Szerető: jelentése és definíció — tartós, nem házas női partner
Ismerd meg a „szerető” fogalmát: tartós, nem házas női partner definíciója, jogi és társadalmi különbségek, titkos és nyílt kapcsolatok jellemzői.
A szerető hagyományos értelemben egy férfi tartós, nem házas női szexuális és érzelmi partnere, aki gyakran, de nem mindig olyan kapcsolatban áll vele, hogy a pár nyíltan nem él együtt. A kifejezést különösen akkor használják, ha a férfi egy másik személlyel házas (házas), de előfordul, hogy a szóhasználat tágabb: a szerető lehet tartósan együtt élő, érzelmileg elkötelezett partner is, aki egyszerűen nem házas a másik féllel. A szerető és a vele létesített kapcsolat jellege nagyban változhat a titkosságtól és az alkalmi találkozásoktól a hosszú távú, komoly érzelmi kötődésig.
Jellemzők
- A kapcsolat általában tartósabb és rendszeresebb, mint egy rövid életű viszony.
- Gyakran előfordul, hogy a férfi anyagilag támogatja a szeretőt (például a megélhetési költségek egy részének fedezése), de ez nem feltétlenül szabály.
- A szerető nem áll jogi házassági vagy élettársi viszonyban a partnerével, ezért jogi jogosultságai korlátozottak.
- A kapcsolat lehet titkos vagy félig nyílt: sok esetben csak a közvetlen érintettek és esetleg szűkebb kör tud róla.
- Érzelmi kötődés gyakori, de nem kötelező; egyes kapcsolatok inkább testi jellegűek, míg mások szoros lelki kapcsolatot is jelentenek.
Különbség az "ágyas" kifejezéssel
A magyar nyelvben a "szerető" és az "ágyas" kifejezés között van árnyalatnyi különbség. A "szerető" szó általában kevésbé pejoratív, és hajlamosabb hangsúlyozni a tartósságot vagy az érzelmi dimenziót. Az "ágyas" kifejezés régebbi, leegyszerűsítőbb és sokak számára lekezelőbb hangvételű, gyakran a nő alárendelt vagy kizárólag testi szerepét emeli ki. A használat azonban kontextusfüggő, és néha szinonimaként használják őket.
Társadalmi és jogi vonatkozások
Szociális és jogi szempontból a szerető státusza sok helyen nem ad automatikus jogokat (például vagyonhoz, örökléshez vagy társadalmi kedvezményekhez való jogot). A legtöbb jogrendszerben csak a házastársaknak vagy bejegyzett élettársaknak vannak törvény által biztosított speciális jogai. Ha a szerető és a partner közös anyagi ügyekben vagy vagyonban érintett, érdemes jogi tanácsot kérni szerződéses megállapodásról, végrendeletről vagy más biztosítékokról.
Társadalmi megítélés szempontjából a szeretői kapcsolat megítélése kultúránként és közösségenként erősen eltér: egyesek elítélik, mások elfogadják vagy legalábbis megértik a helyzetet. A nyilvánosság és a média gyakran dramatizálja az ilyen viszonyokat, ami további stresszt okozhat az érintetteknek.
Variációk és nemi megjegyzés
Bár a cikk címe és hagyományos használata szerint a szerető gyakran nő, a kifejezést alkalmazhatjuk más helyzetekre is: például egy nőnek is lehet férfi szeretője, és a szó használható az azonos neműek házasságában élő személy alternatív partnerére is. A nyelvhasználat ezért rugalmas, és a konkrét jelentést a kapcsolat jellege és a kontextus adja meg.
Etikai és érzelmi szempontok, tanácsok
A szeretői viszonyok gyakran bonyolult érzelmi helyzeteket hoznak létre: féltékenység, lelki konfliktusok, személyes érintettség és a titoktartás okozta stressz mind előfordulhatnak. Néhány tanács az érintettek számára:
- Fontos a nyílt, őszinte kommunikáció, ha lehetséges, különösen akkor, ha a helyzet változhat (pl. a partner házasságának felbomlása vagy a kapcsolat nyíltá tétele).
- Érzelmi támogatás esetén érdemes pár- vagy egyéni tanácsadóhoz fordulni.
- Ha anyagi ügyek is felmerülnek, a jogi tanácsadás segíthet a kockázatok és lehetőségek tisztázásában.
- Önreflexió: érdemes végiggondolni, hogy mit vár el mindkét fél hosszú távon, és reálisan felmérni a kapcsolat lehetőségeit.
Összességében a "szerető" kifejezés egy olyan, általában tartós, de a házassági köteléken kívüli női (vagy más nemű) partnerre utal, akinek státusza elsősorban érzelmi és társadalmi, nem pedig jogi jellegű. A konkrét kapcsolati formák és következmények egyénenként és jogrendszerenként eltérnek.
.jpg)
Madame de Pompadour, XV. Lajos francia király szeretője, 1750 körül.
Meghatározás
Történelmileg a kifejezést olyan nőkre használták, akik megengedhették maguknak a kényelmes életmódot, mert egy gazdag férfi finanszírozta ezt, hogy a nő a férfi szexuális örömére álljon rendelkezésre. Egy ilyen nő a szerető és a kurtizán szerepe között mozoghatott. Ma azonban a szerető szót elsősorban egy olyan férfi női társára használják, aki egy másik nővel házas; egy nőtlen férfi esetében "barátnőről" szokás beszélni.
A történelmileg legismertebb és legtöbbet kutatott szeretők az európai uralkodók királyi szeretői, például Madame de Pompadour. Az európai udvarokban, különösen Versailles-ban és Whitehallban a 17. és 18. században egy szerető gyakran nagy hatalommal és befolyással rendelkezett. Egy király számos szeretőt tarthatott, de lehetett egyetlen "kedvenc szeretője" vagy "hivatalos szeretője" (franciául "maîtresse en titre"), mint XV. Lajos és Madame de Pompadour esetében.
Keres