Ogdoad — Hermopoliszi nyolcas istenségcsoport az egyiptomi mitológiában
Ogdoad — Hermopoliszi nyolcas az egyiptomi mitológiában: béka- és kígyóistenségek, teremtésmítosz, sötétség, végtelenség és a Nílus eredete.
Az egyiptomi mitológiában az Ogdoad (görögül „nyolcas”) név egy nyolc istenségből álló csoportot jelöl, amelyet főként Khmunuban (Hermopoliszban) tiszteltek. Az Ogdoad tagjait gyakran antropomorf testű alakokként ábrázolták, amelyeknek békafejük vagy kígyófejük volt; előfordul, hogy teljesen békaként vagy kígyóként jelennek meg. A nyolc isten négy férfi–női párt alkotott: a hímistennel általában békafejet, a nősténnyel kígyófejet társítottak. Szerepük elsősorban a teremtésmítosz keretéhez kapcsolódik, ahol a kozmosz előtti, rendezetlen kezdetet személyesítették meg.
Eredet és szerep a kozmogenézisben
Az egyiptomi vallás szerint a világ kialakulása előtt egy sötét, mozdulatlan, rendezetlen víztömeg létezett. Ebben a kezdeti káoszban élt Khmunu Ogdoadja: négy férfi és négy női istenpár, akik a kozmikus princípiumok megtestesítői voltak. E párhuzamos erők együtt adták a „kezdet állapotát”, és részük volt a világ létrejöttét előkészítő folyamatban — például a primordiális halmazból (vagy a kezdeti mocsárból) kibuggyanó „sziget” (benben/mound), illetve a nap- vagy életisten megjelenésének motívumaihoz kapcsolódó elképzelésekben.
Nevük és megjelenítésük
- Nun és Naunet – a primordiális vizek személyesítése (víz)
- Amun és Amaunet – a „rejtettség”, láthatatlanság elve
- Heh és Hauhet – a végtelenség, időtlen állapot kifejezői
- Kek és Kauket – a sötétség és a homályosság megtestesítői
Az egyes nevek jelentése, kiejtése és írásmódja változhat a források szerint. Ikonográfiailag a férfiakat gyakran békafejjel ábrázolták, míg a nőstényeket kígyófejjel; máskor egyszerűen békaként vagy kígyóként jelennek meg, esetenként emberi alakban, attributumokkal (például jellegzetes korona vagy jelvény nélkül).
Kultusz, hatás és kapcsolódó hagyományok
Az Ogdoad kultusza Hermopoliszhoz (Khmunu/Khemenu) kötődött, ahol kezdetben fontos kozmológiai szerepet töltöttek be. Az idők folyamán helyi kozmogóniák, például a heliopolitanus (Iunu/On) és a memphitai hagyományok eltérő módon magyarázták a teremtés folyamatát; az Ogdoad motívumai gyakran párhuzamba állíthatók vagy szinkretizálódnak más istenekkel és isteni csoportokkal. Egyes szövegek és művészeti ábrázolások az Ogdoadot a Napisten (Re/Atum) keletkezéséhez kapcsolják: a nyolcak ereje előidézte a „primordiális domb” vagy a nap felbukkanását a káosz tengeréből.
Értelmezés és modern kutatás
A 19–20. századi egyiptológiai művek, köztük E. A. Wallis Budge írásai, sokat foglalkoztak az Ogdoad természetével és kapcsolataival. A cikk korábbi megfogalmazása szerint „Az Ogdoadok voltak az eredeti nagy istenek Iunuban (On, Heliopolis)…” — ezt pontosítani kell: a Hermopoliszi Ogdoad elsősorban Khmunuhoz kötődik, és bár szerepük a teremtésben összefonódhat más helyi kozmogóniákkal (például Iunu/Heliopolishoz társuló hagyományokkal), a két központ sajátos, részben eltérő mitikus képet mutat. Budge úgy vélte, hogy Kek és Kauket egykor kapcsolódhattak olyan nílusi istenekhez, mint Khnum és Satet, illetve Hapi ismertebb helyi alakjaihoz (például Elephantine-szerű helyi bálványokhoz); továbbiakban felmerült, hogy Kek bizonyos nézőpontok szerint Sobek személyével is kapcsolatba hozható. Modern egyiptológiai kutatások azonban óvatosabbak az ilyen egyértelmű összekapcsolásokkal: gyakran regionális szinkrétizmust és hosszú történeti fejlődést feltételeznek, nem pedig egyszerű identifikációt.
Összefoglalva: az Ogdoad a hermopoliszi teremtésképző erők nyolcas csoportja, akik a káosz, a víz, a sötétség, a rejtettség és a végtelenség elveit személyesítették meg. Megjelenítésük és kultuszuk változatos volt a források és a korszakok szerint, szerepük pedig alapvető az egyiptomi kozmogóniák sokszínűségében.
Keres