Pándia — Zeusz és Szeléné lánya, a görög telihold istennője
Pándia — Zeusz és Szeléné lánya, a görög telihold megszemélyesítője; mítoszok, az athéni Pandia‑ünnep és eredetvilág izgalmas, tömör áttekintése.
Pándia (görögül: Πανδία, Πανδεία; latin átírásban Pandia vagy Pandeia — jelentése: „minden fényesség” vagy „teljes ragyogás”) a görög mitológiában Zeusz és Szeléné leánya volt. A Homéroszi himnusz Szelénéhez című versében olvasható: "Egyszer Kronosz fia [Zeusz] szerelemben egyesült vele [Szelénével]; és ő fogant és szült egy leányt, Pándia-t, aki rendkívül szép volt a halhatatlan istenek között." Pándia neve és szerepe arra utal, hogy eredetileg a Hold ragyogásának, különösen a telihold fényének megszemélyesítője lehetett.
Név és eredet
A név eleve azt a jelentést hordozza, hogy „minden fényesség” vagy „teljes ragyogás”, ezért a kutatók szerint Pándia eredetileg Szeléné egyik mellékneve (epitheton) lehetett, amely a Hold teljességére, fényességére utalt. Később, legalább a Homéroszi himnusz idejére, Pándia önálló istenségként, mint Zeusz és Szeléné lánya szerepel a forrásokban, így a melléknév személynévvé vált.
Mitológiai szerep
Pándia szerepe az ókori forrásokban visszafogott: nem kapott kiterjedt mitológiai tetteket vagy önálló mondaanyagot, legtöbbször csak mint a Holdhoz kapcsolódó lény vagy Szeléné és Zeusz gyermeke említik. Mivel neve a telihold fényére utal, sok kutató a telihold személyes megszemélyesítőjeként értelmezi őt.
Kultusz és az athéni Pandia-ünnep
Az ókori Athénban létezett egy Pandia nevű ünnep is, amelyet egyes források szerint Zeusz tiszteletére tartottak. Az ünnep eredetéhez és jellegéhez kapcsolódó források töredékesek, de felmerült, hogy a Pandia kapcsolatban állhatott a teliholddal, így a Pándia nevű istennőhöz való kötődés értelmezhető. A kutatók között vita van arról, hogy az ünnep elsősorban Zeuszhoz, Szelénéhez vagy a telihold-personifikációhoz kötődött-e; mindenesetre a név és az időpont (telihold körüli ünneplés feltételezése) alapján logikus a kapcsolódás Pándiával.
Athéni hagyományok
Egy athéni hagyomány szerint Pándia felesége volt Antiokhosznak (Antiochosnak), aki az athéni törzsek (phylai) egyikének névadó hőse lehetett (a törzs neve Antiochis). Az efféle helyi, etnikai eredetmondák gyakran kötődnek istenekhez és félisteni alakokhoz, hogy magyarázatot adjanak törzsi névadásokra és ünnepi szokásokra.
Ábrázolás és későbbi értelmezések
Pándiáról kevés ábrázolás vagy részletes leírás maradt ránk; ismeretünk róla elsősorban irodalmi és kultikus emlékekre támaszkodik. A modern kutatás leggyakrabban a telihold megszemélyesítéseként és az athéni Pandia-ünnep lehetséges mitikus háttereként értelmezi szerepét. Összességében Pándia példája jól mutatja, hogyan válhat egy kezdetben epithetonként használt kifejezés önálló istenséggé a görög vallási képzeletben.
Keres