Orion-köd
Az Orion-köd, vagy Messier 42, M42, vagy NGC 1976, egy diffúz köd. Az egyik legfényesebb köd, és szabad szemmel is látható az éjszakai égbolton. Az M42 1344 ± 20 fényév távolságban van. Ez a Földhöz legközelebbi masszív csillagkeletkezési régió.
Az Orion-övtől délre, az Orion csillagképben található.
Bármilyen nagy is, az Orion-köd csak része egy még nagyobb csillagkeletkezési területnek, az Orion-komplexumnak.
Az Orion-köd
Az Orion csillagkép az Orion-köddel (középen lent)
Csillagbölcsőde
A köd egy hatalmas csillagbölcsőde. Ott 700 csillag van kialakulóban. A köd szívében egy nagyon fiatal nyílt halmaz található, amelyet a fő csillagai által alkotott mintázat miatt Trapéznak neveznek.
A Hubble Űrteleszkóp legújabb megfigyelései protoplanetáris korongokat mutattak ki az Orion-köd belsejében. Ez egy jelentős felfedezés. Ezeket röviden proplydoknak nevezik. Több mint 150 ilyen van a ködben. Úgy gondolják, hogy ezek a bolygórendszerek kialakulásának legkorábbi szakaszában lévő rendszerek. A puszta számukat bizonyítékként használták arra, hogy a csillagrendszerek kialakulása meglehetősen gyakori az univerzumban.
A csillagok akkor keletkeznek, amikor a H II régióban lévő hidrogén- és egyéb gázhalmazok saját gravitációjuk hatására összehúzódnak. Ahogy a gáz összeomlik, a központi csomó egyre erősebbé válik, és a gáz a gravitációs potenciális energia hőenergiává alakításával extrém hőmérsékletre melegszik. Ha a hőmérséklet elég magasra emelkedik, beindul a magfúzió, és protocsillag alakul ki. A protocsillag akkor "születik meg", amikor elég energiát kezd kibocsátani ahhoz, hogy kiegyenlítse gravitációját és megállítsa a gravitációs összeomlást.
A Hubble Űrteleszkóp által készített felvétel az Orion-ködben lévő több "proplidről".
