Felfedezés

Az Isonoe vagy Jupiter XXVI. egy kis, nem gömb alakú hold a Jupiter körül. Felfedezését a Hawaii Egyetem csillagászcsapata vezette, élén Scott S. Sheppard-dal; a holdat 2000-ben fedezték fel és kezdetben az S/2000 J 6 jelölést kapta.

Pálya és fizikai jellemzők

Az Isonoe egy irreguláris (nem nagy tömegű, nem gömbszerű) hold. Pályajellemzői a következők:

  • Átmérő: körülbelül 3,8 km (ez becsült érték; a méretet gyakran feltételezett albedó — a felszín fényvisszaverő képessége — alapján számítják).
  • Fél-nagy tengely (átlagos távolság a Jupitertől): kb. 23 833 000 km.
  • Keringési idő: 751,647 nap (ez a hosszú periódus a Jupiterhez képesti távoli pályára utal).
  • Pályarejtettség (excentricitás): 0,166, azaz a pálya kissé elliptikus.
  • Dőlésszög: körülbelül 166° az ekliptikához viszonyítva (ami a Jupiter egyenlítőjéhez képest ~169°-ot jelent) — ez a nagy (>90°) dőlésszög retrográd mozgást jelez.

A retrográd keringés azt jelenti, hogy a hold az ellenkező irányban kering, mint a Jupiter forgása. Az ilyen kis, külső holdak fényessége igen gyenge, ezért felfedezésük nagy távcsöveket és érzékeny detektorokat igényel.

Név és mitológia

2002 októberében a hold az Isonoe mitológiai névről kapta a hivatalos elnevezését; Isonoe a görög mitológiában egy danaida és Zeusz (a római név szerint Jupiter) szeretője. A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) elnevezési szabályai szerint a retrográd jupiterholdak nevei rendszerint "-e" végződésűek, ami itt is teljesül.

Kapcsolat a Carme‑csoporttal

Az Isonoe a Carme-csoporthoz tartozik. A Carme‑csoport kis, külső, retrográd irreguláris holdak csoportja, amelyek hasonló pályaelemekkel rendelkeznek — jellemzően a Jupiter körül 23 000 000 és 24 000 000 km közötti távolságban keringenek, és körülbelül 165°-os dőlésszöggel. A csoport tagjainak hasonló pályái és spektrális tulajdonságai arra utalnak, hogy egy közös progenitor (befogott, majd felrobbant vagy erősen fragmentálódott kis égitest) törmelékéből származhatnak.

Megfigyelési és tudományos jelentőség

Az olyan kicsi és távoli holdak, mint az Isonoe, fontosak a Naprendszer dinamikájának és a bolygók holdrendszereinek kialakulásáról alkotott elméletek tesztelésében. Tanulmányozásuk segít megérteni a befogás folyamatát, a családi (csoport) eredetet és a kis testek felszíni tulajdonságait. Mivel ezek a holdak kicsik és sötétek, további részletes ismeretekhez nagy távcsöves megfigyelésekre és esetleg jövőbeli űrszondás mérésekre lenne szükség.