponzi-sémákat a gazdag emberek számára jónak tünteti fel.
A többszintű rendszerek gyorsabban "összeomlanak". Ennek oka, hogy a többszintű rendszerek teljes mértékben az új áldozatok felkutatásától függenek. A Ponzi-sémák csak arra tudják csábítani a korai befektetőket, hogy fektessék be újra a kapott pénzt.

Egy buborék: A "buborék" az újraértékesítésről szól. A buborék az, amikor az emberek felvásárolnak egy terméket, amennyit csak tudnak, hogy aztán minél többször, magasabb áron adják el újra. A buborék akkor "pukkan ki", amikor a vevők már nem vásárolják meg a terméket, és az újraeladóknál marad a termék, amiért túl sokat fizettek. (A termék bármi lehet.) Amíg a vevők többet fizetnek, az viszonteladók tovább kereshetnek. A buborékoknak még csak központi szervezőkre sincs szükségük, mert az emberek ezt véletlenül is megtehetik. (Például a földárak is "buborékosodhatnak" így. Az árak emelkedhetnek attól, hogy nagy városrészek közelében akarnak építkezni. Amint nincs több új földterület, az újraeladóknak marad a földjük). A buborékokról gyakran mondják, hogy a "nagyobb bolond" elméletén alapulnak (attól függően, hogy az emberek "bolondulnak", hogy "nagyobb" árakat fizessenek). De valójában az osztrák konjunktúraelmélet szerint a buborékokat az okozza, hogy kölcsönöket adnak a vevőknek egy bizonyos típusú tranzakcióhoz, és ebben az esetben Ponzi-sémának minősülne. Ebben az esetben a hitelnyújtók a szélhámosok, akik a veszteséges viszonteladókon keresik a pénzt.

"Pétert kirabolni, hogy Pált fizethessük": Ez az, amikor az eladósodott emberek pénzt vesznek fel, hogy kifizessék az adósságukat, és még több pénzt vesznek fel, hogy visszafizessék az adósságot. Ez nem Ponzi-séma, mert az adósságot felvevőknek nem ígértek magas hozamot vagy bármit. Emellett a hitelezők sem mindig keresnek pénzt.

Többszintű marketing: A többszintű marketing (MLM) az, amikor a vállalatok befektetőknek olyan dolgokat adnak el, amelyeket közvetlenül az ügyfeleknek adnak tovább. Az viszonteladók pénzt kereshetnek azzal is, hogy új viszonteladókat ajánlanak a vállalatnak. Ez hasonlónak tűnhet a piramisjátékhoz, de nem mindig ugyanaz a dolog. Léteznek tisztességes és legális többszintű piacok, és sokan közülük egyszerűen a tömeges vásárlással keresnek pénzt...

Kapcsolódó oldalak

Fehérgalléros bűnözés

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Ponzi-séma?

A: A Ponzi-séma egy olyan csalásfajta, ahol egy csaló (vagy csalók csoportja) rávesz másokat, hogy pénzt adjanak nekik egy hamis befektetésért. Minél több pénzt adnak a befektetők, annál többet ígér a csaló, hogy többet kereshetnek. Az összes pénz azonban a befektetőktől származik, nem pedig valódi befektetésekből.

K: Hogyan végződik egy Ponzi-séma?

V: Egy Ponzi-séma mindig összeomlik, ha túl sok befektetője lesz, mert mindannyian több pénzt várnak, mint amennyit befektettek, és türelmetlenné válnak. Háromféleképpen érhet véget - vagy a csaló menekül el a pénzzel, vagy likviditáshiány miatt elfogy a pénz, vagy a hatóságok rájönnek a dologra, és leállítják.

K: Ki volt Charles Ponzi?

V: Charles Ponzi egy olasz férfi volt, aki 1903-ban költözött Amerikába, és megérkezése után alkalmazta ezt a fajta csalást. Híres lett az ilyen rendszerek nagyszabású működtetéséről, de nem ő találta fel őket, mivel hasonló rendszerekről már előtte is írtak olyan szerzők, mint Charles Dickens.

K: Hogyan működött Charles Ponzi eredeti rendszere?

V: Eredeti rendszere az országok valutaárfolyamainak felhasználásával nemzetközi bélyegeken alapuló pénzszerzésre irányult. A pénzt nem tényleges befektetésekbe, hanem kuponokba fektette, amelyek egy része visszakerült a korai befektetőkhöz, nagy része pedig közvetlenül a saját zsebébe.

K: Ma is működnek még Ponzi-rendszerek?

V: Igen, sajnos még ma is sokan futtatnak ilyen típusú csalásokat online és offline egyaránt.

K: Charles Dickens melyik könyvében szerepelt hasonló átverés?

V: 1857-ben Charles Dickens írt egy könyvet Little Dorrit címmel, amelyben egy olyan átverés szerepelt, amely hasonló ahhoz, amit ma Ponzi-sémaként ismerünk.

Keres